close
Ugrás a tartalomhoz

Rasszizmus

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BERJAYA
 Ez a szócikk olyan területről szól, amely képviselői azt állítják, hogy azok tudományos alapokon nyugszanak és a tudományos módszert követik, ám kritikusaik és a tudományos közösség szerint inkonzisztensek ezen alapokkal és a tudományos módszerrel.
BERJAYA
Színesbőrűek várótermét jelző felirat az Egyesült Államokban, 1943-ban

A rasszizmus emberekkel szembeni diszkrimináció és előítélet faji vagy etnikai hovatartozásuk alapján. Olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.[1]

A rasszizmus jelen lehet olyan társadalmi akciókban vagy politikai rendszerekben (pl. apartheid), amelyek támogatják az előítéletek kifejezését a diszkriminatív gyakorlatokban. A nyelvi alapon megnyilvánuló formája a lingvicizmus.

A kapcsolódó fogalmak közé tartozik a nativizmus, az idegengyűlölet (xenofóbia), a faji szegregáció, a szupremácizmus [2] (wd) és a hasonló társadalmi jelenségek.

A 20. századig az állítólagos „emberi fajokat” a mára elavult fajelméletekben (→ tudományos rasszizmus) konstruálták meg, elsősorban a biológiai jellemzők alapján, ezzel igazolva a rabszolgaságot, az asszimilációs politikát, az etnikai illetve népirtást.

A rasszisták és a faji ideológusok általában felsőbbrendűnek tekintik azokat az embereket, akik hasonlóak a saját tulajdonságaikhoz, míg mindenki mást alsóbbrendűnek tekintenek (sovinizmus).

A kifejezés eredete

[szerkesztés]

A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, „természetes” folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be.[3] Ez az ideológia a 20. század elejére Európa-szerte, illetve az oda érkező európai bevándorlók által uralt „fehér-telepes” társadalmakban uralkodó nézetté vált. Mára a nyugat-európai eszmeiség is rákényszerült annak a – világ társadalmainak nagy része által soha meg nem kérdőjelezett – ténynek az elfogadására, hogy minden ember egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartozik. A korábbi szóhasználat nyomán a rasszizmust „fajelméletnek”, „faji megkülönböztetésnek” is nevezik. Rasszok vagy emberfajták helyett emberi „fajokról” beszélni ugyanakkor ma már nemcsak régies, hanem pontatlan és a világ társadalmi viszonyait, s különösen a rasszizmustól sújtott csoportok pszichológiai egyensúlyát és fiziológiai jólétét súlyosan károsító[4] szóhasználat. Az emberiség valamennyi csoportja, külső megjelenéstől függetlenül a ma Afrikaként ismert földrészről származik.[5]

A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek kihangsúlyozása mellett az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart.[6] A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését. A 20. század legelején előtérbe került antiszemitizmus, illetve ennek német nagybirodalmi változata, a nemzeti szocializmus a rasszokra vonatkozó nézetei és politikai elképzelései tekintetében annyiban különbözött a nyugat-európai gyarmatosítók nézeteitől és elveitől, hogy Európán belül élő emberekre is alkalmazta ezeket.[7]

A rasszizmus története

[szerkesztés]

Rasszizmus a korai történelemben

[szerkesztés]

Arisztotelész a rabszolgaságról szóló értekezésében kijelentette, hogy míg a görögök természetüknél fogva szabadok, a „barbárok” (nem görögök) természetüknél fogva rabszolgák, abban az értelemben, hogy természetüknél fogva hajlamosabbak alávetni magukat egy despotikus kormánynak. Bár Arisztotelész nem nevez meg konkrét fajokat, azt állítja, hogy a Görögországon kívüli nemzetekből származó emberek jobban ki vannak téve a rabszolgaság terhének, mint a görögök.[8] Megjegyzi, hogy a legtermészetesebb rabszolgák azok, akiknek erős a testük és rabszolgalelkük van (alkalmatlanok az uralomra, nem intelligensek), ami látszólag fizikai alapot sugall a diszkriminációra, de azt is kifejezetten kijelenti, hogy a megfelelő lélek és test nem mindig jár együtt, ami arra utal, hogy az alsóbbrendűség és a természetes rabszolgák a természetes urakkal szemben a legnagyobb meghatározója a lélek, nem pedig a test. A rasszizmus modern, az örökletes kisebbrendűség eszméjén alapuló változata még nem alakult ki, és Arisztotelész soha nem nyilatkozta ki explicit módon, hogy szerinte a barbárok feltételezett természetes kisebbrendűségét a környezet és az éghajlat vagy a születés okozza.[9]

Az amerikai gyarmatosítás idején

[szerkesztés]

A reneszánsz végén a valladolidi vita (1550–1551), amely az „Újvilág” őslakosaival való bánásmódról szólt, a dominikánus szerzetes és chiapasi püspök, Bartolomé de las Casas és egy másik dominikánus és humanista filozófus, Juan Ginés de Sepúlveda között zajlott. Ez utóbbi azzal érvelt, hogy az indiánok ártatlan emberek feláldozását, kannibalizmust és más hasonló „természet elleni bűncselekményeket” követtek el; ezek elfogadhatatlanok, és minden lehetséges eszközzel, beleértve a háborút is, el kell nyomni őket,[10] így rabszolgaságba vagy jobbágyságba taszításuk összhangban van a katolikus teológiával és a természetjoggal. Ezzel szemben Bartolomé de Las Casas azt állította, hogy az amerikai indiánok a természetes rendben szabad emberek, és a katolikus teológia szerint ugyanolyan bánásmódot érdemelnek, mint mások. Ez egyike volt a számos rasszizmussal, rabszolgasággal, vallással és európai erkölccsel kapcsolatos vitának, amely a következő évszázadokban felmerült, és amelynek eredményeként törvényeket hoztak az őslakosok védelmére.[11]

A spanyol gyarmatokon a spanyolok egy összetett, fajon alapuló kasztrendszert fejlesztettek ki, amelyet a társadalmi kontrollra használtak, és amely egyben meghatározta az egyén társadalmi fontosságát is. Sok latin-amerikai ország már régen hivatalosan eltörlte ezt a rendszert, azonban az európai származástól való vélt faji távolság mértékén és a társadalmi-gazdasági státuszon alapuló előítéletek továbbra is fennmaradtak, a gyarmati kasztrendszer visszhangjaként.[12]

A nagyrasszok tudomány történeti besorolásai

[szerkesztés]

Az emberek különböző fajokba sorolásának első, görög-római utáni publikált változata François Bernier 1684-ben megjelent, "A Föld új felosztása a rajta élő különböző fajok vagy rasszok (ma nagyrasszok) szerint" című műve lehet.[13]

A 18. századi nagyrassz felosztások általában az európaiak „jó tulajdonságait” állították szembe a többi nagyrasszal, lenézve azokat. Carl Linnaeus, a zoológiai taxonómia megalkotójának 1735-ös osztályozása az emberi fajt, a Homo sapiens-t, négy kontinentális változatra osztotta: europaeus, asiaticus, americanus és afer (afrikai), amelyek mindegyikéhez más-más beállítódás tartozik: szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus. A Homo sapiens europaeust aktívnak, éles eszűnek és kalandvágyónak írták le, míg a Homo sapiens afer-t ravasznak, lustának és gondatlannak.[14]

Johann Friedrich Blumenbach 1775-ös, „Az emberiség természetes változatai” című értekezése öt fő felosztást javasolt: a kaukázusi, a mongoloid, az etióp (később negroid) rassz, az amerikai indián és a maláj rassz, de nem javasolt semmilyen hierarchiát a rasszok között. Blumenbach megjegyezte a megjelenés fokozatos átmenetét az egyik csoportról a szomszédos csoportokra, és azt sugallta, hogy „az emberiség egyik fajtája olyan fokozatosan megy át a másikba, hogy nem lehet meghúzni a határokat közöttük”.[15]

A 17. és 19. század között a csoportkülönbségekről szóló népi hiedelmek és e különbségek tudományos magyarázatainak összeolvadása hozta létre azt, amit Smedley „rasszideológiának” nevezett. Ezen ideológia szerint a rasszok ősiek, természetesek, tartósak és elkülönülnek. Továbbá azt állították, hogy egyes csoportok korábban elkülönülő populációk keveredésének eredményei lehetnek, de gondos tanulmányozás segítségével meg lehet különböztetni azokat az ősi rasszokat, amelyek összekeveredett csoportokat hoztak létre.[16]

Az Egyesült Államokban Thomas Jefferson fajelméletei voltak nagy hatásúak. Az afrikaiakat, különösen az intellektusukat tekintve, alsóbbrendűnek tartotta a fehéreknél, és természetellenes szexuális étvággyal ruházta fel őket, míg az őslakos amerikaiakat a fehérekkel egyenlőnek tartotta, de azért ki akarta őket szorítani a Mississippi folyón túlra.[17]

Arthur de Gobineau királypárti francia író és diplomata leginkább a modern tudományos fajelmélet és a „faji demográfia” bevezetéséről, valamint az árja uralkodó faj és a nordicizmus elméletének kidolgozásáról ismert. Elitistaként az 1848-as forradalmak után azonnal megírta az "Emberi fajok egyenlőtlenségéről" című esszéjét. Ebben azt állította, hogy az arisztokraták felsőbbrendűek a közembereknél, és hogy az arisztokraták több árja genetikai tulajdonsággal rendelkeznek, mivel kevesebbet keveredtek az alsóbbrendű fajokkal. Ez egyfajta tagadása is volt a forradalmi "egyenlőség" eszméjének. Bár Gobineau írásait Franciaországban rosszul fogadták, a fehér felsőbbrendűséget hirdető, rabszolgaságpárti amerikaiak, mint Josiah C. Nott és Henry Hotze, akik angolra is lefordították a könyvét, gyorsan megdicsérték azokat. Az eredeti könyvből körülbelül 1000 oldalt kihagytak, beleértve azokat a részeket is, amelyek negatívan írták le az amerikaiakat fajilag vegyes népességként. Emellett egy gobinizmusnak nevezett társadalmi mozgalom elindítását eredményezte Németországban.

A 18. század utolsó két évtizedében a poligenizmus elméletét – azt a hitet, hogy a különböző rasszok kontinensenként külön-külön fejlődtek ki, és nincs közös ősük – Angliában Edward Long történész és Charles White anatómus, Németországban Christoph Meiners és Georg Forster etnográfusok, Franciaországban pedig Julien-Joseph Virey terjesztette. Az Egyesült Államokban Samuel George Morton, Josiah Nott és Louis Agassiz terjesztették ezt az elméletet a 19. század közepén. A poligenizmus a 19. században volt a legnépszerűbb, csúcspontja a Londoni Antropológiai Társaság(wd) megalapítása volt (1863). A Társaság az amerikai polgárháború idején elszakadt a Londoni Etnológiai Társaságtól és annak monogén (az emberiségnek egy közös őse van) álláspontjától. A kettőjük közötti különbség lényegében az úgynevezett „néger kérdésben” rejlik: az előbbi rasszista (megkülönböztető) nézeteket, az utóbbi liberálisabb faji nézeteket képviselt.[18]

A rasszizmus megnyilvánulási formái

[szerkesztés]

Fokozatok megvalósulás szempontjából

[szerkesztés]

A rasszizmus megjelenhet a gondolatok: kogníciók, attitűdök stb. szintjén, és mindez nem szükségszerűen ugyan, de cselekvésben is megnyilvánulhat.

Rasszista előítéletek
Előítéletek egy személy egy „rasszhoz” való vélt vagy valós tartozása miatt. Azaz A személy azt gondolja, hogy B személynek X tulajdonsága van, mivel Y „rasszhoz” tartozik.
Rasszista diszkrimináció
Emberekkel való megkülönböztető bánásmód külső jegyeik, például bőrszínük alapján. Hétköznapi példája, ha A személy nem köszön B személynek, mert az Y „rasszhoz” tartozik. Súlyosabb példa, ha egy munkaadó csak azért nem alkalmaz egy munkavállalót, mert az valamilyen rassz tagja; ha ezt sokan követik, akkor az adott rasszba tartozók között több lesz a munkanélküli. Ha ezt intézményi, törvényi stb. szintre emelik, az az intézményesített rasszizmus (l. lentebb). Példa erre, hogy az Egyesült Államokban az egyetemek egyes felvételizőket bőrszín alapján részesítettek előnyben.[19]
Történelmi példák alapján a kutatók viszonylag egyetértenek abban, hogy az előítéletesség és a negatív diszkrimináció egy folyamat állomásai. Ha tehát nem tesznek ellene, akkor az előítéletesség diszkriminációhoz vezet, a diszkrimináció pedig egyre súlyosabb és súlyosabb formákat ölt. Ugyanakkor az is előfordul, hogy valaki elvont, személytelen helyzetekben (amikor egy kisebbségről beszél) előítéletesebbnek tűnik, mint akkor, amikor ténylegesen találkoznia kell az általa elítélt csoport egy tagjával (tehát a szóban kifejezett előítélete a viselkedésében kevéssé nyilvánul meg).

Fokozatok nyíltság szempontjából

[szerkesztés]
Nyílt rasszizmus
Egy intézmény vagy személy tudatosan és vállaltan kötelezi el magát egy csoport vagy annak egy tagjának negatív diszkriminációja iránt annak bőrszíne, látható rasszjegyei miatt, és ez mind kommunikációja, mind cselekvései során megnyilvánul.
Intézményesített rasszizmus
Ha a rasszizmus bármely formáját intézményi, törvényi stb. szintre emelik, az az intézményesített rasszizmus, azaz egyenlőtlen bánásmód egy intézmény vagy szervezet részéről egy személlyel vagy csoporttal szemben annak állítólagos rasszjegyei miatt. Esetenként kormányok (például: a náci Németország vagy a dél-afrikai apartheid), pártok vagy egyéb társadalmi és politikai szervezetek (például: a Ku-Klux-Klan) a társadalom többségi csoportjainak összekovácsolására gerjesztik a rasszista ideológiát, valamely kisebbséget bűnbaknak kikiáltva, a kiválasztott kisebbség felé irányítva a népharagot, így egy közösség olyasmire is rávehető, amire egyébként nem.
Rejtett rasszizmus
Egy személy vagy intézmény burkolt vagy öntudatlan formában történő negatív megkülönböztetése annak látható rasszjegyei miatt. Főleg akkor jelenik meg, ha a rasszizmus nyílt kifejezését már társadalmi vagy törvényi normák korlátozzák. McConahay[20] szerint a modern rasszizmus fő ismertetőjegyei:
  • a rasszista személy azt állítja, hogy ő nem rasszista, és a rasszizmus rossz dolog
  • állítja, hogy a jog előtti egyenlőséggel teljesen megszűnt mindenfajta rasszista megkülönböztetés (tehát nem vesz tudomást a megkülönböztetés egyéb, nem törvényi formáiról)
  • ugyanakkor azt is tényként állítja, hogy a korábban elnyomott csoportok „túl rámenősek”, „túl hamar” akarnak ugyanolyan helyet kapni a társadalomban, mint a korábbi vezető réteg, tehát olyan helyet akarnak megszerezni, amit „nem érdemeltek ki”
  • ezen kívül támadja a hátrányos helyzetűeket támogató állami intézkedéseket (a pozitív diszkriminációt), mivel azok egyenlőtlen feltételeket teremtenek.
A rejtett rasszizmus révén a rasszista személy elkerülheti a rasszizmus látszatát, miközben véleményével és döntéseivel továbbra is fenntarthatja az elnyomott csoportok hátrányos helyzetét.
Averzív rasszizmus
Az averzív („idegenkedő”) rasszizmusra az jellemző, hogy[21] a rasszista személy nem akar rasszista lenni, de mégis idegenkedik a számára ismeretlen, vagy a köztudatban megbélyegzett csoportoktól. Ez az idegenkedés csak akkor fordul át cselekvésbe (akkor eredményez negatív diszkriminációt), ha az adott helyzetben nem nyilvánvaló a rasszista viselkedés. Az averzív módon rasszista személy tehát nem fogja nyíltan kifejezni az előítéleteit, nem is szeretné, ha előítéletesnek tartanák. De azokban a helyzetekben, amikor lehet racionálisan érvelni a diszkrimináló döntés mellett, amikor a rasszizmus nem nyilvánvaló (pl. ha két hasonlóan felkészült személy jelentkezett egy munkára, és egyikük kisebbségi; vagy egy hétköznapi segítségkérés esetén), akkor statisztikailag kimutathatóan gyakrabban fogja negatívan diszkriminálni a számára idegen csoport tagjait.
Szimbolikus rasszizmus
Negatív faji megkülönböztetés, melynek során a diszkrimináló cselekvés vagy kommunikáció szimbolikus formát ölt. Mindkét esetben a hangsúly a kódolt üzeneten van, tehát azon, hogy egy G csoport F csoporttal szembeni megkülönböztetését G csoport társadalmi, kulturális és egyéb kódrendszerét felhasználva nyilvánítja ki. A szimbolikus rasszizmus során a rasszista személy úgy tesz, mintha csak védené a társadalmi normákat (burkoltan arra utalva, hogy ugyanígy járna el, ha a saját rokonai lennének normasértők), a felelősséget pedig teljes egészében arra a kisebbségire hárítja, aki láthatóan megsértette azokat.[22] A szimbolikus rasszista érvelés során akár el sem hangzik a megkülönböztetett kisebbség neve, végig bűnelkövetőkről és munkakerülőkről van szó, akik között „egyébként” több a kisebbségi, mint amennyit a népességen belüli arányuk indokolna.
A szimbolikus rasszista érvelésre jellemző torzítások, hogy a valóságosnál többnek mutatják be a normasértések számát, illetve a kisebbségiek arányát az összes bűnelkövetőn/munkakerülőn belül. Szintén jellemző torzítás, hogy a normasértő viselkedést a kisebbségiek tudatos választásának tartja: például „ha tényleg akarna dolgozni, akkor biztosan találna valamilyen munkát”.
Kulturális rasszizmus
A hagyományos rasszizmus mint tudománytalan elmélet elutasítása után a modern rasszizmus magába foglalhatja a más „kultúrákkal” szembeni megkülönböztetést is. Példa: „a cigányok sokat lopnak”, „az arabok nőgyűlölők”, „az afrikaiak különösen agresszívek”, „a zsidók mindig hazudnak”. Étienne Balibar francia filozófus a rasszizmusnak ezt a formáját „rasszok nélküli rasszizmus”-nak nevezi. Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapjuk, azonban az általánosítás megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.

A rasszizmus ideológiai alapjai

[szerkesztés]

A rasszizmus fajtáit tipizálhatjuk az alapelvek alapján, amelyeket a rasszista ideológia alátámasztására, igazolására használnak fel. Legtöbbször a gyakorlatban az alábbi típusok keveréke a jellemző.

Mitikus (vagy vallási)

[szerkesztés]
A mitikus rasszizmus egy történelmi vagy történeti konstrukcióként bemutatott „elbeszélést” (vagy vallási hittételt, „isteni útmutatást”) használ fel a diszkrimináció igazolására.

Tudományos

[szerkesztés]
A tudományos rasszizmus tudományos kísérletekkel, elméletekkel és elvekkel próbálja alátámasztani a diszkriminációt. A Harmadik Birodalomban például a még meglehetősen fejletlen állapotban lévő genetikát, az evolúcióbiológiát (szociáldarwinizmus) és az akkoriban virágzó eugenikát elferdítve kísérelték meg a faji felsőbbrendűség igazolását. Az eugenikát ez olyannyira kompromittálta, hogy önálló tudományágként meg is szűnt létezni.

Filozófiai

[szerkesztés]
Filozófiai alapelvek, érvek segítségével kívánja igazolni a megkülönböztető bánásmódot.

Rasszizmus és fenntarthatóság

[szerkesztés]

Bizonyos elméletek párhuzamot vonnak a más embercsoportok és a természet elnyomása között, s mindkettőért a „nyugati fehér férfi” arroganciáját okolják. Ilyen például az ökofeminizmus, amely a nők és a természet elnyomását hasonlítja össze.[23][24]

A környezeti igazságosság azt mondja ki, hogy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek joga van egészséges környezethez és azt vizsgálja, hogy milyen rasszista taktikákkal lehet kizárni bizonyos etnikai csoportokat környezeti források használatából.[25]

A környezeti etika kitágítja a faji előítéletek tartományát, azt állítván, hogy bár erkölcsi kötelességünknek ki kellene terjednie nem emberi lénytársainkra, ez egy fajta faji előítélet alapján mégsem történik meg.[26]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Wallerstein, Immanuel, 'The Construction of Peoplehood: Racism, Nationalism, Ethnicity,' Sociological Forum, 1987, 2,2(March):373-88
  2. ↑ olyan ideológia, amely szerint az emberek egy bizonyos osztálya felsőbbrendű a többieknél, és uralniuk, irányítaniuk és leigázniuk kell másokat, vagy joguk van erre
  3. ↑ Ld. pl. Stoler, Ann Laura, Race and the Education of Desire: Foucault's History of Sexuality and the Colonial Order of Things, 1985, Duke University Press
  4. ↑ Ld. pl.: John Crocker, http://www.rivier.edu/journal/RCOAJ-Spring-2007/J88-Crocker.pdf Archiválva 2010. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben 'The Effects of Racism-Related Stress on the Psychological and Physiological Well-Being of Non-Whites' Rivier Academic Journal, 2007, 3,1(Spring):1-3.
  5. ↑ Stringer, Chris and Robin McKie, African Exodus. Cape, 1996
  6. ↑ Gould, Steven Jay, The Mismeasure of Man, W.W.Norton, 1981
  7. ↑ Ld. pl. Aimé Césaire, Discurs sur le colonialisme, 1950, Réclame, (1955, Présence Africaine)
  8. ↑ Lewis, Bernard (1992). Race and slavery in the Middle East: an historical enquiry. Oxford University Press. pp. 54–55. ISBN 978-0-19-505326-5.
  9. ↑ Reilly, Kevin; Kaufman, Stephen; Bodino, Angela (2002). Racism: A Global Reader. M. E. Sharpe. pp. 52–58. ISBN 978-0-7656-1060-7.
  10. ↑ Ginés de Sepúlveda, Juan (trans. Marcelino Menendez y Pelayo and Manuel Garcia-Pelayo) (1941). Tratado sobre las Justas Causas de la Guerra contra los Indios. Mexico D.F.: Fondo de Cultura Económica. p. 155.
  11. ↑ Hernandez, Bonar Ludwig (2001). "The Las Casas-Sepúlveda Controversy: 1550–1551" (PDF). Ex Post Facto. 10: 95–104. Archived from the original (PDF) on 21 April 2015.
  12. ↑ Acuña, Rodolfo F. (2010). Occupied America: A History of Chicanos (7th ed.). Boston: Longman. pp. 23–24. ISBN 978-0-205-78618-3
  13. ↑ Todorov, T. (1993). On human diversity. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press. ISBN 0-674-63438-1
  14. ↑ Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. ISBN 978-0-8135-2847-2. 39.o.
  15. ↑ Marks, J. (1995). Human biodiversity: Genes, race, and history. New York: Aldine de Gruyter. ISBN 0-585-39559-4.
  16. ↑ Race, Ethnicity, and Genetics Working Group (October 2005). "The Use of Racial, Ethnic, and Ancestral Categories in Human Genetics Research". American Journal of Human Genetics. 77 (4): 519–532. doi:10.1086/491747. PMC 1275602. PMID 16175499.
  17. ↑ Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. ISBN 978-0-8135-2847-2.
  18. ↑ Desmond, Adrian; Moore, James (2009), Darwin's sacred cause: how a hatred of slavery shaped Darwin's views on human evolution, Allen Lane, Penguin Books, p. 484, ISBN 978-1-84614-035-8 332–341.o.
  19. ↑ Rios, Edwin. „What was affirmative action designed to do – and what has it achieved?”, The Guardian, 2023. június 29. (Hozzáférés: 2025. szeptember 30.) (brit angol nyelvű) 
  20. ↑ J. B. McConahay (1986) Modern racism, ambivalence, and the modern racism scale. In: J. Dovidio & S. Gaertner (szerk.) Prejudice, discrimination, and racism. New York: Academic Press.
  21. ↑ J. F. Dovidio, S. L. Gaertner (2004) Aversive Racism. Advances is Experimental Social Psychology, Vol. 36.
  22. ↑ Donald R. Kinder & David O. Sears (1981) Prejudice and Politics: Symbolic Racism Versus Racial Threats to the Good Life. Journal of Personality and Social Psychology, Vol. 40, No. 3.
  23. ↑ Mi fán terem az ökofeminizmus. [2007. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  24. ↑ Plumwood, Val: Feminizmus – ökofeminizmus, Liget: irodalmi és ökológiai folyóirat, 2000 (13. évf.) 4. sz. 43-53. old.
  25. ↑ Környezeti igazságosság. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  26. ↑ Lányi András: A fenntartható társadalom 39. o.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Racism
A Wikimédia Commons tartalmaz Rasszizmus témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rasszizmus&oldid=28874639”