R–73
| R–73 | |
| NATO-kód | AA-11 Archer |
| Funkció | nagy szögeltéréssel indítható légi közelharc-rakéta |
| Tervező | Vimpel |
| Hordozó repülőgépek | MiG–29, Szu–27, MiG–23MLD |
| Irányítás | infravörös önirányítás |
| Robbanótöltet | 7,4 kg repesz-romboló |
| Kormányzás | aerodinamikai és tolóerővektor-eltérítés |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 2,90 m |
| Szárnyfesztáv | 0,510 m |
| Törzsátmérő | 0,170 m |
| Indulótömeg | 105 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 2,5 Mach |
| Hatótávolság | 30 km |
| Háromnézeti rajz | |
| az R–73 felépítése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz R–73 témájú médiaállományokat. | |
Az R–73 (NATO-kód: AA–11 Archer) szovjet, infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, melyet az 1980-as évek második felére fejlesztettek ki, elsősorban az elavuló R–60 leváltására. A MiG–29 és a Szu–27 repülőgépek fedélzeti fegyvere, utólag a MiG–23MLD-ken is rendszerbe állították. A rakétát még napjainkban is gyártja a grúziai Tbilaviamseni repülőgépgyár.
Az egyik első olyan rendszerbe állított légiharc-rakéta, melyen a kormányzást tolóerővektor-irányítással oldják meg. A repülőgép hossztengelyéhez képest nagy szögeltéréssel is indítható, ilyenkor a cél megjelölését a repülőgép fedélzeti rádiólokátora helyett a Sjel sisakcélzóval végzi a pilóta.
A rakéta a Magyar Honvédség MiG–29-esein hadrendben állt. A Luftwaffe a Keletnémet Légierő MiG–29-eseivel hozzájutott a rakétához, amelyet nagyon korszerű fegyvernek ítéltek, és részben a vele szerzett kedvező tapasztalatok vezettek az AIM–2000 IRIS–T kifejlesztéséhez.
