close
Ugrás a tartalomhoz

Populizmus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A populizmus (latin: populus = nép szóból) több jelentésű fogalom, napjainkban általános értelemben véve az a politikai tendencia vagy stratégia, amely célja a dolgozó osztály (a tömeg) megnyerése.[1] A nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítésekkel, gyakran kivitelezhetetlen ígéretekkel operáló, széleskörű népszerűségre törekvő irányzat. A populisták többnyire azt állítják, hogy az „egyszerű emberek” oldalán állnak.[forrás?]

BERJAYA
A „99%” (nép) az „1%” (elit) elleni retorikájával a nemzetközi Occupy mozgalom példája volt a populista társadalmi mozgalomnak
BERJAYA
A Nolan-diagram (wd) meghatározása szerint a populizmus (és a totalitarizmus)

A kevésbé fejlett országokban inkább ideológia,[2] míg a fejlettebb országokban nem annyira ideológia, inkább politikai stílus, magatartásmód,[3] amely egyaránt felbukkanhat a jobb- és baloldalon, és középen is.

A populizmus értelmezésének ideológiai megközelítése szerint a populizmus a „népet” erkölcsileg jó erőként mutatja be, és szembeállítja az „elittel”, amelynek tagjait korruptnak és erkölcstelennek ábrázolja. Különböző populista politikai erők egymástól eltérő módon definiálják a nép szót. Definiálhatják osztály, etnikai vagy nemzeti hovatartozás alapján. A populizmus szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták első számú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”. A populisták általában úgy mutatják be az „elitet”, hogy a politikai, gazdasági, kulturális és médiarendszert homogén entitásként ábrázolják, és azzal vádolják, hogy saját érdekeiket, illetve gyakran más csoportok – például nagyvállalatok, külföldi országok, kisebbségek, bevándorlók – érdekeit képviselik a „nép” érdekeivel szemben. A populista pártokat és társadalmi mozgalmakat gyakran karizmatikus vagy domináns személyiségek vezetik, akik „a nép hangjának” állítják be magukat.

Politikai populizmus

[szerkesztés]

A populizmus a 19. századtól kezdve különféle formákat öltött, de többnyire a népre való állandó hivatkozásban merül ki. A populisták felosztják a társadalmat két homogén csoportra: a becsületes közemberekre és a korrupt elitre; továbbá azt mondják, hogy a „nép akarata” vezérli őket.[4] Gyakran hivatkoznak a népre, vágyaira, akaratára, azonnali megoldást ígérve. Ilyen értelemben a populizmus a demokráciákban éppúgy jelen van, mint a diktatúrákban.[3] Például Sztálin, Hitler, Mussolini, Franco, Kádár János[3] politikai magatartásában megfigyelhetők voltak populista gesztusok és szólamok.[3]

A politikusok akkor nevezhetők populistának, ha az ideológiai elköteleződést megkerülve azt állítják, hogy nem egy bizonyos párt vagy osztály nevében, hanem az egész nép nevében beszélnek.[5] A politikai retorikát és propagandát gyakran a valós társadalmi problémák megkerülésére, illetve elfedésére használják.[5] Tartalma széles skálán mozoghat.[5]

A populizmus jellegzetesen „vidéki” bázisú, a hagyományos nemzeti, vallási, többségi értékeket hirdeti, a „kisemberek” védelmében szól, nevében szól és ítélkezik, és a társadalom problémáit elsősorban a társadalmi elit és a nemzetközi összeesküvés bűneinek tulajdonítja.[3] Célja a nép nyelvén beszélni és minél több szavazót elérni.[2] Paradoxona az, hogy főbb képviselői maguk is a politikai elitbe tartoznak, mégis elitellenes retorikát használnak.[2]

A populista politika tagadja, hogy létezik legitim kisebbségi vélemény; a populistáétól eltérő vélemények képviselői a populista szerint a nép ellenségei.

A kommunikációban a homogén „népre”, az egységes, vagy legalábbis többségi népakaratra való folyamatos hivatkozás jellemző. A politikai intézményrendszert közelebb kell vinni a néphez, ez a populizmus üzenete a „nép nevében” kormányzó diktátorokhoz éppen úgy, mint a „nép által” választott képviselőkhöz.[3]

Mai értelemben a populizmus leggyakrabban a tekintélyelvűség egy formája. A populista politika egy karizmatikus vezető körül alakul ki, aki a saját hatalmának megszilárdítása érdekében a nép akaratának megtestesítésére hivatkozik.[6]

2016-tól, miután az amerikai választásokat Donald Trump nyerte meg, illetve az Egyesült Királyság népszavazása csekély többséggel az Európai Unió elhagyását választotta, a populizmus szó lett a politológusok között az egyik legszélesebb körben használt kifejezés.[7] 2017-ben a Cambridge Dictionary az év politikai kifejezésének nyilvánította.[8]

A populisták körében gyakran előfordulnak az összeesküvés-elméletek, amelyeket a 2010-es évektől ugyanúgy alkalmaz a lengyel Jog és Igazságosság kormánypárt,[9][10] mint a magyar Fidesz,[11][12] és ahol széles körben terjesztett nézet, hogy a migrációs válság a nyugati titkos elit (pl. Soros György) műve.[13]

Cas Mudde,[* 1] illetve Cristóbal R. Kaltwasser[* 2] amerikai politológusok és professzorok alapján az olyan országokban, mint Magyarország, Ecuador és Venezuela, a populista kormányok visszaszorították a sajtószabadságot,[14] és több esetben – például Orbán Viktor Magyarországán – a populista vezető az alkotmánymódosítással az autokratizálódás útjára állította az országot, hogy a hatalom nagyobb része koncentrálódjon a kormányfő kezében.[15] Az általa vezetett politikai elit a lakosság jogi úton legitimált gazdasági és lélektani kizsákmányolását egyik meghatározó hatalomgyakorlási eszközének tekinti.[16][17][18][19][20]

Egy 2018. decemberi tanulmány, amely negyvenhat populista vezetőt tanulmányozott, arra jutott, hogy a populisták, függetlenül a politikai spektrumon belül elfoglalt pozíciójuktól, nagyobb valószínűséggel károsítják a demokratikus intézményeket, erodálják a végrehajtó hatalom fékjeit és ellensúlyait, demokratikus visszaesést okoznak, károsítják a polgári jogokat, mint a nem populisták.[21]

Jellemzők

Főbb jellemzői:[22]

  • Nincs egységes ideológiájuk. A lényeg a kommunikáción, magatartásmódon van.
  • Elitellenes hangulatkeltés tartja életben a politikájukat. Az elitet teszik felelőssé a problémákért.
  • A konteó elméletek előnyben részesítése, amely a globalizáció- és EU-ellenességhez is elvezet.
  • A néppel folytatott folyamatos kommunikáció, amely az emberek számára a politikában való részvétel illúzióját próbálja felkelteni. Ilyenek például Magyarországon az ún. nemzeti konzultációk.[23][24]
Ágai

Politikai példái

[szerkesztés]
BERJAYA
Orbán Viktort populista vezetőként emlegetik,[25][26][27][28][29] aki rendszeresen a "magyarok védelmezőjeként" tünteti fel magát Soros György, a bankok, a migránsok vagy akár az Európai Unió ellen.[30]
BERJAYA
Az amerikai Donald Trump mind a populista törekvést, mind a konteó elméleteket képviseli[27][31][32]

„Ketten kellenek a tánchoz, a probléma, hogy a populisták teremtik meg a táncteret és elmondják, hogyan és milyen szabályok szerint kell táncolni.”[33]

Európa

[szerkesztés]

Az 1990-es években Magyarországon a Torgyán József vezette Független Kisgazdapárt és a Csurka István vezette MIÉP minősült a populizmus első számú megjelenítőjének.[34] Szlovákiában a Vladimír Mečiar vezette jobboldali populista Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom évekig a legerősebb kormánypártként működött.[2]

Az Encyclopædia Britannica szerint Európában a 21. században populista, autokrata rezsimek többek közt Magyarországon[35] (az Orbán Viktor vezette Fidesz – Magyar Polgári Szövetség),[36] Lengyelországban (a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság Párt) és Törökországban (a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja)[37] alakultak ki.[35]

Olaszországban Silvio Berlusconi[38] és Matteo Salvini képviselte[28][39] a populizmust. Aleksandar Vučićot, Szerbia elnökét szintén populistának tartják.[40][41]

A 21. századra az európai populizmus nagyrészt a politikai jobboldalhoz kapcsolódott,[42] de Magyarországon bizonyos források a korábban Gyurcsány Ferenc vezette baloldali Demokratikus Koaliciót is populistaként jellemzik.[43][44]

Az Egyesült Királyságban a Jeremy Corbyn vezetése alatt álló baloldali Munkáspártot[45][46] és Nigel Farage jobboldali Függetlenségi Pártját (UKIP) is populista pártként jellemezték,[47][48][49] a „Brexit”-et pedig sokan a populizmus győzelmének tartották.[50]

USA

[szerkesztés]

A 21. század első évtizedében két populista mozgalom jelent meg az Egyesült Államokban, mindkettő válaszul a gazdasági világválságra: az Elfoglaló mozgalom és a Tea Party mozgalom.[51]

Cas Mudde alapján, amikor Donald Trump elindította elnökválasztási kampányát, még nem volt populista. Az idő múlásával azonban egyfajta stílust alakított ki, és az elnöki beiktatása napjára az átalakulása befejeződött: a retorikája már alaposan populista volt, aki a „nép hangjaként” szólalt meg.[52]

Latin-Amerika

[szerkesztés]
BERJAYA
Juan Perón argentin elnök peronizmusa (wd) populista mozgalom volt.[53]

A populizmus az 1930-as és 1940-es évek óta domináns a latin-amerikai politikában,[54] ahol sokkal inkább elterjedt, mint Európában.[55] Egyes kutatók megjegyzik, hogy a világ e régiójának van a „legtartósabb és legelterjedtebb populista hagyománya”. Azt sugallják, hogy ez azért van így, mert ez egy olyan régió, ahol ugyan régi hagyománya van a demokratikus és féldemokratikus kormányzásnak és a szabad választásoknak, de magas a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek aránya, ami széles körben megjelenő ellenérzéseket vált ki, és amelyet a politikusok a populista retorikán keresztül tudnak meglovagolni.[56]

A 20. században szinte minden latin-amerikai ország átélt egy populista rendszert. Ilyen volt pl. Juan Perón Argentínában (1946-1955), Getúlio Vargas Brazíliában (1930-1945) vagy Cárdenas Mexikóban.[57]

A 21. században kiemelhető populista vezetők közé sorolható Néstor és Cr. F. Kirchner Argentínában,[53][58] Hugo Chávez Venezuelában,[53][55] Evo Morales Bolíviában,[53][55] Rafael Correa Ecuadorban,[53][55] vagy épp Daniel Ortega Nicaraguában.[55]

Egyéb jelentései

[szerkesztés]

Korábbi jelentései alapján Margaret Canovan brit politikafilozófus a következő definíciókat adta még:[59]

  1. Az a mozgalom vagy ideológia, amely szerint az erény a többséget alkotó egyszerű emberekben rejlik, valamint az ő kollektív tradícióikban.
  2. Az az ideológia, amely szerint az emberek akarata feljebbvaló minden más értéknél.
  3. A vidéki kisemberek ideológiája, akiket veszélyeztet az ipar és a finánctőke.
  4. Olyan rurális mozgalom, amely veszélyeztetve érzi a hagyományos értékeket a változó világban.
  5. Az a hit, amely szerint a többségi vélemény nem juthat felszínre az „elit” kisebbség aknamunkája miatt.

Agrárpopulizmus

[szerkesztés]

Az agrárpopulizmusban a populizmus kifejezést számos olyan mozgalomra és elméletre használják, amelyek a modernizáció nehézségeivel küszködő mezőgazdasági kistermelők problémáival foglalkoznak. Ezek a mozgalmak gyakran idealizálják a hagyományos vidéki közösségi életformákat és emberséges középutat keresnek egyfelől a mindent átható kapitalizmus, másfelől a bürokratikus szocializmus között. Két paradigmatikus esete van: az egymástól nagyon elütő amerikai és orosz agrárpopulizmus.[5]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Cas Mudde a Georgiai Egyetem professzora, a politikai populizmus kutatója
  2. ↑ Cristóbal R. Kaltwasser a Diego Portales chilei magánegyetem professzora, a politikai populizmus kutatója

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Real Academia Española. «populismo». DRAE. «Tendencia política que pretende atraerse a las clases populares. U. m. en sent. despect.»
  2. 1 2 3 4 Gallai S. - Török G.: Politika és politikatudomány (2005), Aula K.
  3. 1 2 3 4 5 6 Polgári politikai lexikon: Populizmus, 2008., Kairosz
  4. ↑ What is a Populist?
  5. 1 2 3 4 Politikai filozófiák enciklopédiája (1995) Kossuth
  6. ↑ populism | History, Facts, & Examples (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. augusztus 15.)
  7. ↑ Anselmi, Manuel (2018). Populism: An Introduction. London: Routledge. ISBN 9781138287150
  8. ↑ 'Populism' revealed as 2017 Word of the Year by Cambridge University Press (angol nyelven). University of Cambridge, 2017. november 30. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  9. ↑ Helmut Fehr: Eliten und zivile Gesellschaft. Legitimitätskonflikte in Ostmitteleuropa. Springer VS, Wiesbaden 2014, S. 328–335.
  10. ↑ Bruno Castanho Silva, Federico Vegetti, Levente Littvay: The Elite Is Up to Something. Exploring the Relation Between Populism and Belief in Conspiracy Theories. In: Swiss Political Science Review. Band 23, Heft 4, 2017, S. 423–443, hier S. 424.
  11. ↑ Yanis Varoufakis: Die ganze Geschichte. Meine Auseinandersetzung mit Europas Establishment. Antje Kunstmann, München 2017, S. 92 ff.,
  12. ↑ Michael Butter: „Nichts ist, wie es scheint“. Über Verschwörungstheorien. Suhrkamp, Berlin 2018, S. 174.
  13. ↑ Michael Butter: „Nichts ist, wie es scheint“. Über Verschwörungstheorien. Suhrkamp, Berlin 2018, S. 9–12, 23–28 u.ö.
  14. ↑ Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. page 82. Oxford: Oxford University Press. ISBN 9780190234874
  15. ↑ Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. page 84. Oxford: Oxford University Press. ISBN 9780190234874
  16. ↑ Csurgó Dénes - Mennyibe kerül nekünk a NER? (2025.12.08.)
  17. ↑ Kassai Zsigmond - 1360 milliárdot költött az állam 2015 óta a Rogán-féle kommunikációra (24.hu, 2024.02.19.)
  18. ↑ Bódis András - 1452 milliárd „dugipénzt” találtunk a Mészáros–Tiborcz–Matolcsy–Szíjj-körnél / de ez nem minden (Válasz Online, 2024.07.23.)
  19. ↑ Gyenis Ágnes - Döbbenetes adatokat gyűjtött a közpénznyelő magántőkealapokról a Transparency: a mutyiszektor megöli a versenyképes cégeket (HVG, 2025.12.10.)
  20. ↑ Társadalomelmélet.rar (a szakkollégium 2010-es években elhangzott előadásainak rövidített és kivonatolt összefoglaló kiadványa) - Társadalomelméleti Kollégium, 2018.
  21. ↑ Jordan Kyle, Yascha Mounk, "The Populist Harm to Democracy: An Empirical Assessment Archiválva 2019. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., Institute for Global Change, 26 December 2018, accessed 29 March 2019
  22. ↑ Guriev, Sergei (2020. február 21.). "The Political Economy of Populism" (angol nyelven). Rochester, NY. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó); More than one of |author= and |last= specified (súgó)
  23. ↑ Mi is az a populizmus, ami manapság szitokszóvá vált? (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2021. november 3.)
  24. ↑ Orban’s ‘National Consultation’ Seeks to Set Hungary’s Political Agenda (amerikai angol nyelven). Balkan Insight, 2020. június 9. (Hozzáférés: 2020. november 14.)
  25. ↑ Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. Oxford: Oxford University Press. p. 91. ISBN 9780190234874
  26. ↑ Bloomberg: How Viktor Orban’s Populism May Face Backlash in Budapest
  27. 1 2 The Guardian: How to spot a populist
  28. 1 2 Preparing for Defeat (angol nyelven). American Purpose, 2022. március 10. (Hozzáférés: 2022. március 14.)
  29. ↑ The Times: The Times view on Hungary and Viktor Orban’s populism: Trojan Horse, 2022. 04. 05.
  30. ↑ Progresszív válaszok a populizmusra
  31. ↑ 24 conspiracy theories Donald Trump has floated over the years. Business Insider, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  32. ↑ Bump, Philip. „President Trump loves conspiracy theories. Has he ever been right?”, The Washington Post, 2019. november 26. (Hozzáférés: 2020. május 14.) 
  33. ↑ Tarr Zoltán: Ketten kellenek a tánchoz, a probléma, hogy a populisták teremtik meg a táncteret és mondják meg, hogyan kell táncolni (magyar nyelven). 24.hu, 2025. június 13. (Hozzáférés: 2025. június 21.) „Tarr szerint ketten kellenek a tánchoz, és az a probléma, hogy a populisták megteremtik a táncteret, és elmondják, hogyan és milyen szabályok szerint kell táncolni.”
  34. ↑ Gallai S. - Török G.: Politika és politikatudomány, 138-139. o. (2005), Aula Kiadó
  35. 1 2 Encyclopedia Britannica: Populism: In the early 21st century, populist authoritarian regimes arose in Turkey, Poland, and Hungary ..
  36. ↑ Viktor Orban | Biography, Ideology, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  37. ↑ Finchelstein, Federico (2019). From Fascism to Populism in History. University of California Press. p. 152.
  38. ↑ Liberális és illiberális populizmus: Berlusconi és Orbán politikai vezetése
  39. ↑ BBC: Matteo Salvini: Can Italy's populist leader return to power?
  40. ↑ Serbia’s populist, right-wing president projected to win reelection (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  41. ↑ Early vote count confirms win for Serbia’s populist leader Vucic (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  42. ↑ Mudde, Cas (2004). "The Populist Zeitgeist, Government and Opposition". Cambridge University Press: 2014. 03. 28., 39 (4): 541–63. doi:10.1111/j.1477-7053.2004.00135.x. S2CID 67833953
  43. ↑ Paár Ádám: A populizmus titkos fegyvere Magyarországon. Ellensuly.hu. 2018.
  44. ↑ Nyugatról nézve Gyurcsány populista. Infostart.hu. 2007. jún. 26.
  45. ↑ Labour plans Jeremy Corbyn relaunch to ride anti-establishment wave. The Guardian, 2016. december 15. [2017. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
  46. ↑ Could Corbyn trigger the next populist political earthquake?. The Independent, 2016. december 29. [2017. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
  47. ↑ Right-wing populist parties, like UKIP in Britain, are here to stay. The Sydney Morning Herald, 2015. május 5. [2017. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 17.)
  48. ↑ Abedi, Amir; Lundberg, Thomas Carl (2009). "Doomed to Failure? UKIP and the Organisational Challenges Facing Right-Wing Populist Anti-Political Establishment Parties" (PDF). Parliamentary Affairs. 62 (1): 72–87. doi:10.1093/pa/gsn036. 2020. augusztus 9. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2020. szeptember 12..
  49. ↑ Bossetta, Michael (2017. június 28.). "Fighting fire with fire: Mainstream adoption of the populist political style in the 2014 Europe debates between Nick Clegg and Nigel Farage". The British Journal of Politics and International Relations (angol nyelven). 19 (4): 715–734. doi:10.1177/1369148117715646. ISSN 1369-1481. S2CID 149175911. 2018. november 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. április 25..
  50. ↑ Foster, Peter; Squires, Nick; Orange, Richard (24 June 2016). "EU faces Brexit 'contagion' as populist parties across Europe call for referendums". The Telegraph.
  51. ↑ Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. Oxford: Oxford University Press. ISBN 9780190234874
  52. ↑ Friedman, Uri: What Is a Populist? (angol nyelven). The Atlantic, 2017. február 27. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  53. 1 2 3 4 5 Enrique Peruzzotti: Peronism and the Birth of Modern Populism
  54. ↑ de la Torre, Carlos (2017). "Populism in Latin America". In Cristóbal Rovira Kaltwasser; Paul Taggart; Paulina Ochoa Espejo; Pierre Ostiguy (eds.). The Oxford Handbook of Populism. Oxford and New York: Oxford University Press. pp. 195–213. ISBN 9780198803560
  55. 1 2 3 4 5 March, Luke (2007). "From Vanguard of the Proletariat to Vox Populi: Left-Populism as a 'Shadow' of Contemporary Socialism". SAIS Review of International Affairs. 27 (1): 63–77. doi:10.1353/sais.2007.0013. S2CID 154586793
  56. ↑ Mudde, Cas; Rovira Kaltwasser, Cristóbal (2017). Populism: A Very Short Introduction. Oxford: Oxford University Press. ISBN 9780190234874
  57. ↑ Federico Tarragoni, L'esprit démocratique du populisme, La Découverte, 7 novembre 2019 (ISBN 978-2-7071-9730-6, lire en ligne [archive]), p227-246 (franciául)
  58. ↑ Cachanosky, Nicolas. "The Cost of Populism in Argentina, 2003-2015". MISES: Interdisciplinary Journal of Philosophy Law and Economics (angol nyelven). 6: 621–635.
  59. ↑ Margaret Canovan: Populism

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Progresszív válaszok a populizmusra
  • Az európaiság eredetétől a "klasszikus" populista rendszerig. Segédanyag; szerk. Király István et al.; SMPI, Kaposvár, 1993 (A pedagógia időszerű kérdései Somogyban)
  • Horváth Gyula: Tanulmányok Latin-Amerika történetéből. A populizmushoz vezető történelmi út néhány állomása; Kaposvári Építők SC, Kaposvár, 1993 (Más kor könyvek)
  • Horváth Gyula: A populizmus kialakulása Mexikóban; Közgyűlés, Kaposvár, 1996 (Örökség)
  • Horváth Gyula: A "klasszikus" politikai populizmus ideológiája. Oktatási segédanyag; PATE ÁTK, Kaposvár, 1998 (Politikaelméleti füzetek)
  • Kiss Endre–Molnár János: Populizmus. Budapest, 2000. november 4.; Friedrich Ebert Alapítvány, Budapest, 2001
  • Szilágyi Ágnes Judit: Távolodás Európától – Nemzetépítés és kultúrpolitika Brazíliában az Estado Novo idején (1937–1945); Áger Bt., Budapest, 2004
  • Politikai állatfajták. Konszenzusos demokrácia, populizmus, szavazóbázisok és parlamenti választások Ausztriában, 2008; szerk. Balogh Róbert et al.; Magyar Progresszív Társaság Platform, Budapest, 2008
  • John Lukacs: Demokrácia és populizmus. Félelem és gyűlölet; ford. Komáromy Rudolf; Európa, Budapest, 2008
  • Győri Gábor: Populizmus és kormányzás; Demos Magyarország, Budapest, 2008
  • Medvék, tulipánok, populisták. Aromán politikai rendszer dilemmái és a 2008-as parlamenti választások; szerk. Balogh Róbert et al.; Generáció 2020 Közhasznú Egyesület, Budapest, 2009
  • David van Reybrouck: A populizmus védelmében; ford. Bérczes Tibor; Gondolat, Budapest, 2010
  • Ernesto Laclau: A populista ész; ford. Csordás Gábor; Noran Libro, Budapest, 2011
  • Nemzet a mindennapokban. Az újnacionalizmus populáris kultúrája; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2014
  • Frank Füredi: A célkeresztben: Magyarország; ford. Soproni András; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2017
  • Antal Attila: A populista demokrácia természete. Realizmus és utópia határán; Napvilág, Budapest, 2017
  • Populista korszellem? A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése. Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Győr, 2017. június 9-10.; szerk. Smuk Péter; Gondolat, Budapest, 2017
  • Bartha Ákos: Populizmus, népiség, modernizáció. Fejezetek a kelet-közép-európai politikai gondolkodás 20. századi történetéből; MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2017 (Magyar történelmi emlékek Értekezések)
  • David van Reybrouck: A választások ellen; ford. Zákányi Viktor; Gondolat, Budapest, 2017
  • Gyurácz Ferenc: Populizmus. Tanulmányok, 1991–2007; Magyar Nyugat, Szombathely, 2017
  • Antal Attila: A populista demokrácia természete. Realizmus és utópia határán; Napvilág, Budapest, 2017
  • Forgács Imre: Titanic Európa? Válságok és remények; Gondolat, Budapest, 2019
  • Antal Attila: Orbán bárkája. Az autoriter állam és a kapitalizmus szövetsége; Noran Libro, Budapest, 2019 (Progress könyvek)
  • Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága avagy Hogyan dönti romba a tribalizmus, a populizmus, a nacionalizmus és az identitáspolitika újjászületése az amerikai demokráciát; ford. Nagy Mátyás; Alexandra, Pécs, 2019
  • Progresszív válaszok a populizmusra. Miért szavaznak az európaiak a populista pártokra, és hogyan válaszolhatnak erre a kihívásra a progresszívek?; szerk. Boros Tamás; Friedrich-Ebert-Stiftung–Policy Solutions, Budapest–Brüsszel, 2019
  • B. Kádár Zsuzsanna: Populizmus és emlékezetpolitika; WJLF, Budapest, 2020 (Wesley konferencia kötetek)
  • Paár Ádám: A populisták (h)ősei. Az észak-amerikai populista mozgalom (1891–1908) rövid története, valamint eszmei rokon mozgalmai Magyarországon; Magyar Nyugat, Szombathely, 2020
  • Simon János: A demokráciák sokszínű elmélete és gyakorlata. Liberalizmus, konzervativizmus és populizmus; CEPoliti, Budapest, 2023
  • Daniele Scalea: Migráció. A populisták igaza; ford. Domokos György, Mátyus Norbert, Rosonczy-Kovács Mihály; Alapjogokért Központ–Jogállam és Igazság Nonprofit Kft., Budapest, 2023
  • A népszerűség átka Portrék, ideológiák, programok a populizmus múltjából és jelenéből; szerk. Heil Kristóf Mihály, Petri Bernadett; Alapjogokért Központ–Jogállam és Igazság Nonprofit Kft., Budapest, 2023
  • David Goodhart: Úton hazafelé. A populista lázadás és a politika jövője; 2. jav. kiad.; Századvég, Budapest, 2024
  • Paul Lendvai: A képmutatásról. Ámítás és önámítás a politikában; ford. Nádori Lídia; Corvina, Budapest, 2024
  • John Komlos, A trumpizmus diadalának gazdaságtörténete Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet, Műhelytanulmányok 130. (2019) June. (YouTube)
  • Rádi Balázs, Komlós: A közgazdászok hibáiból épült fel a trumpizmus, (2019) Augusztus 7.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Populizmus&oldid=28712313”