|
Olyan fura hogy ide írok. Nem akarok, mert nem tudom. Valahogy elszomorít. Igazán már nem olyan ez, mint volt, ezt mindenki tudja. Sokszor úgy érzem, hogy már csak én szeretlek titeket, és ti engem nem, és van hogy úgy érzem, hogy már én is csak mondom, hogy szeretlek titeket, nem tudom, lehet, hogy igen, lehet hogy nem.
Több, mint egy éve vagyok az lj-n, jól emlékszem, amikor irogattam csak úgy magamnak. Az is nagoyn megmaradt bennem, amikor először msn-eztem  bigyo_bigdomfan-nal, hajnali ötkor, mert ő akkor kelt én meg akkor még ébren voltam.
Akkor egész más volt minden. sokan voltak újak. Emlékszem, amikor mondtam PX-nek, hogy jöjjön lj-re, mert az miylen jó, és idecsődítettünk egy csomó mindenkit. És hát maradt, aki maradt. Arra is emlékszem, hogy mennyire kiakadtam, amikor Tike leszedett minden magyart még anno a nike csukás naplójáról, de csak azt vettem észre hogy én nem vagoyk rajta é azt hittem, hogy utál.
És olyan jó ezekre visszagondolni. Olyan jó volt akkor. Csak az a baj, hogy most már nem akkor van. Mert minden megváltozik, ez lehet, hogy jó, lehet hogy rossz, mindenesetre egyre inkább úgy érzem, hogy nekem nincs jövőm ebben a magyar lj-közösségben. Presze, van még hápérajzcserebereközösség meg minden, ami arra kötelez, hogy itt maradjak, meg valahol fáj is elszakadni. Nem tudom akarom-e. Mindenesetre úgy gondolom, hogy egyre inkább elfelejtitek, hogy vagyok, nem érzem, azt, hogy a közösség fontos része lennék. Meg úgy... egyáltalán része.
Lehet, hogy ez az én hibám, sőt nagoyn valószínű. De én úgy gondolkodom, ahogy gondolkodom, ti meg úgy gondolkodtok, ahogy ti. Mindannyiótokban van, ami zavar és van, amit szeretek. Igazából engem mindenki utál valamiért. Vagy az elveim miatt, vagy a barátaim miatt, mindenesetre valamit mindenki utál bennem. Pedig elég jelentéktelen vagyok, csak itthon deglek, semmi érdemlegeset nem teszek és nem is akarok tenni.
Mindegy, csak úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom.
|
happy
crazy
blah
hyper
calm
busy
bored
excited