Rubens Barrichello
| Rubens Barrichello | |
| Rubens Barrichello 2010-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Rubens Gonçalves Barrichello |
| Beceneve | Rubinho |
| Született | 1972. május 23. (53 éves) São Paulo |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1993–2011 |
| Korábbi csapatai | |
| Nagydíjak száma | 326 (322 rajt) |
| Győzelmek | 11 |
| Dobogós helyezések | 68 |
| Első rajtkockák | 14 |
| Leggyorsabb körök | 17 |
| VB-pontok | 658 |
| Első nagydíj | |
| Első győzelem | |
| Legutolsó győzelem | |
| Legutolsó nagydíj | |
| 2011 VB-helyezés | 17. (4 pont) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat. | |
| Rubens Barrichello | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Rubens Gonçalves Barrichello |
| Beceneve | Rubinho |
| Született | 1972. május 23. (53 éves) São Paulo |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | IndyCar |
| Aktív évei | 2012 |
| Rajtszáma | 8 |
| Korábbi csapatai | KV Racing Technology |
| Nagydíjak száma | 13 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| VB-pontok | 289 |
| Első nagydíj | |
| Első győzelem | - |
| Legutolsó győzelem | - |
| Legutolsó nagydíj | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat. | |
Rubens Barrichello (teljes nevén: Rubens Gonçalves Barrichello; São Paulo, 1972. május 23. –) brazil autóversenyző, hazájában versenyez Stock Car Pro Series versenysorozatban.[1]
Korábban, 2012-ben az IndyCar, előtte pedig 1993-tól 2011-ig a Formula–1 mezőnyének volt a tagja. Itt pályafutása során a 2007-es évet kivéve minden szezonban szerzett pontot. A 2008-as török nagydíjtól számítva több mint egy évtizeden át ő volt minden idők legtapasztaltabb Formula–1-es versenyzője, egészen 2020-ig (ekkor Kimi Räikkönen döntötte meg ezen rekordját). Kétszer végzett az egyéni világbajnokság harmadik, és szintén kétszer a második helyén. Legjobb eredményét 2002-ben és 2004-ben érte el, amikor egyaránt a 2. helyen végzett a szezon végén Michael Schumacher mögött.
Pályafutása
[szerkesztés]A Formula–1 előtt
[szerkesztés]Barrichello 1981-ben, kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ig öt brazil bajnoki címet és két Dél-Amerika-bajnoki címet nyert. 1988-ban a kilencedik helyen végzett a gokart világbajnokságban, majd 1989-ben autókra váltott. Ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a brazil Forma-Ford 1600 bajnokságban.
1990-ben Európába költözött és a Forma-Vauxhall-Lotus sorozatban (11. hely), valamint a Forma-Opel-Lotus sorozatban versenyzett, amelyet azonnal meg is nyert (futamgyőzelem Zandvoortban, Silverstone-ban, Hockenheimben, Spa-Francorchamps-ban és Jerezben). Ugyanezt tette a következő szezonban a West Surrey Racing Team színeiben a brit Formula–3-ban, ahol David Coulthard volt legnagyobb ellenfele.
1992-ben a Forma-3000-be szerződött az Il Barone Rampante csapathoz és a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Tehetségére ekkor már a Formula–1-es csapatok is felfigyeltek, így 1993-ra leszerződtette a Jordan csapat.
A Formula–1-ben
[szerkesztés]1993-96: Jordan
[szerkesztés]
Barrichello két pontot szerzett első Formula–1-es szezonjában, 1993-ban és a bajnokság 17. helyén végzett, de ez nem tükrözi híven a nyújtott teljesítményét: mindössze harmadik futamán, az európai nagydíjon például a harmadik helyen autózott, amikor műszaki hiba miatt kiesett.
1994 nagy sokkal kezdődött a Formula–1 számára: a szezon harmadik versenyhétvégéjén, a San Marinó-i nagydíjon életét vesztette Roland Ratzenberger az időmérő edzésen, majd Ayrton Senna a versenyen. Rubens Barrichello még a pénteki szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet és kórházba került. Könnyebben sérült (rövid eszméletlenség, orrtörés), de Senna halálhíre nagyon lesújtotta – annál is inkább, mivel a háromszoros világbajnok barátja és pártfogója volt.
Barrichello a szezon során 19 pontot gyűjtött és a világbajnoki pontverseny hatodik helyén végzett. Legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Spa-Francorchamps-ban pole-pozíciót szerzett. Soha előtte még ilyen fiatal versenyzőnek nem sikerült ez a bravúr. (2003-ban Fernando Alonso döntötte meg ezt a rekordot).
A brazil versenyző 1995-ben és 1996-ban is a Jordannél maradt, előbbi szezonban 11 ponttal a 11. helyen végzett a világbajnokságban, utóbbiban 14 ponttal a nyolcadik helyen. Az 1995-ös szezon végén ajánlatot kapott a Ferrari csapattól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa az átszerveződő olasz csapatnál, ám Barrichello olyan sokáig hezitált, hogy végül csapattársa, Eddie Irvine kapta meg a megbízatást.
1997-99: Stewart
[szerkesztés]
1997-ben Barrichello az újonnan alakuló Stewart csapathoz szerződött, melynek alapítója, tulajdonosa és névadója a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart volt. Barrichello remek kapcsolatot alakított ki a skót csapatvezetővel – szinte apa-fiú viszony volt az övék.
1997-ben a brazil versenyző a világbajnokság 13. helyén végzett 6 ponttal, 1998-ban pedig a 12. helyen 4 ponttal. 1999-ben a Stewart jelentősen feljavult és Barrichello azonnal megcsillantotta tudását: szerzett egy pole-pozíciót Magny-Cours-ban, háromszor végzett dobogón és többször vezette a versenyt. Csapattársánál, Johnny Herbertnél a szezon legnagyobb részében jobb teljesítményt nyújtott, így a sors furcsa fintoraként értékelhető, hogy a kaotikus európai nagydíjat Herbert nyerte meg, míg Barrichello „csak” harmadik lett. A szezon végén Barrichello 21 ponttal a 7. helyen végzett, teljesítményével pedig ismét magára irányította a Ferrari figyelmét.
2000-05: Ferrari
[szerkesztés]2000
[szerkesztés]

Barrichello ezúttal elfogadta a legendás olasz csapat ajánlatát, így az akkor még kétszeres világbajnok Michael Schumacher csapattársa lett. Barrichello rögtön első Ferrarival futott versenyén – a 2000-es ausztrál nagydíjon – a második helyen végzett Schumacher mögött és a szezon során még további nyolc alkalommal állhatott fel a dobogóra.
Kilenc dobogós helyezéséből négy volt harmadik hely, négy második és egy alkalommal, esős versenyben – Hockenheimben – nyerni is tudott. Az időmérő edzésen a brazil versenyző csak a 18. helyet szerezte meg, mivel elromlott az autója és a csapattársára beállított tartalékautóval csak nehezen bírt. A verseny azonban szerencsésen alakult számára: Schumacher kiesett, a Ferrari legnagyobb riválisának számító McLaren-Mercedes versenyzői, Mika Häkkinen és David Coulthard pedig egy rossz – vagy inkább bátortalan – döntés áldozatai lettek. A futam végén elkezdett esni az eső és a két McLaren-versenyző kiment intermediate gumikért a boxba. Barrichello azonban vállalta a kockázatot, hogy továbbra is száraz gumikon marad kint a vizes pályán, és ez a merészség meghozta számára pályafutása várva-várt első Formula–1-es futamgyőzelmét. Emlékezetes pillanat volt, amikor a futam után Barrichello a dobogón állva egy brazil zászlót szorongatva zokogott örömében. Az 1993-as, Senna győzelmével zárult ausztrál nagydíj óta nem nyert brazil versenyző futamot a Formula–1-ben.
A szezon végén Barrichello 62 ponttal a világbajnokság negyedik helyén végzett és csapattársával, Schumacherrel – aki megnyerte az egyéni világbajnokságot – együtt a konstruktőri világbajnoki címet is megszerezték a Ferrarinak.
2001
[szerkesztés]
2001-ben Schumacher ismét diadalmaskodott a világbajnokságban, ám Barrichellónak ezúttal nem sikerült futamot nyernie. Dobogóra azonban tíz alkalommal állhatott fel – ebből ötször-ötször a második, illetve harmadik helyre. A világbajnokságban 56 ponttal a harmadik lett Schumacher és Coulthard mögött. A Ferrari ismét világbajnok lett a konstruktőrök között.
2002
[szerkesztés]2002-ben a Ferrari dominált és Schumacher fölényesen – 144 pontot gyűjtve – nyerte meg a világbajnokságot. Barrichello második lett, de „csak” 77 ponttal. A brazil versenyző négy alkalommal nyert: az európai nagydíjon, a magyar nagydíjon, az olasz nagydíjon és az Egyesült Államok Nagydíján. Utóbbi futamon Schumacher átengedte neki a győzelmet – feltehetőleg törlesztésként azért, mert Barrichello a szezon hatodik futamán, az osztrák nagydíj utolsó körében csapatutasításra maga elé engedte a németet. Az eset nagy felháborodást váltott ki és következményeként 2003-tól betiltották a direkt csapatutasítás alkalmazását a Formula–1-ben. Más kérdés, hogy a csapatok számára továbbra is kínálkoznak lehetőségek arra, hogy – bizonyíthatatlanul – beavatkozzanak a két versenyzőjük közötti versenybe.
2003
[szerkesztés]2003-ban visszaesett a Ferrari, Schumacher azonban ismét megnyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari pedig a csapatvilágbajnoki címet – de csak két ponttal Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) előtt. Barrichello két versenyt nyert (Silverstone, Suzuka) és 65 ponttal a bajnokság negyedik helyén végzett.
2004
[szerkesztés]2004-ben újabb domináns Ferrari-év következett, ám míg Schumacher 13 futamot nyert, addig Barrichello „csak” kettőt (Monza, Sanghaj). A világbajnoki pontversenyben a brazil 114 pontot gyűjtött és második lett Schumacher mögött. Ez természetesen a Ferrarinak is újabb konstruktőr-világbajnoki címet jelentett.
2005
[szerkesztés]
2005-ben a Ferrari versenyképessége – feltehetőleg az új szabályok miatt, amelyek egy szett gumi használatát engedélyezték egy versenyre – hatalmasat zuhant. Az előző évi dominanciából semmi sem maradt, versenyt is csak egyet tudtak nyerni: Schumacher révén azt az indianapolisi futamot, amelyen a Michelin gumijait használó csapatok nem álltak rajthoz, mivel abroncsaik veszélyesnek bizonyultak a pályán. Barrichello 38 ponttal a világbajnokság nyolcadik helyén fejezte be a szezont – és ezzel pályafutása Ferrarinál eltöltött szakaszát.
A brazil versenyzőt egy ideje már nyomasztotta, hogy nem tud kilépni Schumacher árnyékából, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Monacóban Schumacher – a hetedik helyért – agresszíven megelőzte őt az utolsó körben. Barrichello a médiában is hangot adott nemtetszésének, „veszélyesnek” ítélve a manővert.
Barrichello ebben az időszakban már tárgyalásokat folytatott a Hondával, akik Jenson Button mellé kerestek csapattársat 2006-ra. A brazil versenyző csapatváltását az is ösztönözte, hogy a Hondánál honfitársa és régi barátja, Gil de Ferran lett a sportigazgató. Barrichellót ugyan 2006 végéig szerződés kötötte a Ferrarihoz, ám a Ferrari hajlandó volt szankciók nélkül belemenni az idő előtti szerződésbontásba, így a versenyző 2006-tól a Hondánál folytathatta pályafutását.
2006-08: Honda
[szerkesztés]2006
[szerkesztés]
Barrichello 2006-ban tehát Jenson Button oldalán a Honda versenyzője lett. A szezon elején Button jobb volt nála, mivel a Honda által megkövetelt vezetési stílus nagyban különbözött mindattól, amihez eddig Barrichello hozzászokott. Barrichello azonban a neki nem fekvő Hondával is javult és a legutóbbi futamokon már leggyakrabban Button előtt kvalifikálta magát.
2007
[szerkesztés]
2007-ben a Honda gyári csapata drámaian visszaesett, az idény első felében még a fiókcsapatuk, a Super Aguri is jobb volt náluk. Az időmérő edzéseken nagyon ritkán jutottak be a harmadik szakaszba, a pontszerzés pedig rendre elmaradt. A kínai nagydíj után szóba került a menesztése, amikor is Button a gyengécske Hondával megszerezte a versenyen az ötödik helyet, ám Barrichello csak 15. lett. Az évadot végül 0 ponttal fejezte be Barrichello, így eddig ez az egyetlen teljes szezon a karrierjében, amikor nem szerzett pontot.
2008
[szerkesztés]
2008-ban a 16. szezonját kezdte meg a Formula–1-ben, amely során megdöntötte a legtöbb versenyen való indulás rekordját. Ezt 1993 óta Riccardo Patrese tartotta, 256 futammal. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon a 6. helyezést érte el, de utólag kizárták, mert a versenyen piros lámpánál hagyta el a boxutcát. A maláj nagydíjon a 13., a Bahreinin a 11. helyen ért célba. A spanyol nagydíj előtt az új fejlesztéseknek köszönhetően optimista volt, de csak a 11. helyről indulhatott. A versenyen az egyik boxkiállásnál megrongálódott több terelőszárny is az autóján, ami a futam feladására kényszerítette. Barrichello és a Honda csapat a török nagydíjon ünnepelte a 257. futamát és Patrese rekordjának a megdöntését.[2] A versenyen a 12. helyről indulva 14.-ként ért célba, körhátrányban. Az esős monacói nagydíjon megszerezte első 2008-as pontjait, 6. lett. Ezzel véget ért a 2006-os brazil nagydíj óta tartó, 23 futamot felölelő pontszerzés nélküli sorozata. Kanadában ismét pontot szerzett, egykiállásos stratégiával a tizedik helyről a hetedikre jött föl. Rövid ideig a versenyt is vezette. A francia nagydíjon váltócsere miatt rajtbüntetést kapott, és csak az utolsó, 20. helyről indulhatott, ahonnan a 14.-re küzdötte fel magát.[3]
A brit nagydíjon a 3. helyre repítette a Hondát a zuhogó esőben, a csapat jó taktikájának – amikor nagyon rákezdett az eső, kihívták extrém esőgumiért – köszönhetően. Hockenheim már nem alakult ilyen jól Barrichello és a Honda számára: a versenyző csak a 18. helyről indulhatott, és miután ütküzött az 50. körben, kiesett a versenyből. A magyar nagydíjon megint csak a 18. lett az időmérőn, igaz, most Sébastien Bourdais öthelyes rajtbüntetése (ő a 14. helyre kvalifikálta magát) miatt előrelépett egy helyet. Az első boxkiállásánál a csőből kifolyt és meggyulladt a benzin, el kellett oltani, ettől a kiállás nagyon elhúzódott. Így Barrichello csak a 16. lett. Valenciában már csak a 19. lett az időmérőn, és a futamon a boxból kellett rajtolnia. Végül itt is csak a 16. lett. A belga nagydíjat feladni kényszerült, Olaszországban 17. lett. A szingapúri nagydíjon ismét műszaki hiba hátráltatta, egyike volt a verseny öt kiesőjének. Az idény hátralevő három versenyén célba ért ugyan, de pontot már nem szerzett. A világbajnokságban a 14. helyen zárt, 11 ponttal.
2009 – Brawn GP
[szerkesztés]

2008 decemberében a Honda bejelentette, hogy kiszáll a Formula–1-ből és eladja csapatát. Hosszú várakozás után, 2009 februárjában végül a korábbi csapatfőnök, Ross Brawn vette meg a korábbi Honda csapatot és Brawn GP néven, brit színekben benevezte a 2009-es világbajnokságra.[4] Barrichello helye is ekkor vált véglegessé, Bruno Sennával szemben. Az új szabályoknak megfelelő autó készen volt ugyan, de a versenyzők csak néhány héttel a világbajnokság rajtja előtt tesztelhették.
Az idénynyitó ausztrál nagydíjon a második helyről rajtolhat csapattársa, Button mellől,[5] és a második helyen végzett, Button pedig az első helyet szerezte meg Ausztráliában. A második, Maláj nagydíjon Barrichello ismét kedvező pozícióból indulhatott, de a félbeszakított versenyt végül 5. helyen zárta, csapattársa Jenson Button pedig ismét megszerezte az első helyet. A 2009-es európai nagydíjon 5 év után újra nyerni tudott. A belga nagydíjon, Spában egy gyengébb eredmény következett (7. hely), majd kiváló versenytaktikával, az 5. helyről rajtolva, egy boxkiállással a monzai olasz nagydíjon megszerezte 2009. évi második, pályafutása 11. futamgyőzelmét, életben tartva világbajnoki reményeit.
2010 – Egy régi álom teljesülése: Williams
[szerkesztés]2010-től a Williams csapatnál versenyez, ahol egy új rekordot állít fel a bahreini nagydíjon: 18. idényét kezdi el a Formula–1-ben, amit még senkinek sem sikerült elérnie. Csapattársa a csapat előző évi tesztpilótája, a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg.
Az év első futamán, Bahreinben 11. helyről rajtolva 10.-ént ért célba. Ausztráliában a 8. helyen végzett. Malajziában a 7. rajtpozíciót szerezte meg, de sajnos a rajtnál beragadt egy probléma miatt és csak a mezőny után sikerült elindulnia, 12. fejezte be a versenyt. Spanyolországban a 9. helyen ért célba 2 pontot szerezve ezzel. Monacóban baleset miatt a 9. helyről feladni kényszerült a versenyt. A következő két versenyen, Törökországban és Kanadában is csak 14. lett. Valenciára a Williams újításokkal érkezett. Az időmérőn a két Williams EZREDRE azonos kört ment, de Hülkenberg hamarabb megtette mért körét így Barrichello a 9. helyről indulhatott. A rajtnál lerajtolta Hülkenberg majd a hibázó Webber mellett is elment, Barrichello a futamon a 4. lett. Angliában az időmérőn remeklő Barrichello a 8. rajt helyről indulhatott. A futamon 5.-ként ért célba, és meglett a Williams első dupla pontszerzése hisz Hülkenberg is a 10. lett. A német nagydíjon is a 8. helyről indulhatott, de a rajtot elrontotta és a 4. kanyarban még Kobayashi is feltartotta így csak a 12. lett Hülkenberget megelőzve a futamon. A Hungaroringen a gyors körén több apró hibát is vétett így csak a 12. helyről rajtolhatott. A futamon a 10. lett egy hajmeresztő előzést bemutatva Michael Schumacheren. A Belga nagydíjon a kiváló 7. rajthelyet szerezte meg a kemény gumikon. A futamon azonban az első kör utolsó kanyarjában kiesett amikor autója nem állt meg és belecsapódott Fernando Alonso Ferrarijába. Az Olasz GP-n bejutott a Q3-ba és ott a 10. helyet kaparintotta meg. És a futamon is 10.-ként ért célba. Szingapúrban a 6. helyről indulhatott és a futamon is huzamosabb ideig volt Webber előtt és a kiváló 6. helyen ért célba. A japán nagydíjon a 7. helyről indult a futamon azonban az autója meghibásodott, végig csúszkált és a végén csak a 9. helyen ért célba. Koreában a 10. helyről indult és a futamon a 7. helyen ért célba. Brazíliában Hülkenberg az első helyről indulhatott Barrichello pedig a 6.-ról. A futamon elrontották a boxkiállást, később Alguersuari defektet okozott a rutinos brazilnak, aki így még hátrébb esett. Végül csak a 14. lett. Abu Dhabiban a 7. helyről indulhatott. De a futamon itt sem volt szerencséje. Rossz volt a boxtaktika és végül csak a 12. lett. Rubens Barrichello a 2010-es évét az összetett 10. helyen zárta 47 ponttal.
2011
[szerkesztés]
A Williams nagy reményekkel indult az évnek, mert a téli teszteken jól működött az autó, Rubens tesztnapot is tudott nyerni, azután az Ausztrál nagydíj időmérője mindenképp csalódás volt, ugyanis mindkét autó elvérzett a Q2-ben, Pastor Maldonado a 15., míg Barrichello csak a 17. lett. A futamon Rubensnek lett volna esélye a pontszerzésre, de összeütközött Nico Rosberggel, amiért később box-utca áthajtásos büntetést kapott és a verseny utolsó fázisában műszaki probléma miatt kiállt. A helyzet ezek után csak rosszabbodott, Malajziában már a Q1-ben meg kellett küzdenie egymással a két pilótának a bejutó helyért, ami végül Rubens Barrichellonak sikerült, de ő sem tudott tovább menni a Q3-ba, csak a 15. lett, Maldonado a másnapi futamon a 18. helyről indulhatott. A futamon ismét mindketten kiestek, Barrichello előbb Sutillal koccant, defektet kapott és idő előtt boxba hajtott új szett gumikért, azonban a futam középső fázisában hidraulikai probléma miatt kiállt, Maldonado eddig sem jutott, mert már a 8. körben kiállt, a motor gyújtásproblémái miatt. Ezután az autó nemhogy javult volna, de még lassabb lett, Rubens mindössze kétszer fért be a pontszerzők közé, mindkétszer 9. helyen végzett, előbb a balesetekkel tarkított Monacói nagydíjon, majd az eső áztatta Kanadai nagydíjon, Barrichello az évet a 17. helyen fejezte be, 4 ponttal míg csapattársa, Maldonado csak 1 pontot szerzett, a 19. lett a végelszámolásnál, a csapat a gyártók pontversenyében 5 ponttal mindössze a 9. helyre volt elég, csak a három kis csapatnál bizonyultak erősebbnek! Rubens helye hosszú ideig kérdéses volt, ám amikor Frank Williams kimondta a végítéletet – azaz, hogy Rubensnek távoznia kell ugyanis Bruno Senna veszi át a helyét – Barrichello sorsa megpecsételődött a 2012-es idényre.
2014-ben volt remény a visszatérésre, miután egybehangzó sajtóhírek szerint előzetesen megállapodott a Caterhammal és a csapatfőnök Colin Kollessal arról, hogy a szezon utolsó három nagydíjára (amerikai, brazil, abu-dhabi) visszatér Kamui Kobayashi helyén a száguldó cirkuszba, de ez a Caterham csődje miatt nem valósulhatott meg.[6]
A Formula–1 után
[szerkesztés]IndyCar
[szerkesztés]Barrichello 2012-ben jó barátja, Tony Kanaan invitálására részt vett egy néhány napos teszten a KV Racing Technology csapatánál Sebringben, majd a sonomai Infineon Racewayen ismét tesztelt a csapattal. Ezt követően szerződést kapott a KV Racing Technologytól a 2012-es szezonra, ahol a fent említett Tony Kanaan, valamint a korábbi GP2-es pilóta Ernesto Viso csapattársa lett.
Tengerentúli kitérője azonban nehezen indult be, a szezon második versenyén, Alabamában mégis a 8. helyen végzett, majd a long beach-i viadalon 9. lett, a legendás Indianapolis 500-on pedig 11. lett, amivel az "Év újonca" lett. Szezonbéli legjobb eredménye a Sonomában elért 4. helye volt, majd a rákövetkező futamon, Baltimoreban 5. lett. A szezont végül a 12. helyen zárta, azonban nem maradt a csapatnál 2013-ra, és miután újat sem talált, hazája bajnokságában, a Stock Car Brasilban folytatta pályafutását.
Stock Car Brasil
[szerkesztés]
Barrichello a 2012-es szezon utolsó három futamán vendégpilótaként csatlakozott a brazil Stock Car Brasil (ma Stock Car Pro Series) versenysorozathoz a Full Time Sports csapatához, akik egy Peugeot-val indították.[7] 2013 óta egy Chevrolet-t vezet acsapat állandó tagjaként. Mivel Nonô Figueiredo már használta a 11-es rajtszámot, Barrichello a szerencseszámát, a 111-et választotta. A szezonban összesítésben a 8. helyen zárta a szezont, legjobb versenyeredménye egy második helyezés volt.
Barrichello 2014-ben is Chevrolet-t vezetett a Full Time Sports-nál, majd 2014-ben bajnok lett, két futamot megnyerve és további négy dobogós helyezést szerezve. Ez volt a legelső bajnoki címe 23 év után, amelyet az 1991-es brit Formula–3-as címe óta szerzett.[8][9] 2015-ben a negyedik helyen végzett összesítésben. 2016-ban három győzelmet és kilenc dobogós helyezést szerzett, összesítésben második lett Felipe Fraga mögött. 2017-ben ötödik, 2018-ban negyedik, 2019-ben ötödik helyen zárt. 2020-ban a csapat Toyotára váltott.[10] Ebben a kiírásban és 2021-ben is hatodik lett, minden évben legalább egy egyéni győzelmet aratva.
2022-ben másodszor nyerte meg a sorozatot, három egyéni győzelemmel.[11][12]
2025 végén bejelentésre került, hogy 14 év után távozik a Full Time Sports csapatától és 2026-tól a Scuderia Bandeiras Chevrolet Tracker autójával fog indulni.[13]
Eredményei
[szerkesztés]Formula–1-es futamgyőzelmek
[szerkesztés]Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
- ‡ A versenyt félbeszakították, és nem teljesítették a táv 75%-át, így a helyezéséért járó pontoknak csak a felét kapta meg.
Teljes IndyCar eredménysorozata
[szerkesztés]| Év | Csapat | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2012 | KV Racing Technology | Chevrolet | STP 17 |
ALA 8 |
LBH 9 |
SAO 10 |
INDY 11 |
DET 25 |
TXS Ni |
MIL 10 |
IOW 7 |
TOR 11 |
EDM 13 |
MDO 15 |
CHN T |
SNM 4 |
BAL 5 |
FON 22 |
12. | 289 |
Teljes Stock Car Pro Series eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2012 | Medley Full Time | INT | CUR | VEL | RBP | LON | RIO | SAL | CAS | TAR | CUR 22 |
BSB Ki |
INT 22 |
HN‡ | 0‡ | |||||||||||||
| 2013 | Full Time Sports | INT 25 |
CUR 19 |
TAR 20 |
SAL 2 |
BRA 4 |
CAS 13 |
RBP 5 |
CAS 25 |
VEL 12 |
CUR 10 |
BRA 11 |
INT 8 |
8. | 120 | |||||||||||||
| 2014 | Full Time Sports | INT 1 9 |
SCZ 1 16 |
SCZ 2 Ni |
BRA 1 24 |
BRA 2 4 |
GOI 1 9 |
GOI 2 2 |
GOI 1 1 |
CAS 1 1 |
CAS 2 18 |
CUR 1 7 |
CUR 2 2 |
VEL 1 4 |
VEL 2 6 |
SCZ 1 19 |
SCZ 2 11 |
TAR 1 9 |
TAR 2 2 |
SAL 1 4 |
SAL 2 4 |
CUR 1 3 |
1. | 234 | ||||
| 2015 | Full Time Sports | GOI 1 14 |
RBP 1 6 |
RBP 2 6 |
VEL 1 4 |
VEL 2 5 |
CUR 1 9 |
CUR 2 2 |
SCZ 1 3 |
SCZ 2 Ki |
CUR 1 11 |
CUR 2 8 |
GOI 1 20 |
CAS 1 23 |
CAS 2 10 |
MOU 1 5 |
MOU 2 4 |
CUR 1 12 |
CUR 2 6 |
TAR 1 6 |
TAR 2 2 |
INT 1 Ki |
4. | 188 | ||||
| 2016 | Full Time Sports | CUR 1 20 |
VEL 1 6 |
VEL 2 5 |
GOI 1 11 |
GOI 2 3 |
SCZ 1 21 |
SCZ 2 2 |
TAR 1 17† |
TAR 2 11 |
CAS 1 17 |
CAS 2 1 |
INT 1 2 |
LON 1 6 |
LON 2 1 |
CUR 1 11 |
CUR 2 2 |
GOI 1 1 |
GOI 2 5 |
CRI 1 3 |
CRI 2 22† |
INT 1 2 |
2. | 295 | ||||
| 2017 | Full Time Sports | GOI 1 Ki |
GOI 2 4 |
VEL 1 7 |
VEL 2 5 |
SCZ 1 1 |
SCZ 2 17 |
CAS 1 6 |
CAS 2 5 |
CUR 1 4 |
CRI 1 Ki |
CRI 2 14 |
VCA 1 16 |
VCA 2 Ki |
LON 1 3 |
LON 2 3 |
ARG 1 21 |
ARG 2 1 |
TAR 1 9 |
TAR 2 18 |
GOI 1 6 |
GOI 2 17 |
INT 1 5 |
5. | 251 | |||
| 2018 | Full Time Sports | INT 1 2 |
CUR 1 13 |
CUR 2 4 |
VEL 1 Ki |
VEL 2 9 |
LON 1 4 |
LON 2 2 |
SCZ 1 Ki |
SCZ 2 6 |
GOI 1 1 |
MOU 1 9 |
MOU 2 7 |
CAS 1 7 |
CAS 2 14 |
VCA 1 11 |
VCA 2 3 |
TAR 1 1 |
TAR 2 10 |
GOI 1 5 |
GOI 2 Ki |
INT 1 6 |
4. | 242 | ||||
| 2019 | Full Time Sports | VEL 1 2 |
VCA 1 8 |
VCA 2 1 |
GOI 1 5 |
GOI 2 1 |
LON 1 Ki |
LON 2 8 |
SCZ 1 9 |
SCZ 2 12 |
MOU 1 14 |
MOU 2 1 |
INT 1 Ki |
VEL 1 7 |
VEL 2 1 |
CAS 1 5 |
CAS 2 3 |
VCA 1 13 |
VCA 2 5 |
GOI 1 19 |
GOI 2 4 |
INT 1 8 |
5. | 310 | ||||
| 2020 | Full Time Sports | GOI 1 7 |
GOI 2 1 |
INT 1 7 |
INT 2 4 |
LON 1 7 |
LON 2 2 |
CAS 1 7 |
CAS 2 14 |
CAS 3 21 |
VCA 1 14 |
VCA 2 5 |
CUR 1 8 |
CUR 2 5 |
CUR 3 4 |
GOI 1 9 |
GOI 2 9 |
GOI 3 3 |
INT 1 16 |
6. | 234 | |||||||
| 2021 | Full Time Sports | GOI 1 15 |
GOI 2 19 |
INT 1 Kiz |
INT 2 Ni |
VCA 1 4 |
VCA 2 2 |
VCA 1 1 |
VCA 2 2 |
CAS 1 5 |
CAS 2 14 |
CUR 1 6 |
CUR 2 6 |
CUR 1 8 |
CUR 2 Ki |
GOI 1 1 |
GOI 2 8 |
GOI 1 5 |
GOI 2 15 |
VCA 1 16 |
VCA 2 9 |
SCZ 1 9 |
SCZ 2 3 |
INT 1 22 |
INT 2 18 |
6. | 282 | |
| 2022 | Full Time Sports | INT 1 Ki |
GOI 1 1 |
GOI 2 1 |
RIO 1 Ki |
RIO 2 Ni |
VCA 1 2 |
VCA 2 2 |
VEL 1 6 |
VEL 2 4 |
VEL 1 14 |
VEL 2 10 |
INT 1 13 |
INT 2 22 |
VCA 1 8 |
VCA 2 5 |
SCZ 1 2 |
SCZ 2 1 |
GOI 1 7 |
GOI 2 6 |
GOI 1 5 |
GOI 2 8 |
INT 1 3 |
INT 2 11 |
1. | 330 | ||
| 2023 | Mobil Ale Full Time | GOI 1 14 |
GOI 2 6 |
INT 1 7 |
INT 2 4 |
TAR 1 19 |
TAR 2 1 |
CAS 1 16 |
CAS 2 Ki |
INT 1 10 |
INT 2 6 |
VCA 1 5 |
VCA 2 5 |
GOI 1 15 |
GOI 2 3 |
VEL 1 8 |
VEL 2 3 |
BUE 1 9 |
BUE 2 2 |
VCA 1 11 |
VCA 2 22 |
CAS 1 17 |
CAS 2 Ki |
INT 1 18 |
INT 2 3 |
7. | 260 | |
| 2024 | Mobil Ale Full Time | GOI 1 15 |
GOI 2 4 |
VCA 1 Ki |
VCA 2 T |
INT 1 Ki |
INT 2 18 |
CAS 1 14 |
CAS 2 13 |
VCA 1 7 |
VCA 2 10 |
VCA 3 11 |
GOI 1 6 |
GOI 2 8 |
BLH 1 3 |
BLH 2 15 |
VEL 1 5 |
VEL 2 21† |
BUE 1 10 |
BUE 2 12 |
URU 1 6 |
URU 2 10 |
GOI 1 24 |
GOI 2 22 |
INT 1 23 |
INT 2 22 |
14. | 645 |
| 2025 | Full Time Cavaleiro | INT 1 10 |
CAS 1 9 |
CAS 2 12 |
VEL 1 14 |
VEL 2 12 |
VCA 1 26 |
VCA 8 |
CRS 1 15 |
CRS 2 14 |
CAS 1 15 |
CAS 2 27 |
VCA 1 |
VCA 2 |
VCA 1 4 |
VCA 2 4 |
MOU 1 20 |
MOU 2 11 |
CUI 1 22 |
CUI 2 19 |
BRA 1 Ki |
BRA 2 12 |
INT 1 Ki |
INT 2 5 |
13. | 507 |
- * A szezon jelenleg is zajlik.
- † Nem fejezte be a futamot, de helyezését értékelték, mivel teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.
- ‡ Nem jogosult pontokra.
Magánélete
[szerkesztés]Rubens Barrichello 1997-ben vette el Silvana Giaffonét, az egykori kitűnő IndyCar pilóta Felipe Giaffone unokatestvérét. Házasságukból két gyermekük született, Eduardo (2001) és Fernando (2005). A pár azonban 2019-ben elvált, amit maga Rubens árult el a "Beyond the Grid" podcastben.
2018 januárjában Barrichello erős fejfájásra panaszkodott, majd a helyzet súlyosságát felismerve feleségével a kórházba siettek és a vizsgálatok alapján egy rosszindulatú nyaktumort fedeztek fel, ami azonnali műtétet igényelt, de később felépült és újra versenyezhetett.
Legidősebb fia, Eduardo szintén autóversenyző, jelenleg a Stock Car Pro Seriesben versenyez édesapjával egy csapatban.
Becenevek
[szerkesztés]Barrichello gyakran használt beceneve: „Rubinho”, azaz „kicsi Rubens”.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Ex-Ferrari F1 driver Barrichello wins Brazilian stock car title”. [2024. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2026. január 4.) (angol nyelvű)
- ↑ Barrichello a török nagydíjat választotta az ünneplés színhelyéül www.autosport.com
- ↑ Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
- ↑ Teljes a rajtrács: a volt Honda Brawn GP néven indul 2009-ben. www.nso.hu, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2009. március 6.)
- ↑ A Brawn GP egyszerűen verhetetlen volt az időmérő edzésen. www.nso.hu, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
- ↑ Barrichello visszatért volna a Caterhammel (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2023. október 12.)
- ↑ „Rubens Barrichello leaves IndyCar for Brazil's Stock Car V8 series”. [2023. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2026. január 4.) (angol nyelvű)
- ↑ „53 évesen is bajnokságot nyert hazájában Rubens Barrichello”. [2025. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2026. január 4.) (magyar nyelvű)
- ↑ Rubens Barrichello wins first title in 23 years (angol nyelven). ESPN UK. (Hozzáférés: 2026. január 4.)
- ↑ Toyota Sports Car | Toyota.com (angol nyelven). www.toyota.com. (Hozzáférés: 2026. január 4.)
- ↑ USAracing: 53 évesen újra bajnok lett Rubens Barrichello! - (magyar nyelven), 2025. december 7. (Hozzáférés: 2026. január 4.)
- ↑ Abreu, José Luis: Rubens Barrichello bicampeão da Stock Car Brasil (európai portugál nyelven). AutoSport, 2022. december 12. (Hozzáférés: 2026. január 4.)
- ↑ Stock Car: Barrichello correrá pela Scuderia Bandeiras em 2026 (brazíliai portugál nyelven). motorsport.uol.com.br, 2026. január 4. (Hozzáférés: 2026. január 4.)
