Ebben az �n�letrajzban szem el�tt tartom majd azt a t�nyt, hogy a s�rb�l sz�lalok meg. Sz� szerint a s�rb�l besz�lek, mert mire ez a k�nyv elhagyja a nyomd�t, �n m�r halott leszek.

Hogy ink�bb a s�rb�l nyilatkozom meg, mint �l� nyelvemmel, arra nyom�s okom van: innen szabadon sz�lhatok. Ha az ember a mag�n�let�vel foglalkoz� k�nyvet �r - amelyet m�g �let�ben olvashatnak -, visszaretten att�l, hogy kimondja teljesen �szinte v�lem�ny�t. Minden erre ir�nyul� k�s�rlete cs�d�t mond: r� kell d�bbennie, hogy ez emberf�l�tti v�llalkoz�s. Az emberi elme �s sz�v leg�szint�bb, legszabadabb �s legizgalmasabb megnyilv�nul�sa a szerelmes lev�l. Az ember abb�l a tudatb�l mer�ti hozz� a korl�tlan vallom�s- �s kifejez�si szabads�got, hogy amit �r, nem ker�l idegen szeme el�. N�ha ad�dik ugyan egy-egy h�zass�gi �g�ret megszeg�se miatt ind�tott elj�r�s; s amikor ember�nk nyomtat�sban l�tja a level�t, rendk�v�l kellemetlen�l �rzi mag�t, �s meg�llap�tja, hogy sosem t�rta volna ki �rzelmeit ily �szint�n, ha sejti, hogy k�z�ns�g sz�m�ra �r. Nem tal�l ugyan semmit a lev�lben, ami ne lett volna igaz, becs�letes �s tiszteletre m�lt�, de m�gis sokkal-sokkal z�rk�zottabb lett volna, ha tudja, hogy �r�s�t kinyomtatj�k.

�gy �reztem, egy szerelmes lev�l �szinte, szabad �s zavartalan hangj�n �rhatok, abban a tudatban, hogy amit �rok, emberi szem el� nem ker�l, csak ha m�r halott leszek, mit sem sejt� �s k�z�ny�s.

1835. november 30-�n sz�lettem Florid�ban, egy majdnem �szrevehetetlen�l pici v�rosk�ban, Missouri �llam Monroe megy�j�ben. Sz�leim a harmincas �vek elej�n k�lt�ztek Missouriba; nem eml�kszem, hogy pontosan melyik �vben, mert akkor m�g nem sz�lettem meg, �s nem t�r�dtem ilyesmivel. Hosszadalmas, viszontags�gos �s nagyon k�nyelmetlen utaz�s lehetett ez akkoriban. A v�rosk�nak sz�z lakosa volt, �s �n egy sz�zal�kkal n�veltem a lakoss�g�t. A t�rt�nelem sok nagy alakja nem mondhatja el, hogy ennyit tett egy v�ros�rt. Tal�n szer�nytelens�g t�lem, hogy sz�ba hozom, de ez az igazs�g. Ilyen nagyszab�s� cselekedetet senkir�l sem jegyeztek f�l - m�g Shakespeare-r�l sem. �n ezt tettem Florid�val, �s ebb�l az k�vetkezik, hogy b�rmelyik v�rossal megtehettem volna: tal�n m�g Londonnal is.

Nemr�g k�ld�tt nekem valaki egy k�pet Missourib�l, a sz�l�h�zamr�l. Eddig mindig �gy emlegettem, mint valami palot�t, de ezut�n �vatosabb leszek.

A v�roska k�t, p�rsz�z m�ter hossz� utc�b�l �llt; a t�bbi utat jobb, ha egyszer�en mezei �sv�nynek nevezz�k; ezeket l�cker�t�sek �s kukoricaf�ldek szeg�lyezt�k. Az utak �s �sv�nyek ugyanazzal az anyaggal voltak "k�vezve" - es�s id�ben ragacsos fekete s�rral, sz�razs�g idej�n pedig bok�ig �r� porral.

A h�zak t�bbnyire gerend�b�l �p�ltek - tulajdonk�ppen mindegyik, h�rom vagy n�gy kiv�tellel; az ut�bbiak fav�zzal k�sz�ltek. A t�gla- �s k��p�leteket nem ismert�k. Gerend�b�l k�sz�lt a templom is, nyersfa padl�val �s deszkapadokkal. A nyersfa padl� olyan fat�rzsekb�l k�sz�lt, melyeket egyik oldalon szekerc�vel elegyengettek. A fat�rzsek k�z�tt a r�seket nem t�mt�k be, sz�nyeg sem volt. Enn�lfogva, ha egy �szibarackn�l kisebb m�ret� t�rgyat ejtett�nk le, biztosan leesett a r�sen. A templom r�vid gerendatalpakon nyugodott, amelyek majdnem egy m�ter magasban tartott�k a f�ld felett. Alatta diszn�k szenderegtek, �s ha a kuty�k hajkur�szt�k �ket az istentisztelet alatt, a tiszteletesnek v�rnia kellett, am�g el�l a ricsaj. Telente friss�t� fuvallat �radt f�lfel� a nyersfa padl�n kereszt�l; ny�ron mindenkinek b�ven kijutott a bolh�kb�l.

A deszkapad �ltal�ban f�r�szelt fat�rzsek k�ls� r�sz�b�l k�sz�lt, k�reggel lefel�; a v�gein f�rt n�gy lyukba illesztett fap�c�kre t�maszkodik; nincs se t�ml�ja, se p�rn�ja. A templomban az alkonyati hom�lyt s�rga faggy�gyerty�k szolg�ltatt�k; b�dog gyertyatart�kban l�gtak a falon. H�tk�znap a templom tanteremk�nt szolg�lt.

A v�roska k�t �zlettel dicsekedhetett. Az egyiknek a nagyb�ty�m, John A. Quarles volt a tulajdonosa. Szer�ny kis v�llalkoz�s volt, n�h�ny v�g olcs� kartonnal a f�l tucat polcon; p�r hord� s�zott makr�la, k�v� �s melasz a pult m�g�tt; sepr�k�tegek, lap�tok, fejsz�k, kap�k, gerebly�k �s m�s eff�l�k hevertek szertesz�jjel; egy csom� olcs� kalap, f�k�t� �s madzagra f�z�tt b�doged�ny l�gott a falon. A szoba t�ls� v�g�ben volt egy m�sik pult, rajta zs�kokban s�r�t, egy-k�t sajt �s egy hord� l�por; el�tte sorban sz�gek hord�ban, �nt�tt �lomt�mb�k; m�g�tte n�h�ny hord� melasz �s kis�sti gabonawhisky csapra verve. Ha egy fi� �t-t�z cent �rt�k� �rut v�s�rolt, vehetett egy f�l mar�knyit a cukortart�lyb�l; ha asszony vett n�h�ny m�ter kartont, kij�rt neki egy ors� c�rna r�ad�sul a szok�sos ingyen ruhaszeg�h�z; ha f�rfi v�s�rolt valami apr�s�got, akkor�t h�zhatott a whiskyshord�b�l, amekkora j�lesett neki.

Minden olcs� volt; az alma, �szibarack, �desburgonya, burgonya �s kukorica v�k�ja t�z centbe ker�lt; t�z cent volt egy csirke, hat cent egy font vaj, h�rom cent egy tucat toj�s, �t cent a k�v� �s cukor fontja, �t liter whisky t�z cent. Nem tudom, milyenek most az �rak Missouri �llamban, de azt tudom, hogy milyenek itt Hartfordban, Connecticut �llamban. Itt ugyanis h�rom doll�r egy v�ka alma, �t doll�r az �szibarack; a burgonya (v�logatott bermudai) �t doll�r; egy-m�sf�l doll�r egy csirke, s�ly szerint, �tven-hatvan cent egy font vaj, �tven-hatvan cent egy tucat toj�s, negyven�t cent egy font k�v� �s n�gy vagy �t doll�r �t liter belf�ldi whisky, azt hiszem, b�r csak annak a fajt�nak tudom biztosan az �r�t, amelyet �n v�s�rolok: a sk�t whisky, �s t�z doll�rba ker�l, ha t�z literrel veszek egyszerre - ha kevesebbet v�s�rolok, akkor dr�g�bb.

Harminc-negyven �vvel ezel�tt ott Missouriban az �tlagos szivarb�l harminc centbe ker�lt sz�z darab, de legt�bben ezt a f�ny�z�st sem engedt�k meg maguknak, mert a pip�z�s �gysz�lv�n semmibe sem ker�lt ezen a doh�nyterm� vid�ken. Ma m�r Connecticut �llamban is foglalkoznak doh�nytermeszt�ssel, m�gis t�z doll�rt fizet�nk sz�z darab connecticuti szivar�rt, �s tizen�t-h�sz doll�rt sz�z darab importszivar�rt.

Eleinte voltak ap�mnak rabszolg�i, de apr�nk�nt eladogatta �ket, �s �venk�nt b�relt rabszolg�kat a farmerekt�l. Tizen�t �ves n�ger l�ny�rt tizenk�t doll�rt fizetett ap�m a farmernek, a l�nynak meg adott k�t olcs� ruh�t �s egy p�r olcs� cip�t - az �ruk majdnem null�val volt egyenl�. Huszon�t �ves n�ger mindenes�rt huszon�t doll�rt fizetett egy �vre: az ilyen n�ger asszony cip�t kapott �s szint�n igen olcs� ruh�kat; er�s, negyven�ves asszony�rt, aki szak�csn�, mos�n� vagy hasonl� szerepet t�lt�tt be, negyven doll�rt fizetett egy �vre, �s a szok�sos k�t �lt�zet ruh�t kapta; egy munkab�r� f�rfi�rt hetven�t-sz�z doll�rt adott �vente a tulajdonos�nak, a rabszolg�nak pedig vett k�t zs�volyruh�t �s k�t p�r bakancsot - az eg�sz felszerel�s k�r�lbel�l h�rom doll�rba ker�lt.

R�gebben gyakran megjelent eml�kezetemben, hogyan s�t�lt bele az udvaron a t�zbe Henry �cs�m egyhetes kor�ban. El�gg� k�l�n�s, hogy ilyesmire eml�kszem, de m�g k�l�n�sebb, hogy harminc �ven �t �ltattam magam; eml�keztem r� - pedig term�szetesen sohasem t�rt�nt meg, hiszen nem is tudott j�rni, amikor olyan id�s volt. Ha egy pillanatra elgondolkozom k�zben rajta, akkor nem terheltem volna az agyamat ezzel a z�lds�ggel ilyen hossz� ideig. Sokan azt hiszik: a gyermek els� k�t �v�ben szerzett benyom�sai nem maradnak meg �t �vn�l tov�bb az eml�kezet�ben, de ez t�ved�s. Benvenuto Cellini esete a szalamandr�val hiteles �s igaz; ugyanez vonatkozik Helen Keller jelent�s �s vitathatatlan �lm�ny�re. Sok-sok �vig abban a hitben �ltem, hogy hathetes koromban seg�tettem a nagyap�mnak meginni a whiskypuncs�t, de mostan�ban ezt m�r nem emlegetem; �regszem, �s az eml�kezetem nem oly �l�nk, mint valaha. Fiatalabb koromban k�pes voltam b�rmire visszaeml�kezni, ak�r megt�rt�nt, ak�r nem, de k�pess�geim m�r hanyatlanak. R�videsen nem eml�kszem majd m�sra, csak soha nem volt dolgokra. Szomor� ez a hanyatl�s, de mindny�junk elker�lhetetlen sorsa.

John A. Quarles nagyb�ty�m gazd�lkodott is; a birtoka Florid�t�l n�gy m�rf�ldre fek�dt. Nyolc gyermeke, tizen�t vagy h�sz n�gere volt, �s m�sk�l�nben sem ker�lte el a szerencse, f�leg ami a jellem�t illeti. N�la jobb emberrel nem tal�lkoztam. Minden �vben k�t-h�rom h�napig n�la vend�geskedtem, Hannibalba k�lt�z�s�nk negyedik �v�t�l tizenegy vagy tizenk�t �ves koromig. Tudatosan sohasem haszn�ltam fel �t vagy a feles�g�t egyik k�nyvemben sem, de a farmja nagyon kap�ra j�tt nekem egyszer-k�tszer az irodalomban. A Huckleberry Finn-ben �s a Tom Sawyer, a detekt�v-ben lek�lt�ztettem a farmot Arkansasba. Igaz, hogy hatsz�z m�rf�ld t�vols�gban volt t�le, de ez nem okozott neh�zs�get; nem volt t�ls�gosan nagy a farm - tal�n k�tsz�z�tven hekt�r -, de ha k�takkora, akkor is meg tudtam volna tenni. Ami pedig a dolog erk�lcsi r�sz�t illeti, f�ty�ltem r�: ak�r egy eg�sz �llamot is elk�lt�ztetn�k, ha az irodalom ig�nyei �gy k�v�nn�k.

A birtok, John b�csi farmja, a fi�gyerekek mennyorsz�ga volt. A kett�s gerendah�zat t�gas, fedett folyos� k�t�tte �ssze a konyh�val. Nyaranta kitett�k az asztalt erre az �rnyas, szell�s folyos�ra, �s azok a pazar ennival�k - jaj, s�rnom kell, ha r�gondolok! S�lt csirke, ropog�s malac; vad- �s h�zipulyka, kacsa, liba; frissen l�tt vad; f�ldim�kus, ny�l, f�c�n, fogoly, pr�rity�k; pisk�t�k, forr� kelt t�szt�k, meleg hajdinak�sa, friss b�zaf�nk, forr� s�tem�nyek, p�rolg� kukoricam�l�; f�tt kukorica, f�st�lt h�s tejeskukoric�val �s babbal, vajbab, z�ldbab, paradicsom, z�ldbors�, burgonya, �desburgonya; �r�, tej, aludttej; g�r�gdinnye, muskot�lydinnye, kantalup - mind frissen a kertb�l; almap�st�tom, �szibarackp�st�tom, s�ltt�kp�st�tom, bund�salma, �szibaracksz�rp - a t�bbire m�r nem is eml�kszem. A legf�bb var�zsuk tal�n az a m�d volt, ahogyan ezeket az �teleket elk�sz�tett�k - k�l�n�sen n�h�ny fog�st. F�leg a kukoricakenyeret, a forr� pisk�t�t, a b�zakenyeret �s a s�lt csirk�t. Ezeket �szakon nem tudj�k rendesen s�tni - szerintem nem tudj�k megtanulni a m�v�szet�t. �szak azt hiszi, hogy tud kukoricakenyeret k�sz�teni, de ez csak babona. Tal�n nincs is a vil�gon m�shol olyan j� keny�r, mint a d�liek kukoricakenyere, de olyan rossz sem, mint az �szaki ut�nzata. �szakon ritk�n k�s�rleteznek azzal, hogy csirk�t s�ssenek, �s j�l is teszik; ezt a m�v�szetet a Mason �s Dixon vonal�t�l �szakra lehetetlens�g elsaj�t�tani, �s ugyanez vonatkozik Eur�p�ra is. Ez nem mese: a tapasztalat besz�l bel�lem. Eur�p�ban azt k�pzelik, hogy a k�l�nb�z� fajta kenyerek �get�-forr�n fogyaszt�sa "amerikai" szok�s, de ez fel�letes �ltal�nos�t�s; sokkal ink�bb a d�liekre jellemz�, mint az �szakiakra. �szakon �s Eur�p�ban a forr� kenyeret eg�szs�gtelennek tartj�k. Ez val�sz�n�leg szint�n ostoba babona, �pp�gy mint az, hogy Eur�p�ban a jeges vizet is eg�szs�gtelennek tartj�k. Eur�p�nak nincs sz�ks�ge a jeges v�zre, ez�rt nem is issza; �s m�gis, jobb szava van r�, mint nek�nk, mert pontosan meghat�rozza, a mi�nk pedig nem. Eur�pa "jegelt" v�znek nevezi. A mi szavunk olvasztott j�gb�l ered� v�zre utal - jellegtelen �z� ital, nemigen ismerj�k.

K�r, hogy a vil�g annyi kellemes dolgot elvet, csak az�rt, mert azt hiszi: eg�szs�gtelen. K�telkedem benne, hogy az �r egy�ltal�n adott nek�nk olyan friss�t�t, ami - m�rt�kkel fogyasztva - eg�szs�gtelen volna, kiv�ve a mikrob�kat. �s m�gis, vannak emberek, akik szigor�an megfosztj�k magukat minden ehet�, ihat�, sz�vhat� dologt�l, ami kiss� k�tes h�rn�vre tett szert. Ezt az �rat az eg�szs�g�rt fizetik. �s cser�be mind�ssze eg�szs�get kapnak �rte. K�l�n�s: mintha valaki az eg�sz vagyon�t odaadn� egy teh�n�rt, amelynek m�r elapadt a teje.

A tanya�p�let hatalmas udvar k�zep�n �llt, az udvart h�rom oldalon l�cker�t�s vette k�r�l, h�tul pedig magas pal�nk; ennek t�maszkodott a f�st�l�. A pal�nk m�g�tt ter�lt el a gy�m�lcs�s, a gy�m�lcs�s�n t�l a n�ger h�zak �s a doh�nyf�ldek. Az el�ls� udvarba f�r�szelt gerend�kb�l k�sz�lt, l�pcs�sen emelked� felj�r�n lehetett bejutni; nem eml�kszem, hogy kapu lett volna. Az el�ls� udvar sark�ban tucatnyi m�lt�s�gteljes hikorifa �llt, �s egy csom� feketedi�fa; �r�s idej�n t�m�rdek di�t szedt�nk ott �ssze.

Kicsit od�bb, a h�z mellett kis gerendakunyh� t�maszkodott a l�cker�t�snek; az erd�s domboldal meredeken lejtett ott a cs�r�k, rakt�rak, ist�ll�k �s a doh�nysz�r�t� pajta mellett, egy krist�lytiszta patak fel�, amely csobogott kavicsos medr�ben, kanyargott, ide-oda sz�kd�cselt a f�l�je ny�l� lombok �s gallyak m�ly �rny�k�ban. Kiv�l�an alkalmas hely volt, hogy tocsogjunk benne, �s kisebb medenc�iben f�r�dj�nk is, amit gyakran megtett�nk, mivel megtiltott�k. Mert hamis�tatlan kereszt�ny csemet�k voltunk: kor�n felismert�k a tiltott gy�m�lcs �dess�g�t.

A kis gerendakunyh�ban �gyban fekv� beteg, �sz haj� rabszolgaasszony lakott, akit naponta megl�togattunk, �s borzalommal szeml�lt�nk, mert azt hitt�k, hogy legal�bb ezer�ves, �s szem�lyesen besz�lt M�zessel. Ezek az adatok fiatalabb n�gerekt�l sz�rmaztak, �s j�hiszem�en tov�bb�tott�k nek�nk. Mi minden adatot elhitt�nk, ami az �reg n�ger asszonyr�l eljutott hozz�nk; �gy azt is, hogy az eg�szs�ge az Egyiptomb�l val� kivonul�s alkalm�val rokkant meg, �s az�ta sem tudott helyrej�nni. A feje tetej�n volt egy kerek kopasz folt; m�g�je szoktunk lopakodni, �h�tatos cs�ndben megszeml�lt�k, �s elm�l�ztunk rajta, hogy bizony�ra ijedt�ben kapta, amikor l�tta, hogy a f�ra� a v�zbe fullad. Hanna "n�n�nk"-nek h�vtuk, d�li szok�s szerint. � is babon�s volt, mint a t�bbi n�ger; �s �pp�gy, mint a t�bbi, m�lys�gesen vall�sos. M�lys�gesen hitt az im�ban, mint a t�bbiek, �s k�zepes �ns�g idej�n �lt is vele, de ha holtbiztos eredm�nyre volt �get� sz�ks�ge, akkor nem im�dkozott. Valah�nyszor boszork�nyok jelenl�t�t �szlelte, marad�k gyapjas haj�t feh�r c�rn�val kis f�rt�kbe k�t�tte, �s ez azonnal megb�n�totta a boszork�nyokat.

Az �sszes n�gerek j� bar�taink voltak, a vel�nk egykor�ak pedig �gysz�lv�n pajt�saink. Az �gysz�lv�n-nal fokozatot fejezek ki. Pajt�saink voltak, �s m�gsem azok; sz�n�nk �s helyzet�nk k�l�nb�z�s�ge finom hat�rvonalat h�zott, amelyet mindk�t f�l tiszteletben tartott, s amely lehetetlenn� tette a teljes kevered�st. Volt egy h�s�ges �s odaad� j� bar�tunk, sz�vets�ges�nk �s tan�csad�nk, "Dani b�csi", egy k�z�pkor� rabszolga, a legjobb fej� n�ger az �sszes k�z�tt, csupa melegs�g �s j�akarat, a sz�ve becs�letes �s egyszer�, �s csal�rds�g nem f�rt hozz�. Sok-sok �vig h�s�gesen szolg�lt engem. Nem l�ttam m�r t�bb mint egy f�l sz�zad �ta, de ez id� nagy r�sz�ben l�lekben �lveztem kedves t�rsas�g�t, �s szerepeltettem a k�nyveimben; olykor saj�t nev�n, m�skor "Jim" n�ven. Elcipeltem �t mindenfel� - Hannibalba, tutajon le a Mississippin, s�t egy l�gg�mbbel m�g a Szahara f�l� is - �s mindezt a vele sz�letett t�relemmel, bar�ts�ggal �s h�s�ggel viselte el. Ezen a farmon szerettem meg m�lyen a fekete fajt�t, �s ismertem meg n�h�nyat sz�p tulajdons�gaib�l. Ez az �rz�s s ez a megbecs�l�s ki�llta t�bb mint hatvan �v pr�b�j�t, nem fakult �s nem csorbult meg. A fekete arcot �ppoly sz�vesen l�tom ma is, mint akkor.

Iskol�skoromban nem idegenkedtem a rabszolgas�g int�zm�ny�t�l. Sejtelmem sem volt r�la, hogy valami nincs rendben k�r�l�tte. Senki sem v�dolta f�lem hallat�ra; a helyi lapok sem sz�ltak ellene; a helyb�li sz�sz�kr�l azt hallottuk, hogy az �r helyesli, szent dolog; a k�tked� csak n�zzen bele a bibli�ba, ha megnyugtat�sra van sz�ks�ge, majd sz�vegeket olvastak f�l bizony�t�sul. Ha magukban a rabszolg�kban volt is ellenszenv a rabszolgas�ggal szemben, b�lcsen hallgattak. Hannibalban ritk�n l�ttuk, hogy rabszolg�val rosszul b�ntak volna - a farmon pedig soha.

M�gis, t�rt�nt egy idev�g� kis incidens gyermekkoromban, amely igen nagy hat�st tehetett r�m, k�l�nben nem maradt volna meg ily tiszt�n �s �lesen, �l�nken �s vil�gosan az eml�kezetemben e lassan v�nszorg� �vek alatt. Volt n�lunk egy kis rabszolgafi�, akit egy hannibali embert�l b�relt�nk. Maryland �llam keleti partj�r�l sz�rmazott; csal�dj�t�l �s bar�tait�l f�l kontinens t�vols�gra vitt�k �s eladt�k. Vid�m ked�ly�, �rtatlan �s der�k fi� volt; tal�n a legl�rm�sabb kis fick�, akivel valaha tal�lkoztam. Eg�sz nap �nekelt, f�ty�lt, kiab�lt, kurjongatott, nevetett - �rj�t�, lehengerl�, elviselhetetlen volt. V�g�l elvesztettem a t�relmemet. Tajt�kozva odamentem any�mhoz, �s k�z�ltem vele, hogy Sandy m�r egy �r�ja meg�ll�s n�lk�l �nekel, nem b�rom tov�bb - legyen olyan kedves, sz�ljon neki, hogy fogja m�r be a sz�j�t. Any�m szemeit elfutotta a k�nny, ajka reszketett, �s valami ilyesf�l�t mondott:

- Szeg�nyke, ha �nekel, legal�bb tudom, hogy nem eml�kszik semmire; ez megvigasztal. De ha hallgat, akkor att�l f�lek, hogy gondolkozik, �s azt nem tudom elviselni. Sosem fogja viszontl�tni az anyj�t; ha tud �nekelni, �n bizony nem akad�lyozom meg benne, csak h�l�s vagyok �rte. Ha id�sebb lenn�l, meg�rten�l; akkor ennek az elhagyatott gyermeknek a l�rm�ja boldogg� tenne.

Egyszer� besz�d volt, egyszer� szavakb�l, de c�lba tal�lt, �s Sandy zajong�sa t�bb� nem zavart. Any�m sosem tartott nagy sz�noklatokat, de term�szetes adotts�ga volt hozz�, hogy egyszer� szavakkal is hat�st �rjen el. Majdnem kilencven �vet �rt meg, de a v�gs�kig b�rta nyelvvel - k�l�n�sen ha valami aljass�g vagy igazs�gtalans�g felkeltette a haragj�t. T�bbsz�r kap�ra j�tt a k�nyveimben, amikor Tom Sawyer Polly n�nijek�nt szerepelt. T�jsz�l�ssal ruh�ztam fel, �s m�g m�s m�don is igyekeztem t�k�letes�teni, de nem siker�lt. Sandyt is felhaszn�ltam egyszer; az is a Tom Sawyer-ben volt. Megpr�b�ltam vele meszeltetni a ker�t�st, de eredm�nytelen�l. M�r nem eml�kszem, milyen nevet adtam neki a k�nyvben.

M�g most is magam el�tt l�tom a farmot, t�k�letesen vil�gosan eml�kszem r�. L�tom minden tartoz�k�t, minden r�szlet�t. A nagy lak�szoba egyik sark�ban kerekes �gy, a m�sik sz�gletben rokka - a rokka kerek�nek er�s�d�-halkul� t�voli z�mm�g� hangja mindig m�lyen elszomor�tott; honv�gyat �s b�natot �bresztett bennem, s a holtak k�bor lelk�vel t�lt�tte be vil�gomat. L�tom a hatalmas kandall�t; t�li est�ken dugig raktuk hikorifa has�bokkal, melyek lobogva �gtek, s a v�g�k�n cukrosl�-bubor�kokat izzadtak, de ez sem veszett k�rba, mert lekapartuk, �s megett�k. Lusta cic�nk a kandall� r�csk�s k�v�n ny�jt�zkodott, az �lmos kuty�k a kandall� r�cs�nak t�maszkodva hunyorgattak. Nagyn�n�m az egyik kandall�zugban k�t�getett, nagyb�ty�m a m�sikban tengericsutka pip�j�b�l p�f�kelt. A sz�nyegtelen, sima t�lgyfa padl�n halv�nyan t�kr�z�dtek a t�ncol� l�ngnyelvek, �s megl�tszottak rajta a fekete szepl�k, ahov� �g� fadarabok hulltak, �s b�k�sen kihunytak. A h�tt�r f�lhom�ly�ban f�l tucat gyerek hanc�rozott; itt-ott fonott �l�s� sz�kek, n�melyik�k hintasz�k talppal. Volt ott egy b�lcs� is - most szolg�laton k�v�l, de bizakodva v�rt sor�ra. H�v�s kora reggeleken �sszekuporod� gyerekek, ingben-pendelyben, a kandall� sark�ban �t�tt�k fel tany�jukat - nem lehetett �ket r�venni, hogy otthagyj�k k�nyelmes hely�ket, �s kimenjenek mosakodni a sz�l j�rta r�szre a h�z �s a konyha k�z�, ahol a k�z�s b�dogmosd�t�l �llt.

Kint az el�ls� ker�t�s mellett vezetett el az orsz�g�t - ny�ron j� poros, �s a k�gy�k kedvelt tany�ja; szerettek elhever�szni �s s�tk�rezni a napon. A cs�rg�k�gy�t �s a viper�t meg�lt�k; ha harap�s fekete fajt�val vagy vill�mgyors sikl�val tal�lkoztunk, vagy a legend�s h�r� "karikak�gy�val", akkor sz�gyenkez�s n�lk�l elszaladtunk; ha "h�zisikl�" vagy kis tarkasikl� ker�lt utunkba, f�lszedt�k, �s Patsy n�ni k�zimunkakosar�ba rejtett�k meglepet�s�l; � ugyanis idegenkedett a k�gy�f�l�kt�l, �s valah�nyszor az �l�be vette a kosarat, �s a sikl�k el�b�jtak, majdnem esz�t vesztette ijedt�ben. Valahogy sosem tudta �ket megszokni, pedig lett volna alkalma r�, de mind k�rba veszett. A denev�rekkel szemben is mindig h�v�sen viselkedett; ki nem �llhatta �ket, pedig szerintem a denev�r a lehet� legbar�ts�gosabb �llat. Any�m Patsy n�ni n�v�re volt, �s ugyanezek a k�ptelen el��t�letek �ltek benne. A denev�r csod�latosan puha �s selymes �llat; nem is ismerek olyan teremtm�nyt, amelyet kellemesebb simogatni, �s h�l�sabban fogadn� a d�delget�st, ha a megfelel� szellemben kapja. J�l ismerem a Chiroptera-f�l�ket, mert a nagy barlangunk, h�rom m�rf�ldre Hannibalt�l, j�csk�n t�mve volt vel�k, s gyakran hoztam bel�l�k haza, hogy any�mat elsz�rakoztassam. Ez f�leg tan�t�si napokon siker�lt j�l, mert akkor l�tsz�lag iskol�ban voltam, �s nem lehetett n�lam denev�r. Any�m nem volt gyanakv� term�szet�, s�t, csupa bizalom �s j�indulat, s ha azzal j�ttem, hogy: - Van valami a kab�tzsebemben a sz�modra - akkor biztosan beleny�lt. De azut�n mindj�rt kih�zta a kez�t, nem is kellett neki mondanom. Igaz�n k�l�n�s, mennyire nem tudta megkedvelni mag�ndenev�reimet. S min�l t�bb effajta �lm�nye volt, ann�l kev�sb� tudta n�zeteit megv�ltoztatni.

�gy tudom, soha nem is ment el a nagy barlangba, pedig oda mindenki kij�rt. Sok kir�ndul� t�rsas�g �rkezett, m�g tekint�lyes t�vols�gr�l is, a foly� fels� meg als� r�sz�r�l, hogy megn�zze a barlangot. T�bb m�rf�ldnyire terjedt, keskeny, magas hasad�kok �s �tj�r�k kusza vadon�b�l �llt. K�nnyen el lehetett t�vedni benne; igaz�n nem volt nagy kunszt - m�g a denev�rekkel is el�fordult. �n is elt�vedtem, m�ghozz� h�lgyt�rsas�gban. M�r az utols� gyerty�nk is majdnem t�vig �gett, amikor v�gre megpillantottuk a minket keres� csoport t�volban t�velyg� f�nyeit.

Indi�n Joe, a f�lv�r, egyszer szint�n elt�vedt, �s �hen halt volna, ha a denev�rek kifogynak. De ett�l azt�n nem kellett tartani; miri�dnyi ny�zsg�tt ott bel�l�k. Joe maga mondta el nekem az eg�sz t�rt�netet. A Tom Sawyer c�m� k�nyvben ugyan �hen veszejtettem �t a barlangban, de ez csak a m�v�szet �rdek�ben t�rt�nt, val�j�ban nem �gy esett. Gaines "t�bornok", v�rosk�nk els�sz�m� isz�kosa - m�g Jimmy Finn el nem h�d�totta a c�met -, egyszer egy eg�sz h�tre bentragadt, �s v�g�l Salverton k�zel�ben, t�bb m�rf�ldre a barlang bej�rat�t�l lefel� a foly�n, egy dombtet�n�l siker�lt kidugnia egy lyukon a zsebkend�j�t; valaki �szrevette, �s ki�sta onnan. Az adatokkal semmi baj nincs, kiv�ve ami a zsebkend�t illeti. �veken �t ismertem, �s sosem volt neki. Tal�n az orr�t dugta ki. Az azt�n felkelthette a figyelmet.

H�tborzongat� hely volt a barlang, mert m�g egy hulla is rejlett benne - egy tizenn�gy �ves kisl�ny holtteste. V�r�sr�z tokba z�rt �veghengerbe tett�k, �s egy keskeny �tj�r� korl�tj�ra f�ggesztett�k. A holttestet alkoholban konzerv�lt�k, �s azt mes�lt�k, hogy csavarg�k �s egy�b csirkefog�k a haj�n�l fogva ki szokt�k r�ngatni, �s belen�znek a halott arc�ba. A kisl�ny egy St. Louis-i seb�sz l�nya volt; az apj�t messze f�ld�n ismert�k kiv�teles k�pess�gei miatt. Bogaras ember volt, �s sok furcsa dolgot k�vetett el. A szeg�ny halott kis j�sz�got � maga tette erre az elhagyatott helyre.

Ez a McDowell doktor - St. Louis nagy McDowell doktora - nemcsak seb�sz volt, hanem �ltal�nos orvos is; olykor, ha m�r az orvoss�g nem seg�tett, egy�b eszk�z�kh�z folyamodott. Egyszer �sszeveszett egy csal�ddal, ahol h�ziorvosk�nt m�k�d�tt, �s az eset ut�n t�bb� nem is vett�k ig�nybe. De elj�tt az id�, amikor ism�t hozz� folyamodtak. A h�z �rn�je s�lyosan megbetegedett, �s az orvosok m�r lemondtak r�la. McDowell meg�rkezett, bel�pett, nyugodtan meg�llt, �s szem�gyre vette a helyzetet. Sz�les karim�j� kalapot viselt, �s a h�na alatt f�lm�rf�ldes gy�mb�res kal�csot tartott; mialatt elgondolkozva n�zett k�r�l, hatalmas darabokat t�rdelt a s�tem�nyb�l, majszolgatta, �s a mell�ny�re, onnan meg a padl�ra morzs�lta. Az asszony s�padtan, csendesen fek�dt az �gyban, behunyt szemmel; k�r�l�tte �nnep�lyesen, fojtottan zokogtak a csal�d tagjai, n�h�nyan �llva, m�sok t�rdelve. Ekkor az orvos sorra megfogta az orvoss�gos�vegeket, megvet�en megszagolta, �s kidob�lta valamennyit az ablakon. Amikor ezzel v�gzett, odal�pett az �gyhoz, a marad�k gy�mb�res kal�csot a haldokl� asszony mell�re tette, �s goromb�n r�f�rmedt:

- Mit nyafognak itt ezek a f�lesz�ek? Kutya baja, szemf�nyveszt�s az eg�sz! Ny�jtsa ki a nyelv�t!

A zokog�s megsz�nt; a m�ltatlankod� gy�szol�k egyszeriben nekibuzdultak, �s felh�borodva szidni kezdt�k a doktort, ami�rt ilyen lelketlen�l viselkedik ebben a gy�szos szob�ban. � azonban szents�gt�r� k�romkod�ssal szak�totta �ket f�lbe, azt�n �gy besz�lt:

- Ezt a k�pmutat� h�jfej� band�t! Csak nem k�pzelik, hogy kioktathatnak engem a mesters�gemr�l? Mondom, nincs m�s baja ennek az asszonynak, csak a lustas�g. Bifsztekre van sz�ks�ge, meg f�rd�re. Azzal az �tkozott �ri nevel�s�vel...

Erre a haldokl� fel�lt az �gyban, �s szem�ben harci t�z villant. Lelke eg�sz s�rt�d�tts�g�t a doktorra z�d�totta - tiszt�ra vulk�ni kit�r�s volt, mennyd�rg�s, vill�ml�s, forg�sz�l �s f�ldreng�s, l�va�ml�s �s hamu. Meg is hozta az eredm�nyt, amelyet az orvos v�rt t�le, mert az asszony fel�p�lt. Ilyen volt a n�hai McDowell doktor, akinek nev�t annyira ismert�k �s becs�lt�k a Mississippi v�lgy�ben a polg�rh�bor� el�tti �vtizedben.

T�l az orsz�g�ton, a k�gy�k napoz� hely�n, s�r�, zsenge boz�tos ter�lt el, �s �rnyas �sv�ny vezetett negyed m�rf�ld�n �t; majd a f�lhom�lyb�l hirtelen nagy s�k tiszt�sra jutottunk ki, amelyet szam�ca bor�tott, r�zsasz�n pr�rivir�g csillagocsk�i �l�nk�tettek, �s k�r�s-k�r�l erd�koszor� �vezett. Illatos �s finom volt a szam�ca; �r�se idej�n rendszerint m�r a kora reggel h�s frissess�ge odavonzott benn�nket, amikor m�g harmatgy�ngy�k szikr�ztak a f�sz�lakon, �s az erd� zengett a madarak els� dal�t�l.

A lejt� t�v�ben, az erd�t�l balra voltak a hint�k; hikoricsemet�k leh�ntott k�rg�b�l k�sz�ltek, �s amikor kisz�radtak, vesz�lyess� v�ltak. Rendszerint akkor t�rtek el, amikor egy gyerek legal�bb t�z m�ter magasan volt a leveg�ben; ez�rt kellett minden �vben annyi t�r�tt csontot helyrerakni. �n baj n�lk�l meg�sztam, de egyik unokatestv�rem sem vitte el sz�razon. �sszesen nyolcan voltak, �s az id�k sor�n tizenn�gy t�r�tt kart hoztak �ssze. De j�form�n semmibe sem ker�lt, hiszen a doktort �vente fizett�k - huszon�t doll�rt kapott az eg�sz csal�d�rt. K�t orvosra eml�kszem Florid�ban: Chowningra �s Meredithre. Nemcsak hogy gondj�t viselt�k az eg�sz csal�dnak �vi huszon�t doll�r�rt, de m�g az orvoss�got is �k sz�ll�tott�k. M�gpedig j�kora adagokat. Csak a leger�sebb feln�tt b�rta ki a teljes adagot. A legelterjedtebb ned� a ricinus volt. A teljes adag egy f�l mer�kan�l, hozz� f�l mer�kan�l melasz, hogy lemenjen az ember tork�n, �s jav�tsa az �z�t, de ez sosem siker�lt. A m�sik csodaszer a kalomel, no meg a rebarbara, �s v�g�l a "csodat�lcs�r" nev� n�v�nyb�l k�sz�lt gy�gyszer. Esetleg eret v�gtak a p�ciensen, �s must�rtapaszt raktak r�. Sz�rny� gy�gym�d volt ez, m�gsem volt magas a hal�loz�si ar�ny. A kalomelt�l majdnem minden esetben ny�lfoly�st kapott a beteg, �s m�g n�h�ny foga is r�ment. Fogorvos nem volt. Ha egy fog romlani kezdett, vagy f�jt, a doktor csak egyet tehetett - el�hozta a fog�it, �s kir�ngatta a fogat. Ha az �llkapocs egyben maradt, nem az � hib�ja volt.

K�z�ns�ges betegs�gekhez nem h�vt�k ki az orvost; ezeket a csal�d nagymam�ja l�tta el. Minden �regasszony felcser is volt, �s maga gy�jt�tte �ssze az erd�ben az orvoss�gait; �rtette a m�dj�t, hogyan kotyvasszon akkora gy�gyszeradagokat, amelyek m�g az �nt�ttvasb�l val� kuty�nak is felkavart�k a gyomr�t. Azut�n ott volt az "indi�n doktor"; egy komor vadember, t�rzs�nek egyik utols� sarja, aki alaposan ismerte a term�szet titkait, a f�vek rejtett tulajdons�gait; az erd�ben �l� telepesek j� r�sze szent�l hitt a hatalm�ban, �s csod�s gy�gy�t�sair�l mes�ltek. Mauritius sziget�n, messze t�vol az Indiai-�ce�n mag�ny�ban �l egy ember, aki szakasztott olyan, mint a mi hajdani indi�n doktorunk. A mauritiusi n�ger semmif�le orvosi k�pz�sben nem r�szes�lt, de van egy betegs�g, amelynek mestere, �s meg tudja gy�gy�tani, pedig az orvosok nem k�pesek r�. K�l�n�s, hal�los gyermekbetegs�g ez; az �reg n�ger f�vekb�l k�sz�lt orvoss�ggal gy�gy�tja, amelyet maga f�z az apj�t�l �s nagyapj�t�l �r�k�lt recept szerint. Nem engedi, hogy b�rki is belepillantson titk�ba. Meg�rzi a gy�gyszer �sszet�tel�nek titk�t, �s f�l�, hogy meghal an�lk�l, hogy �tadn� valakinek. Akkor lesz majd nagy riadalom Mauritius sziget�n. Ott mes�ltek nekem err�l 1896-ban.

Volt egy "r�im�dkoz�s" doktorunk is azokban a r�gi id�kben - egy asszony. A fogf�j�s volt a specialit�sa. Egy farmer �reg feles�ge volt a n�ni, �s Hannibalt�l �t m�rf�ldre lakott. Csak r�tette a kez�t a p�ciens �ll�ra, �s �gy sz�lt: - Higgy! - s az r�gt�n meggy�gyult. Utterbackn� asszonynak h�vt�k. Nagyon j�l eml�kszem r�. K�tszer is elmentem hozz�, any�m h�ta m�g�tt �lve a nyeregben, �s l�ttam, hogyan gy�gy�t. Any�m volt a p�ciens.

Id�vel Meredith doktor is Hannibalba k�lt�z�tt; h�ziorvosunk lett, �s t�bbsz�r megmentette az �letemet. Pedig j� sz�nd�k� ember volt: vil�g�let�ben csak j�t akart. Na, hagyjuk.

Mindig azt mes�lt�k nekem, hogy beteges, ny�g�s, f�raszt� �s t�r�keny gyerek voltam, �s f�leg allopatikus gy�gyszereken �ltem h�t�ves koromig. Egyszer ezir�nt �rdekl�dtem any�mt�l, m�r id�s kor�ban - nyolcvannyolcadik �v�ben j�rt -, �s ezt k�rdeztem:

- Ugye, mindig nyugtalankodt�l miattam?

- Igen, �lland�an - v�laszolta any�m.

- F�lt�l, hogy nem maradok meg?

Kicsit elgondolkozott, mint aki pontosan fel akarja id�zni a t�nyeket, azt�n �gy sz�lt:

- F�ltem, hogy megmaradsz.

Pl�giumnak t�nik, pedig eg�sz biztosan nem az.

A tanyai iskola h�rom m�rf�ldre volt nagyb�ty�m farmj�t�l. Az erd� egyik tiszt�s�n �llt, �s k�r�lbel�l huszon�t fi� meg l�ny f�rt bele. Nyaranta t�bb-kevesebb rendszeress�ggel hetente egyszer vagy k�tszer ment�nk iskol�ba; odafel� a reggel h�v�ss�g�ben baktattunk az erdei �sv�nyeken, haza pedig alkonyi sz�rk�letben. Minden tanul� mag�val hozta az eb�dj�t kosar�ban - kukoricam�l�t, �r�t �s egy�b j� falatokat. D�lben letelepedt�nk a f�k �rny�k�ban, �s megett�k. Iskola�veimnek erre a korszak�ra gondolok vissza legsz�vesebben. H�t�ves koromban l�ptem be el�sz�r az iskol�ba. Egy j�l megtermett, tizen�t �ves le�nyz� - a szok�sos szalmakalapban �s kartonruh�ban - megk�rdezte, hogy "�lek-e doh�nnyal"? Azt �rtette rajta, hogy r�gok-e bag�t. Mondtam, hogy nem. Ez felkeltette a megvet�s�t. Az eg�sz t�rsas�gnak elh�resztelte:

- Van itt egy h�t�ves fi�, �s m�g bag�zni se tud.

A r�m ir�nyul� tekintetekb�l, a megjegyz�sekb�l �szrevettem, hogy lehetetlen figura vagyok: kegyetlen�l sz�gyelltem magam. Elhat�roztam, hogy megjavulok. De csak a gyomrom kavarodott fel, nem tudtam megtanulni a bag�r�g�st. A doh�nyz�sba el�g j�l belej�ttem, de ezzel senkit sem engeszteltem ki, �s gy�szos, jellemtelen figura maradtam a szem�kben. Tekint�ly ut�n s�v�rogtam, de nem voltam k�pes el�rni. A gyerekekben nincs sok k�ny�r�let egym�s gyenges�gei ir�nt.

Mint mondtam, tizenk�t-tizenh�rom �ves koromig az �v egy r�sz�t mindig a farmon t�lt�ttem. Az az �let, amelyet unokatestv�reimmel �lt�nk, csupa gy�ny�r�s�gb�l �llt, eml�ke m�ig elk�s�r. Vissza tudom id�zni az erd� m�ly�nek titokzatoss�g�t �s �nnep�lyes f�lhom�ly�t, a f�ldszagot, a vadvir�gok gy�nge illat�t, az es�mosta lomb f�nyess�g�t, az es�cseppek szapora kopog�s�t, ha a sz�l r�zta a f�kat, a hark�lyok t�voli kop�csol�s�t �s az erd� t�voli zug�b�l a f�c�n tompa dobol�s�t, a pillanatnyi villan�st, ahogyan a megriasztott vadak �tcik�ztak a f�v�n - mindet f�l tudom id�zni olyan val�szer�en, mint amilyen volt, �s �ppoly boldog�t�an. M�g eml�kszem a pr�rire, mag�ny�ra �s b�k�j�re: �ri�si s�lyom lebeg mozdulatlanul az �gen, sz�rny�t sz�lesre t�rja, �s az �gboltozat k�kje �ttetszik evez�tollai szeg�ly�n. L�tom az erd�t �szi ruh�j�ban; a t�lgyeket b�borsz�nben, a hikorikat aranyban f�rdetve, a karmazsinsz�n� t�zekkel f�nyes juhart �s sz�m�rcef�t, �s hallom az avar zizeg�s�t, amint �tl�baltunk rajta. M�g l�tom a facsemet�k lombja k�zt f�gg� vadsz�l� k�k f�rtjeit, eml�kezem az �z�re �s szag�ra. Tudom, milyen volt a f�ldi szeder, s �rzem az �z�t, meg a "missouri ban�n", a mogyor� �s a datolyaszilva zamat�t is. �jra �rzem fejemen a hull� hikoriterm�s �s di� koppan�s�t, mint amikor fagyos reggeleken a legel�sz� diszn�kkal versenyt t�lekedt�nk �rt�k, s egy-egy sz�lroham meglaz�totta �s ler�zta �ket. Tudom, milyen a szederfolt, �s ismerem a z�lddi� fest�k�t; f�ty�l a szappanra �s v�zre, �s mennyi gy�szos �lm�nyem volt mindegyikkel! Ismerem a j�vorsz�rp �z�t, tudom, mikor kell csapolni, hogyan kell elhelyezni a v�ly�kat �s az elvezet� cs�veket, hogyan p�roljuk a lev�t, mik�nt cs�rjuk el a cukrot, ha m�r elk�sz�lt, s mennyivel jobb �z� az elcsent cukor, mint az olyan, amelyhez tisztess�ges �ton jutottunk, b�rmit mondjanak err�l az �lszentek. Tudom, milyen az els� oszt�ly� g�r�gdinnye, amikor m�g telt g�mb�ly�s�ggel s�tk�rezik az ind�k �s sz�rak k�z�tt. �rtek hozz�, hogy megmondjam, mikor �rett, an�lk�l, hogy megl�keln�m; �s milyen h�vogat� l�tv�ny, amikor egy d�zsa v�zben h�t�zik az �gy alatt sor�ra v�rva; h�t amikor az asztalon hever kint a fedett torn�con a h�z �s a konyha k�z�tt - a gyerekeknek csurog a ny�luk, m�g �sszegy�lnek, fel�ldoz�s�t v�rva; hallom a recseg� hangot, melyet a belesz�rt k�s ad, �s l�tom, mint fut a reped�s a has�t� penge el�tt a t�ls� fel�ig, amint sz�tesik, �s kit�rja d�s piros h�s�t �s fekete magjait; a sz�ve k�zepe, kiv�lasztottak csemeg�je, kidomborodik. Tudom, milyen a kisfi�k k�pe a f�lm�teres dinnyeszelet m�g�tt, s hogy mit �reznek ilyenkor, hiszen nekem is volt r�szem benne. Ismerem a becs�letes �ton szerzett g�r�gdinnye �z�t �s a furfanggal elcsent dinnye zamat�t is. Mindkett� j��z�, de csak a szak�rt� tudja, melyik �zlik jobban. Ismerem a z�ld alma, barack �s k�rte l�tv�ny�t a f�n, �s tudom, micsoda �lvezet, ha bekebelezz�k. Tudom, milyen a f�k alatt g�l�ba rakott �rett gy�m�lcs, milyen remek l�tv�ny �l�nk sz�neivel. Ismerem, milyen a fagyott alma lenn a pinc�ben a hord�ban t�len; de neh�z beleharapni, hiszen a hidegt�l elv�sik a fogunk, s m�gis milyen kit�n�. Tudom, milyen sz�vesen v�logatj�k ki az id�sebbek a hib�s alm�t a gyerekeknek, s valaha azt is tudtam, hogyan kell t�lj�rni az esz�k�n. Eml�kszem, milyen az alma, amikor t�li est�ken s�l �s sistereg a t�zhelyen, s milyen �d�t�, amikor forr�n essz�k, egy kis cukorral s egy cs�pp tejsz�nnel. �rtem a cs�nj�t-b�nj�t, tudom a titk�t annak, hogyan kell a hikoridi�t �s a di�t egy vaslapon kalap�ccsal �gy felt�rni, hogy a bele eg�szben maradjon. Tudom, hogy a di�, ha t�li alm�val, almaborral �s f�nkkal egy�tt fogyasztjuk, az �regek r�gi mes�it �s tr�f�it oly friss�, �d�v� �s elb�v�l�v� teszi, hogy az este �szrev�tlen�l r�ppen el, azt sem tudjuk, mivel t�lt�tt�k. Szinte l�tom magam el�tt Dani b�csi konyh�j�t a kiv�lts�gos est�ken, gyermekkoromban, mikor a feh�r meg fekete gyerekek k�r�lvett�k a t�zhelyet; a l�ngok f�nye j�tszott az arcokon, �s �rny�kok cik�ztak a falon a s�t�t m�lys�g lappang� hom�ly�ban. Hallom Dani b�csi hangj�t, amint halhatatlan mes�it mondja, melyeket k�s�bb R�musz b�csi gy�jt�tt �ssze k�nyveiben, �s elb�v�lte vel�k a vil�got. �jra �rzem a h�tborzongat� gy�ny�r�s�get, amely v�gigbors�zott rajtam, ha r�ker�lt a sor az "Aranykar" k�s�rtethist�ri�j�ra - s a b�natot is, mely hallat�ra elfogott, mert minden este ez volt az utols� t�rt�net, s m�r nem maradt semmi k�zte �s a kelletlen lefekv�s k�z�tt.

M�g eml�kszem nagyb�ty�m h�z�ban a kop�r fal�pcs�re: a pihen� ut�n balra fordult; a szaruf�kra �s a r�zs�tos tet�re az �gyam f�l�tt; a holdvil�g-n�gysz�gekre a padl�n, a kinti feh�r, hideg, havas vil�gra, ahogyan a f�gg�ny n�lk�li ablakon �t l�tszott. Eml�kszem a sz�l s�v�t�s�re �s a h�z remeg�s�re viharos �jszak�kon; milyen biztons�gos �s k�nyelmes �rz�s volt a takar� al�l hallgatni. A porh� beszit�lt az ablakkeret ment�n, kis kupacokban �llt a f�ld�n, �s reggelre megfagyasztotta a szoba hangulat�t, lelohasztva benn�nk a felkel�si kedvet - ha ugyan volt egy�ltal�n. Eml�kszem, milyen s�t�t volt az a szoba, ha nem vil�g�tott a hold, s ha v�letlen�l fel�bredt az ember �jszaka, milyen k�s�rtetiesen hallgatott a cs�nd; az eml�kezet titkos rekeszeib�l elfelejtett b�n�k rajzottak el�, �s kihallgat�sra v�rtak, pedig soha rosszabb id�pontot nem v�laszthattak volna; �s milyen f�lelmetesen huhogott a bagoly, �v�lt�tt a farkas, amelynek gy�szos hangj�t arra sodorta az �ji sz�l.

Eml�kszem az es� tombol�s�ra a h�ztet�n, ny�ri �jszak�kon. De kellemes volt fek�dni �s hallgatni, �lvezni a vill�m feh�r t�nd�kl�s�t �s a mennyd�rg�s fens�ges moraj�t �s csattan�s�t! Nagyon kellemes szoba volt, m�g egy - az ablakb�l el�rhet� - vill�mh�r�t�val is rendelkezett; remek �s izgalmas alkalmatoss�g volt a ny�ri �jszak�kon le- �s felm�szk�l�sra, amikor olyan fontos tennival�nk akadt, amelyn�l k�v�natosnak l�tszott a titoktart�s.

M�g j�l eml�kszem a mos�medve- �s oposszumvad�szatokra �jjel a n�gerekkel; a hossz� menetel�sekre az erd� fekete s�t�tj�ben, az izgalomra, amely mindenkit l�ngra gy�jtott, amikor egy tapasztalt kutya t�voli ugat�sa jelezte, hogy a vadat a f�ra szor�totta f�l. Akkor �rkon-bokron �t t�rtett�nk, ki�ll� gy�kereken �t bukd�csoltunk arrafel�. T�zet raktunk, kiv�gtuk a f�t, s felzengett a kuty�k �s a n�gerek boldog �rj�ng�se. H�tborzongat� k�p volt a t�z v�r�s f�ny�ben - minderre tiszt�n eml�kszem, s a gy�ny�r�s�gre, amelyet mindny�junknak szerzett, kiv�ve persze a mos�medv�t.

A galambszezonra is eml�kszem, amikor milli�sz�mra j�ttek, ellept�k a f�kat, �gyhogy az �gak let�rtek a s�lyuk alatt. Bottal vert�k le �ket; pusk�ra nem volt sz�ks�g, nem is haszn�lt�k. No meg a m�kus-, a pr�rity�k- �s a vadpulyka-vad�szatok. Hajnalban, m�g s�t�tben kelt�nk, hogy r�szt vegy�nk ezeken a kiruccan�sokon; milyen h�v�s �s szomor� volt a reggel, �s gyakran sajn�ltam, hogy nincs semmi bajom, teh�t vel�k kell tartanom. Egy b�dogk�rt harsog�sa k�tszer annyi kuty�t cs�d�tett oda, mint amennyire sz�ks�g volt, boldogan rohang�sztak �s ugr�ndoztak, a gyerekeket levert�k a l�bukr�l, �s sz�ntelen, f�l�sleges l�rm�t csaptak. Parancssz�ra elt�ntek az erd� ir�ny�ban, �s mi k�vett�k �ket a m�lab�s f�lhom�lyban. De a sz�rke hajnal hamarosan megvirradt, a madarak r�zend�tettek, felkelt a nap, �s f�nyt meg vigaszt �rasztott mindenkire, minden frissen, harmatosan illatozott, �jra sz�p lett az �let. H�rom�r�s k�borl�s ut�n �rkezt�nk vissza, kellemesen kif�radva, vaddal j�l megrakodva, nagyon �hesen, �ppen id�ben, hogy reggelihez �lj�nk.

Amikor any�m 1890 okt�ber�ben meghalt, m�r j�csk�n benne j�rt nyolcvannyolcadik �v�ben. Sz�p kor, eredm�nyes csata volt ez az �let�rt olyan valakit�l, akit negyven�ves kor�ban, rendk�v�li t�r�kenys�ge miatt, mindenki rokkantnak tartott, �s azt hitt�k, hogy csakhamar elragadja a hal�l. �letem els� huszon�t �v�ben j�l ismert�k egym�st, k�s�bb m�r csak nagy id�k�z�nk�nt tal�lkoztunk, mert t�bb napi utaz�s v�lasztotta el otthonunkat. Nem csup�n az�rt akarok �rni r�la, hogy sz�ba hozhassam; nem is �rok r�la szok�sos �letrajzot, csak �gynevezett jellemz� r�szleteket ragadok ki �let�b�l. Jellem�re villantok itt-ott f�nyt, nem k�vetj�k p�lyafut�s�t. Tulajdonk�ppen a "p�lyafut�s" nem helyes kifejez�s vele kapcsolatban; viszont a jelleme nagyszer� volt, figyelemre m�lt� �s vonz�.

Mi lesz azzal a t�meg f�nyk�ppel, amelyet az agyunk k�sz�t embert�rsainkr�l? Abb�l a milli�nyi felv�telb�l, amelyet agyam f�nyk�pez�g�pe nyilv�n k�sz�tett r�la, els� �s legk�zelebbi bar�tomr�l csak egyetlen tiszta �s vil�gos k�p maradt meg a korai id�szakb�l. Negyvenh�t �ve k�sz�lt; any�m negyven�ves volt akkor, �n pedig nyolc. Fogta a kezemet; n�lam k�t �vvel id�sebb b�ty�m �gya mellett t�rdelt�nk. A b�ty�m holtan fek�dt ott, �s any�m arc�n �ml�ttek a k�nnyek, s hangosan ny�g�tt. A tompa gy�trelem e jele �jdons�g lehetett sz�momra, mert igen m�ly benyom�st tett r�m - annyira, hogy a k�p m�ig is megmaradt a benyom�ssal egy�tt, amely csak fokozta �s eml�kezetess� tette.

Karcs�, filigr�n volt any�m termete, de nagy sz�v lakott benne. Olyan nagy, hogy mindenki b�nata �s �r�me helyet kapott benne �s vend�gszeret� sz�ll�st. A legnagyobb �s igen jelent�s k�l�nbs�g k�zte �s minden m�s ember k�z�tt, akit ismertem, a k�vetkez�: m�sok �l�nken �rdekl�dnek n�h�ny dolog ir�nt, any�m viszont eg�szen hal�la napj�ig �rdekl�d�tt az eg�sz vil�g minden dolga �s minden lak�ja ir�nt. Soha �let�ben nem tudott f�l sz�vvel fordulni �gyek �s emberek fel�, vagy elhat�rolni mag�t b�rmilyen �gyt�l, �s k�z�nyt �rezni bizonyos emberek ir�nt. Az olyan rokkant, aki f�rads�gos �s elpuszt�thatatlan �rdekl�d�ssel viseltetik minden �s mindenki ir�nt, kiv�ve saj�t mag�t, �s aki el sem tudja k�pzelni az unalmat - az ellens�ge a betegs�gnek, �s rokkant l�t�re is kem�ny di� ahhoz, hogy �sszet�rj�k. Meggy�z�d�sem: any�m alkat�nak ez a von�sa nagyban hozz�j�rult ahhoz, hogy j�csk�n megk�zel�tette a kilencven �vet.

�rdekl�d�se az ember �s egy�b �llatfajok ir�nt meleg volt, egy�ni �s bar�ts�gos. Mindig tal�lt ments�get, m�g a legdurv�bbak sz�m�ra is, s�t m�g valami szeretetre m�lt�t is felfedezett benn�k - ha m�sk�pp nem ment, � maga ruh�zta fel �ket ilyen tulajdons�gokkal. Az elhagyottak term�szetes sz�vets�gese �s bar�tja volt. Olyan v�lem�ny alakult ki any�mr�l, hogy vall�sos presbiteri�nus l�t�re tal�n m�g a s�t�nr�l is volna j� szava; el is v�gezt�k ezt a k�s�rletet. Elkezdt�k szidni a s�t�nt; az �sszeesk�v�k t�d�tott�k a keser� szavakat, rosszindulat� v�daskod�st, k�m�letlen kritik�t, m�g v�g�l a tr�fa gyan�tlan �ldozata menthetetlen�l beles�t�lt a csapd�ba. Elismerte, hogy a b�r�lat jogos, a s�t�n val�ban elvetem�lt �s meg�talkodott, ahogyan mondt�k: de ki meri azt �ll�tani, hogy igazs�gosan b�ntak el vele? B�n�s az b�n�s: a s�t�n sem rosszabb, mint a t�bbi. Mi menti meg a t�bbi b�n�st? Csak a saj�t er�fesz�t�s�k? Dehogy, hiszen akkor senki sem menekedne meg. A b�n�s�k er�tlen pr�b�lkoz�sai mell� szeg�dnek seg�ts�g�l a megind�t�, meghat�, k�ny�rg� im�k, amelyek a kereszt�ny templomokb�l �s a sz�nakoz� sz�vek milli�ib�l naponta sz�llnak az �g fel�. De ki im�dkozik a s�t�n�rt? Ezernyolcsz�z �v alatt kiben volt annyi embers�g, hogy im�dkozz�k az�rt a b�n�s�rt, aki legjobban r�szorul, az�rt a felebar�tunk�rt �s testv�r�nk�rt, akinek legnagyobb sz�ks�ge volna bar�tra, �s egy sincs neki. Ki im�dkozik az�rt a b�n�s�rt, aki k�z�l�nk a legf�bb �s legnyilv�nval�bb jogot form�lhatn� arra, hogy minden kereszt�ny �jjel-nappal im�dkozz�k �rte, azon egyszer� �s tagadhatatlan okn�l fogva, hogy � van a legnagyobb, legs�lyosabb �ns�gben, mert � a legnagyobb b�n�s?

A s�t�n eme bar�tja rendk�v�l szel�d l�lek volt, �s eredeti, �szt�n�s p�tosszal besz�lt. Ha r�szv�t�t vagy m�ltatlankod�s�t keltett�k fel, mert v�dtelen teremtm�nyt b�ntottak vagy megsz�gyen�tettek, any�m olyan �kessz�l� lett, amilyet az�ta sem hallottam. �kessz�l�sa ritk�n volt inger�lt vagy haragos; szel�den, sz�nakoz�n, r�besz�lve k�rt; �s oly term�szetes nemess�ggel �s egyszer�en fejezte ki mag�t, olyan megind�t�an sz�lt a szava, hogy gyakran m�rtem le siker�t az akaratlan k�nnyeken, amelyekre ind�tott. Ha any�m azt tapasztalta, hogy embert vagy �llatot gy�t�rnek, nem�hez �s apr� termet�hez ill� f�lelme elp�rolgott, �s azonnal el�t�rbe ker�ltek katon�s tulajdons�gai. Egyszer a falunkban l�ttam egy �rd�gien gonosz korzikait (mindenki rettegett t�le min�lunk), amint �vatoskod� f�rfiak k�zepette hajkur�szta a l�ny�t neh�z k�t�llel a kez�ben, �s esk�d�z�tt, hogy elny�vi a k�telet a l�nyon. Any�m t�gra nyitotta ajtaj�t a menek�l� el�tt, majd ahelyett, hogy becsukta �s bereteszelte volna m�g�tte, meg�llt az ajt�ban, karj�t kiterjesztette, �s eltorlaszolta a bej�ratot. A korzikai k�romkodott, szitkoz�dott, a k�t�llel fenyegette any�mat, de any�m meg se rezzent, a f�lelemnek semmi jel�t sem mutatta. D�lcegen kih�zta mag�t, �s ostorozta a f�rfit, megsz�gyen�tette, nevets�gess� tette. Szembesz�llt vele, de olyan halkan, hogy az �t k�zep�n nem hallatszott, csak a f�rfi lelkiismeret�ig �s szunnyad� lovagiass�g�ig hatolt el. Bocs�natot k�rt any�mt�l, �tadta neki a k�telet, �s kacskaring�s k�romkod�ssal megesk�d�tt, hogy any�m a legb�trabb asszony, akit valaha l�tott; azut�n elvonult tov�bbi veszeked�s n�lk�l, �s k�s�bb sem zaklatta. Ezut�n mindig j� bar�ts�gban voltak, mert a korzikai any�mban v�gre olyan valakire akadt, akire m�r r�g�ta sz�ks�ge volt: egy emberre, aki nem f�l t�le.

Egyszer St. Louisban any�m kiment az utc�ra, �s nagy meglepet�st szerzett egy tagbaszakadt fuvarosnak, aki a lova fej�t verte neh�z ostora nyel�vel. Any�m ugyanis kiragadta az ostort a kez�b�l, �s olyan hat�konyan l�pett f�l az �rtatlanul v�tkes l� �rdek�ben, hogy az ember k�nytelen volt beismerni: � a hib�s. M�g �nk�nt meg is �g�rte - b�r ezt persze �gysem tarthatta meg, mert nem olyan lelkialkat� embernek l�tszott -, hogy soha t�bb� nem gy�t�r lovat �let�ben.

Any�m rendszeresen k�zbel�pett megk�nzott �llatok �rdek�ben, �s a modora annyira nem volt s�rt�, j� sz�nd�ka pedig nyilv�nval�, hogy mindig el�rte, amit akart, s�t ellenfele udvariasan �s gyakran bar�ts�gosan helyeselt neki. Minden �llatot n�ma bar�tj�nak tekintett. A hontalan, �ld�z�tt, kivert �s rossz h�r� macsk�k kifinomult �rz�kkel els� pillant�sra felismert�k benne fajt�juk mened�k�t �s v�dn�k�t - �s hazak�s�rt�k. �szt�n�k nem csalt, olyan b�n�sm�dban r�szes�ltek, mint a t�kozl� fi�. Egyszer, 1845-ben, tizenkilenc macska volt n�lunk a h�zban. �s az eg�sz band�ban egy sem akadt, amelyik jellem lett volna, vagy ak�r csak egyetlen j� tulajdons�got mutathatott volna f�l, kiv�ve azt az olcs� �s k�tes �rdemet, hogy szerencs�tlenek voltak. Sz�rny� terhet jelentettek nek�nk - any�mnak is -, de elp�rtolt t�l�k a szerencse, �s ez elegend� oknak bizonyult: maradniuk kellett. De ez m�g mindig jobb, mint ha nincs d�delgetni val� �llat a h�zban; a gyerekeknek sz�ks�g�k van j�tsz�t�rsra, �s bez�rt h�zi�llatot nem tarthattunk. Ketrecbe z�rt �l�l�ny sz�ba sem j�hetett - any�m azt sem engedte volna, hogy egy patk�nyt megfosszunk a szabads�g�t�l.

A missouribeli kisv�rosban, Hannibalban, gyerekkoromban mindenki szeg�ny volt, de ezt nem tudt�k. Ehhez k�pest mindenki j�l �lt, ezt viszont tudt�k. Voltak t�rsadalmi k�l�nbs�gek: j� csal�db�l sz�rmaz� emberek, jellegtelen csal�dok �s ismeretlen eredet� emberek. Mindenki ismert mindenkit, �s kedvesek voltak egym�shoz. Senki sem hordta fenn az orr�t, de az�rt az oszt�lyok �szrevehet�en elhat�rol�dtak, �s a bizalmas t�rsadalmi �let mindenkin�l a maga oszt�lyabeliekre szor�tkozott. Val�s�gos kis demokr�ci�t alkottunk, tele szabads�ggal, egyenl�s�ggel, j�lius negyediki hazafias �nneps�gekkel, s a sz�nd�k �szinte is volt; de az�rt imitt-amott �rz�d�tt n�mi arisztokrata be�t�s. Egyszer�en jelen volt, mindenki term�szetesnek tal�lta, �s nem t�prengett azon, hogy l�tez�se ellentmond�s.

�gy gondolom, ezek az �llapotok f�leg onnan eredtek, hogy a kisv�ros lakoss�ga rabszolgatart� �llamokb�l sz�rmazott, �s �j otthonukba is magukkal hozt�k a rabszolgas�g int�zm�ny�t. Any�m nagyvonal�s�g�n�l �s szabadelv� hajlamain�l fogva nem volt alkalmas alany az arisztokrata szerepre, b�r erre nevelt�k. Err�l kevesen tudtak, tal�n az�rt, mert �szt�nk�nt �lt benne, nem elvk�nt. �gy azt�n k�ls�leg csak v�letlen�l nyilv�nult meg, nem sz�nd�kosan �s el�g ritk�n. De �n ismertem ezt a gyenge pontj�t. Tudtam, titokban b�szke r�, hogy a Lambtonok (ma Durham gr�fjai) kilencsz�z �ve �lnek csal�di birtokukon; hogy a Lambton kast�ly feud�lis lordjai voltak, �s abban a kit�ntet�sben r�szes�ltek, hogy any�m �sei lehettek, amikor H�d�t� Vilmos �tj�tt Normandi�b�l, hogy elsz�rakoztassa az angolokat. �vatosan �s n�mi enyh�t� hat�s� mell�besz�l�ssel bizonygattam - mert ha erre a szent helyre l�ptem, nem nagyon lehetett ugr�ndozni -, hogy nem jelent k�l�n�sebb �rdemet, ha egy darab f�ldet kilencsz�z �vig lefoglalnak egy hitbizom�ny bar�ti seg�ts�g�vel; b�rki megteheti, ak�r van s�tnival�ja, ak�r nincs; legfeljebb a hitbizom�nyra lehet b�szke az ember, kiz�r�lag arra, semmi m�sra; teh�t any�m egy hitbizom�ny lesz�rmazottja, s ezzel az er�vel ak�r arra is b�szke lehetne, hogy egy jelz�logk�lcs�nt�l sz�rmazik. Ezzel szemben az �n sz�rmaz�som eg�szen m�sf�le �s sokkal el�kel�bb, mert abban szerepel egy �s - egy Clemens -, aki val�ban tett valamit; s a tette dics�s�g�re v�lik neki is, nekem is - tudniillik tagja volt annak a b�r�s�gnak, amely I. K�roly �gy�t t�rgyalta, �s �tadta �t az �t�letv�grehajt�nak.

Mint m�r eml�tettem, rabszolgatart� k�z�ss�gben �lt�nk; s�t, mire a rabszolgas�g kim�lt, any�m m�r hatvan �ve �llt vele �lland� kapcsolatban. De b�rmilyen j�s�gos �s egy�tt�rz� sz�ve volt, azt hiszem, nem hatolt el a tudat�ig, hogy a rabszolgas�g milyen leplezetlen, term�szetellenes �s tarthatatlan kizs�km�nyol�s. Egyszer sem hallotta, hogy a sz�sz�kr�l t�madt�k volna, de a v�delmez�it �s szentes�t�it ezer sz�sz�kr�l is hallotta; f�l�ben ismer�sen csengtek a bibliai sz�vegek, amelyek helyeselt�k ezt az int�zm�nyt, �s ha van olyan textus, amely ellene sz�l, azt a lelkip�sztorai nem id�zt�k. Amennyit any�m tudott a vil�gr�l, aszerint a b�lcsek, a j�k �s a szentek egybehangz�an vallott�k, hogy a rabszolgas�g helyes, jogos, szent, a J�isten k�l�nlegesen kedvelt int�zm�nye - olyan �llapot, amely�rt a rabszolga �jjel-nappal h�l�t kellene hogy rebegjen. Val�ban, a nevel�s �s a k�rnyezet k�l�n�s csod�kat tud el�id�zni. A mi rabszolg�ink p�ld�ul �ltal�ban higgadtak �s el�gedettek voltak. De k�ts�gtelen�l �ppilyen el�gedettek a monarchi�k l�nyegesen intelligensebb rabszolg�i; tisztelik �s t�mogatj�k uraikat, az uralkod�t �s a nemess�get, �s nem ismerik f�l rabszolgas�guk megal�z� volt�t - hogy csak a nev�k m�s, �s kev�sb� tiszteletre m�lt�k, mint a mi feket�ink, mert alantasabb dolog birkaal�zatoss�gb�l rabszolg�nak lenni, mint elnyom�s k�vetkezt�ben; nem vit�s, hogy az el�bbi az alantasabb.

A Hannibal k�rny�ki rabszolgas�gban m�gsem volt semmi, ami a szunnyad� emberi �szt�n�ket tettre sarkallta volna. J�mbor h�zt�ji rabszolgas�g volt, nem az �ltetv�nyeken szok�sos k�m�letlen fajta. Kegyetlenked�s ritk�n fordult el�, �s teljesen, m�lys�gesen n�pszer�tlen volt. Az emberek nem nagyon szerett�k, ha rabszolgacsal�dok tagjait elv�lasztott�k egym�st�l, �s m�s-m�s gazd�knak adt�k el, s ez�rt ritk�n fordult el�, kiv�ve ha birtokokat oszlattak f�l. Egy�ltal�n nem eml�kszem, hogy valaha is l�ttam volna rabszolga�rver�st abban a v�rosban; de az a gyan�m, az�rt nem, mert megszokott �s h�tk�znapi l�tv�ny lehetett, nem rendk�v�li �s m�ly nyomot hagy�. Viszont �l�nken eml�kszem egy tucat �sszel�ncolt n�ger f�rfira �s asszonyra, amint egyszer a j�rd�n fek�dtek egy csom�ban, �s v�rt�k, hogy a d�lvid�ki rabszolgapiacra behaj�zz�k �ket. Sohasem l�ttam szomor�bb arcokat. Nem lehetett megszokott k�p a megl�ncolt rabszolga, k�l�nben nem tett volna r�m ilyen er�s �s maradand� hat�st.

A "niggerkeresked�t" mindenki megvetette. Emberb�rbe b�jt s�t�nnak tekintett�k, aki szerencs�tlen, tehetetlen teremtm�nyeket v�s�rol �s sz�ll�t a pokolba - mert n�lunk feh�rek �s feket�k egyar�nt pokolnak tartott�k a d�li �ltetv�nyeket; nem is lehetett enyh�bb n�vvel illetni. Ha a jav�thatatlan rabszolg�t m�g az a fenyeget�s sem ind�totta meg, hogy eladj�k, "le a foly�n" - akkor val�ban gy�gy�thatatlan volt az eset. Ennek ellen�re eml�kszem, hogy egyszer, amikor egy feh�r ember valami kis jelent�ktelen v�ts�g�rt meg�lt egy n�gert, mindenki k�z�ny�s maradt - a n�gerrel szemben -, a rabszolgatulajdonosnak pedig meglehet�s r�szv�t jutott, mert �rt�kes tulajdon�t�l fosztotta meg egy vacak alak, aki m�g csak meg sem fizethetett �rte.

�ltal�nos v�lem�ny, hogy a rabszolgas�g sz�ks�gszer�en megkem�ny�ti azok sz�v�t, akik benne �lnek. Azt hiszem, �ltal�ban nem volt ilyen hat�sa. �gy gondolom, mindenkiben megb�n�totta az emberiess�get a rabszolg�t illet�en, de enn�l tov�bb nem ment. A mi v�rosunkban nem laktak kem�nysz�v� emberek - vagyis nem t�bb, mint b�rmelyik hasonl� m�ret� v�rosban ak�rmelyik orsz�gban; �s �n alig-alig tal�lkoztam a vil�gban kem�nysz�v� emberekkel.

N�gy �s f�l �ves koromban kezd�d�tt sz�momra az iskola. Akkoriban Missouri �llamban m�g nem voltak k�zs�gi iskol�k, csak k�t mag�niskola - huszon�t cent volt a tand�j egy h�tre, �s vagy siker�lt behajtani, vagy nem. A gyerekeket Mrs. Horr tan�totta egy kis gerendah�zban, a F� utca v�g�n, a serd�l� ifj�s�got pedig Mr. Cross a dombon lev� fav�zas iskola�p�letben. Engem Mrs. Horr iskol�j�ba k�ldtek; ma, hatvan�t �v m�lt�n is tiszt�n eml�kszem a kis fah�zban t�lt�tt els� iskolai napomra, legal�bbis az els� nap egyik epiz�dj�ra. Valami szab�lytalans�got k�vettem el, �s figyelmeztettek, hogy a m�sodik szab�lytalankod�s�rt megvessz�znek. �n nyomban �jra megszegtem a szab�lyt, �s Mrs. Horr kik�ld�tt, hogy keressek egy vessz�t, �s hozzam be neki. Boldog voltam, hogy engem szemelt ki erre a feladatra, mert szent�l hittem, hogy mindenki m�sn�l nagyobb szak�rtelemmel tudom kiv�lasztani az alkalomhoz ill� p�lc�t.

A s�rban, egy bogn�r gyaluforg�csai k�z�tt tal�ltam egy h�romujjnyi vastag, f�lujjnyi sz�les t�lgyfadarabot; a v�ge enyh�n befel� g�rb�lt. Ugyanebb�l a fajt�b�l hevert ott friss forg�cs is, de �n m�gis ezt v�lasztottam, pedig korhadt volt. Bevittem �s megmutattam Mrs. Horrnak; j�mbor belet�r�d�st m�melve �lltam el�tte, hogy kegyeit �s rokonszenv�t megnyerjem. De nem siker�lt. Szigor�, megrov� tekintet�t hosszasan hol r�m, hol a l�cre vetette, azut�n teljes nevemen sz�l�tott: "Samuel Langhorne Clemens." Tal�n el�sz�r hallottam a nevemet ilyen sz�pen sorba f�zve. Majd kijelentette, hogy sz�gyelli mag�t miattam. K�s�bb megtanultam, hogy ha egy tan�t� teljes nev�n sz�l�t egy gyereket, az rosszat jelent. Ezut�n k�z�lte, hogy megpr�b�l olyan fi�t megb�zni a feladattal, aki t�bbet �rt a p�lc�khoz, mint �n. M�g most is elszomorodom, ha visszaeml�kszem, mennyi arc der�lt fel abban a rem�nyben, hogy neki jut a megb�z�s. Jim Dunlapot k�rte f�l, s amikor a fi� visszat�rt a kiszemelt vessz�vel, el kellett ismernem: val�ban �rt hozz�.

Mrs. Horr New Englandb�l sz�rmazott, k�z�pkor� h�lgy volt; az ottani szok�sok �s erk�lcs h�ve. A tan�t�st mindig im�ds�ggal kezdte, �s felolvasott egy fejezetet az �jsz�vets�gb�l, majd a textust r�viden meg is magyar�zta. Egyik bibliamagyar�zat�ban hosszasan foglalkozott azzal a r�sszel, hogy "k�rjetek �s megadatik n�ktek", �s hozz�f�zte: ha valaki buzg�n �s lankadatlan v�ggyal im�dkozik valami�rt, nem k�telkedhetik benne, hogy im�ja meghallgat�sra tal�l.

Ez az �rtes�l�s annyira meglepett, s az �ltala felt�rt lehet�s�gek �gy meg�rvendeztettek, hogy bizonyosan ekkor hallottam r�la el�sz�r. Gondoltam, kipr�b�lom. T�k�letesen megb�ztam Mrs. Horrban, �s az eredm�nyben nem k�telkedtem. Gy�mb�res kal�cs�rt im�dkoztam. Margaret Kooneman, a p�k l�nya, minden reggel hozott egy darab gy�mb�res kal�csot az iskol�ba. Azel�tt mindig eldugta, de amikor foh�szkod�somat befejeztem �s felpillantottam, h�t ott volt a kal�cs a kezem �gy�ben, a kisl�ny meg �ppen m�sfel� n�zett. Azt hiszem, soha �letemben nem �r�ltem ennyire im�m meghallgat�s�nak, mint akkor: azon nyomban megt�rtem. Se szeri, se sz�ma nem volt k�v�ns�gaimnak; eddig m�g nem teljes�ltek, de most ki akartam el�g�teni v�gyaimat �s kiterjeszteni �ket, hiszen most m�r r�j�ttem, mi a nyitja.

De ez az �br�nd is olyannak bizonyult, mint az �let t�bbi �lma, melyekben ringat�zunk: mind k�dd� v�lt. Azt hiszem, a k�vetkez� k�t-h�rom napon �n im�dkoztam legt�bbet a v�rosban, m�ghozz� �szint�n �s komoly odaad�ssal, de bizony semmi foganatja nem volt. R�j�ttem, hogy a legbuzg�bb ima seg�ts�g�vel sem tudom �jra elcsenni a kal�csot, s arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy aki h�ven vigy�z a kal�cs�ra �s szemmel tartja, annak nem kell tartania a m�sok im�ds�g�t�l.

Volt valami a viselked�semben �s magatart�somban, ami nyugtalan�totta any�mat; f�lreh�vott, �s gy�ng�d aggodalommal kifaggatott. Nemigen akar�dzott bevallanom a bennem v�gbement v�ltoz�st, mert b�ntott volna, ha j�s�gos sz�v�t megszomor�tom, de v�g�l k�nnyek k�z�tt megvallottam, hogy m�r nem vagyok hiv�. M�lys�gesen elszomorodott, �s megk�rdezte, mi ennek az oka.

Azzal magyar�ztam, hogy r�j�ttem, eddig csak haszonles�sb�l voltam kereszt�ny, s ezt a gondolatot annyira m�ltatlannak tartom, hogy nem tudom elviselni.

Sz�v�hez szor�tott, �s vigasztalgatott. Szavaib�l azt �rtettem, hogy ha tov�bbra is �gy gondolkodom, soha t�bb� nem leszek elhagyatott.

Any�m sokat vesz�d�tt velem, de azt hiszem, alapj�ban v�ve �lvezte. K�t �vvel fiatalabb �cs�mmel, Henryvel nem volt semmi baja. Henry szakadatlan, egyhang� j�s�ga �s engedelmess�ge nyomaszt�an hathatott volna any�mra, ha �n nem hozok ellenkez� term�szet� megk�nnyebb�l�st �s v�ltozatoss�got. �n voltam a friss�t�szer, s ez emelte �rt�kemet any�m szem�ben. R�gebben ez eszembe sem jutott, de most vil�gosan l�tom. Tudom, hogy Henry sosem v�tett ellenem, s�t m�s ellen sem, viszont gyakran k�vetett el helyes cselekedeteket, amelyeknek �n adtam meg az �r�t. Az � k�teless�ge volt, hogy be�ruljon, ha sz�ks�g volt r�, �s �n magam elmulasztottam be�rulni magam, s � igen h�s�gesen teljes�tette a feladat�t. � Sid a Tom Sawyer-ben. De Sid nem azonos Henryvel. Henry sokkal nemesebb, jobb fi� volt, mint Sid b�rmikor is.

Henry h�vta fel any�m figyelm�t, hogy a c�rna, amellyel any�m a gall�romat �sszevarrta, hogy visszatartson a f�rd�st�l, id�k�zben megv�ltoztatta a sz�n�t. Any�m soha nem j�tt volna r� mag�t�l, �s szemmel l�that�an zokon vette, amikor k�nytelen volt beismerni, hogy ez a felt�n� k�zvetett bizony�t�k elker�lte �les szem�t. Ez az apr�s�g is s�lyosb�totta b�ntet�semet. Ez emberi dolog. Hib�inkat rendszerint m�sokon toroljuk meg, ha tal�lunk r� �r�gyet - de ez l�nyegtelen. �n megfizettem Henrynek. Mindig tal�lunk k�rp�tl�st az�rt, amit m�ltatlanul kell elszenvedn�nk. Gyakran megfizettem Henrynek - n�ha el�re is, olyasmi�rt, amit m�g nem k�vettem el. Ez f�leg olyankor t�rt�nt, amikor a k�s�rt�s t�ls�gosan er�s volt, �s el�leget osztottam ki. Nem kellett any�mt�l k�lcs�nvennem ezt a gondolatot, val�sz�n�leg nem is t�le vettem. Alighanem magam tal�ltam ki a magam haszn�ra. Mindenesetre any�m is alkalmazta id�nk�nt az elvet.

Ha az elt�rt cukortart� eset�t meg�rtam a Tom Sawyer-ben - nem eml�kszem, val�ban ott van-e? -, akkor ez j� p�lda r�. Henry sohasem lopott cukrot, � ny�ltan kivette a tart�b�l. Any�m tudta, hogy Henry nem vesz ki cukrot a h�ta m�g�tt, de ir�nyomban voltak k�telyei. S�t, nem is k�telyei: biztosan tudta, hogy �n csenn�k bel�le. Egyik nap, amikor any�nk nem volt a szob�ban, Henry cukrot vett a mama f�ltett �s �rt�kes r�gi angol cukortart�j�b�l, amely ereklyesz�mba ment a csal�dban, �s siker�lt elt�rnie a tart�t. El�sz�r t�rt�nt meg, hogy alkalmam volt �rulkodni Henryre, �s kimondhatatlanul boldog voltam. Megmondtam neki, hogy most r� ker�l a sor, de nem izgatta. Amikor mama bej�tt, �s megl�tta a padl�n a cukortart� apr�ra t�rt darabjait, egy percre el�llt a szava. N�m�n v�rtam a dermedt cs�nd eredm�ny�t; �gy sz�m�tottam, ez m�g n�veli a hat�st. Azt v�rtam, any�m majd megk�rdi: - Ki tette ezt? - s erre majd el�hozakodhatom a nagy �js�ggal. De hiba cs�szott a sz�m�t�somba. Mikor megt�rte a csendet, nem k�rdez�sk�d�tt, csak olyat koppantott gy�sz�j�vel a fejemre, hogy a talpamig �reztem. Erre azt�n kit�rt bel�lem a s�rtett �rtatlans�g, s v�rtam, hogy any�m majd m�lyen elszomorodik az elhamarkodott b�ntet�s miatt. Azt hittem, t�redelmesen megb�nja majd. Felvil�gos�tottam: nem �n vagyok a ludas, hanem Henry. De ez nem rend�tette meg t�ls�gosan. K�l�n�sebb megindults�g n�lk�l azt mondta: - J�l van ez �gy. Nem sz�m�t. Majd ki�rdemled valamivel, amir�l esetleg nem is fogok hallani.

A h�zunkon k�v�l volt egy l�pcs�, amely az emelet h�ts� r�sz�hez vezetett. Egyszer Henryt elk�ldt�k valami megb�z�ssal, �s mag�val vitt egy v�dr�t. Tudtam, hogy k�s�bb majd azon a l�pcs�n megy f�l, ez�rt odamentem, �s fent bel�lr�l bez�rtam az ajt�t, majd lementem a kertbe, amelyet nemr�g �stak fel, �s tele volt a finom fekete telev�nyf�ld kem�ny r�geivel. Alaposan felszereltem magam vel�k, �s lestem Henry �rkez�s�t. Megv�rtam, m�g felm�szott a l�pcs�n, megk�zel�tette a l�pcs�fordul�t, �s m�r nem menek�lhetett. Akkor bomb�zni kezdtem a g�r�ngy�kkel; megpr�b�lta a b�dogv�d�rrel kiv�deni, ahogy lehetett, de nem nagyon siker�lt, mert kit�n�en tudtam c�lozni. A v�zvet� deszk�n z�poroz� r�g�k kicsalt�k any�mat, hogy megn�zze, mi a baj. Igyekeztem megmagyar�zni, hogy csak Henryt sz�rakoztatom. Mindketten nyomban ut�nam eredtek, de �n tudtam egy utat a magas deszkaker�t�sen �t, �s ez�ttal siker�lt elmenek�ln�m. Egy-k�t �ra m�lva, amikor visszamer�szkedtem, nem tal�ltam otthon senkit, s azt hittem, az �gy befejez�d�tt. De nem �gy t�rt�nt: Henry lesben �llt. Egy k�vel - t�le szokatlan �gyess�ggel - oldalr�l �gy kup�n tal�lt, hogy a fejemen akkora daganat n�tt, mint a Matterhorn cs�csa. Egyenesen any�mhoz mentem vele panaszra, �s sz�m�tottam r�szv�t�re, de nem volt k�l�n�sebben megillet�dve. �gy l�tszik, arra gondolt, hogy az eff�le balesetek majd �szre t�r�tenek, ha egyp�rszor p�rul j�rok. Az �gyet csup�n nevel� c�lzat�nak tekintette. Ezut�n m�g s�t�tebben v�lekedtem az ilyesmir�l.

Most m�r bel�tom, nem volt helyes a macsk�t f�jdalomcsillap�t�val trakt�lnom. Ma m�r nem pr�b�lkozn�k vele. De azokban a Tom Sawyer-napokban nagy �s �szinte el�gt�tellel l�ttam, mit m�vel a szer hat�sa alatt P�ter macsk�nk, �s ha a tettek �ppoly �kesen sz�lnak, mint a szavak, � legal�bb annyira �rdekl�d�tt a gy�gyszer ir�nt, mint �n. Mindig pocs�k orvoss�g volt ez a Perry Davis-f�le f�jdalomcsillap�t�. Mr. Pavey n�ger szolg�ja, akit biztos �t�let� �s rendk�v�l tudniv�gy� f�rfi�nak ismertem, meg akarta �zlelni. Megengedtem neki: �gy v�lekedett, hogy a pokol t�z�b�l k�sz�lt.

Akkoriban �ppen a negyvenkilences koleraj�rv�ny napjait �lt�k. A Mississippi menti lakoss�got megdermesztette a r�m�let. Aki tehette, elmenek�lt. Sokan menek�l�s k�zben az ijeds�gbe haltak bele. H�romszor annyian pusztultak el a f�lelemt�l, mint a koler�t�l. Aki nem tudott elmenek�lni, teleszedte mag�t kolera elleni orvoss�ggal. Any�m Perry Davis gy�gyszer�t szemelte ki sz�momra. Saj�t mag��rt nem agg�dott; ker�lte az eff�le megel�z� szereket. De velem megfogadtatta, hogy mindennap beveszek egy k�v�skan�llal az orvoss�gb�l. Eredetileg meg is akartam tartani �g�retemet, de akkor m�g nem tudtam annyit a csodaszerr�l, mint els� pr�b�lkoz�som ut�n. Henry orvoss�gos�veg�re �gyet sem vetett any�m - benne megb�zott, de az �n �vegem c�mk�j�re naponta tett egy rov�st, �s figyelte, elfogyott-e bel�le egy k�v�skan�lra val�. Padl�nkon nem volt sz�nyeg - de h�zag ann�l t�bb. Ezeket a h�zagokat t�pl�ltam a "f�jdalom�l�" szerrel, igen j� eredm�nnyel; odalent nem fordult el� kolera.

Egyik ilyen alkalommal t�rt�nt, hogy bar�ts�gos cic�nk ny�jas faroklenget�ssel odas�nd�rg�tt hozz�m, �s f�jdalom�l� szer�rt esedezett. Meg is kapta, �s akkor t�rt ki rajta a nagy idegroham, amely azzal v�gz�d�tt, hogy a szob�ban minden b�tordarabba bele�tk�z�tt. V�g�l kiugrott a nyitott ablakon, a vir�gcserepeket is mag�val sodorva. Anya �ppen akkor �rkezett haza; elk�pedt csod�lkoz�ssal szeml�lte a szem�vege f�l�tt, �s meg�rdekl�dte: - Mi a csuda �t�tt ebbe a P�terbe?

M�r nem eml�kszem, hogyan magyar�zkodtam ki, de ha �rtam is err�l a Tom Sawyer-ban, az nem biztos, hogy igaz.

Amikor viselked�sem m�r olyan kib�rhatatlanul komisz kezdett lenni, hogy any�m alkalmi b�ntet�sei nem �lltak vele ar�nyban, eltette vas�rnapra az �gyet, �s elk�ld�tt a templomba vas�rnap este. Ez h�be-h�ba m�g csak elviselhet� b�ntet�s volt, de �ltal�ban nehezen b�rtam, �s eg�szs�gem �rdek�ben elker�ltem. Any�m sosem hitte el, hogy templomban voltam, m�g pr�b�ra nem tett. Elmondatta velem, mir�l sz�lt a pr�dik�ci�. Ez az egyszer� k�rd�s nem jelentett sz�momra neh�zs�get. Nem kellett nekem ahhoz templomba mennem, hogy szentbesz�dt�m�hoz jussak: kiv�lasztottam �n magam. Ez a rendszer eg�szen j�l bev�lt addig, m�gnem egyszer a szomsz�dunk �ltal el�adott sz�veg - � val�ban volt a templomban - teljesen k�l�nb�z�tt az �n v�ltozatomt�l. Ekkor any�m m�s m�dszerhez folyamodott, de ma m�r nem eml�kszem, milyenhez.

T�len a f�rfiak �s a fi�k meglehet�sen hossz� k�penyt hordtak akkoriban; rendszerint feket�t, tarka sk�t sz�vettel b�lelve. Egy t�li est�n, amikor a templomba indultam, hogy levezekeljem a h�t folyam�n elk�vetett gazs�gaimat, elrejtettem a kapu mellett a kab�tomat, �s megl�ptem a t�bbi fi�kkal j�tszani, am�g az istentisztelet tart. Ut�na hazamentem. Azonban a s�t�tben b�l�s�vel kifel� vettem f�l a kab�tot. Amint bel�ptem, ledobtam magamr�l, azut�n ki�llottam a szok�sos pr�b�t. Eg�szen j�l ment addig, m�g sz�ba nem ker�lt a templom h�m�rs�klete. Any�m megjegyezte: - Lehetetlen, hogy meleg lett volna ott ilyen hideg est�n.

Nem vettem �szre a megjegyz�sben rejl� csapd�t, �s ostob�n er�s�tgettem, hogy a kab�t mindv�gig rajtam volt a templomban. Any�m meg�rdekl�dte, hogy hazafel� j�vet is magamon tartottam-e. Nem �rtettem, mire vonatkozik az �rdekl�d�s, �s igenl�leg v�laszoltam. Mire azt k�rdezte: - Sz�val ezzel az ord�t� v�r�s kock�s oldal�val kifel� vetted magadra? Nem volt nagyon felt�n�?

Term�szetesen ezek ut�n k�nos �s eredm�nytelen lett volna a p�rbesz�det folytatnom, �gy feladtam, �s v�llaltam a k�vetkezm�nyeket.

A k�vetkez� eset 1849 k�r�l t�rt�nt. Tom Nash, a postamester fia, egykor� volt velem. A Mississippi befagyott, �s egyik este, val�sz�n�leg enged�ly n�lk�l, korcsoly�zni ment�nk. Legal�bbis nem l�tok m�s magyar�zatot, hogy mi�rt kellett �ppen este korcsoly�zni menn�nk, hacsak az�rt nem, mert tilos volt, hiszen az �jf�li korcsoly�z�s semmi k�l�n�s �lvezetet nem jelenthetett, ha senki sem ellenezte. �jf�l k�r�l, amikor m�r t�bb mint f�l m�rf�ldnyire kijutottunk a t�ls�, illinoisi part fel�, v�szj�sl� recseg�st-ropog�st, rian�st hallottunk k�zt�nk �s a foly� hazai partja k�z�tt. Tudtuk, mit jelent a hang: a zajl�s megindult. Hal�lra r�m�lve hazafel� tartottunk. Vill�mgyorsan siklottunk, m�r amikor a felh�k k�z�tt bujk�l� hold f�ny�ben megl�thattuk, hol van j�g, �s hol van v�z. Id�nk�nt v�rtunk, majd �jra megindultunk, ahol a j�g megb�zhat�nak l�tsz� hidat vert sz�munkra, de �jra meg�lltunk, ha puszta v�zhez �rkezt�nk, �s k�ts�gbeesve vesztegelt�nk, m�g egy nagyobb �sz� j�gt�bla �t nem hidalta a vesz�lyes helyet. Egy �r�ig tartott az �t - mindv�gig irt�zatos szorong�s k�zepette. V�gre megk�zel�tett�k a partot. �jra v�rnunk kellett, mert megint olyan helyre ker�lt�nk, ahol �thidal�sra lett volna sz�ks�g. K�r�sk�r�l sodr�dott, torl�dott a j�g, a parton hegymagass�gban halmoz�dott. A vesz�ly nem cs�kkent, s�t egyre fokoz�dott. T�relmetlens�g�nkben, hogy v�gre szil�rd talajra jussunk, kor�n indultunk el, �s t�bl�r�l t�bl�ra ugr�ltunk. Tom elsz�m�totta mag�t, �s r�videt ugrott. Keserves f�rd�ben volt r�sze, de olyan k�zel voltunk a parthoz, hogy alig egy-k�t temp�t kellett �sznia, �s talajt �rt a l�ba; onnan azt�n kiverg�d�tt. �n kiss� k�s�bb, baleset n�lk�l �rkeztem. Csuromvizesre izzadtunk, �s Tom f�rd�je nagyon balul v�gz�d�tt. �gynak esett, �s v�ge-hossza nem volt a betegs�gnek. V�gezet�l skarl�tot kapott, �s f�lds�keten ker�lt ki bel�le. P�r �v m�lva term�szetesen a besz�dtudom�nya is cserbenhagyta. K�s�bb valahogyan megtan�tott�k besz�lni, de nem mindig �rtett�k, mit is akar mondani. Term�szetesen nem tudta szab�lyozni hangerej�t, hiszen nem hallotta a szav�t. Amikor azt hitte, hogy halkan �s bizalmasan t�rgyal, m�g Illinois �llamba is elhallatszott.

N�gy �vvel ezel�tt, 1902-ben, megh�vott a Missouri Egyetem, hogy vegyem �t jogtudom�nyi d�szdoktori oklevelemet. Megragadtam az alkalmat, hogy egy hetet Hannibalban t�ltsek, amely gyermekkori falumb�l m�r v�ross� n�tt. �tven�t �ve �lt�k �t azt a kalandot Tommal. M�r �tra k�szen �lltam az �llom�son, �s nagy t�meg hannibali polg�r �csorgott kint. �szrevettem Tom Nasht, amint fel�m indul egy �resebb folton, �s elindultam fel�je, mert azonnal megismertem. Feh�r haj� �regember volt m�r, de �n akkor is a tizen�t �ves fi�t l�ttam benne. Hozz�m l�pett, kez�b�l t�lcs�rt form�lt a f�lemhez, a hannibali polg�rok fel� intett a fej�vel, �s - k�dk�rt�v�lt�ssel - bizalmasan megjegyezte: - M�g mindig olyan �tkozott t�kfilk�k, Sam. - Enn�l t�bbet nem is mondott.

A fi�k �lete azonban nem csupa vid�ms�g: megjelenik benne a trag�dia is. A r�szeges csavarg�, aki el�gett a k�zs�g b�rt�n�ben, a lelkiismeretemre nehezedett, �s sok-sok �jszak�mat t�lt�tte meg nyomaszt� �lmokkal, amelyekben �gy l�ttam k�ny�rg� arc�t, mint a megind�t� val�s�gban, az ablakr�csnak d�lve, h�ta m�g�tt az �g� v�r�s pokol, mintha azt mondan�: - Ha nem adt�l volna nekem gyuf�t, ez nem t�rt�nt volna meg: te felelsz a hal�lom�rt. - Nem voltam felel�s a hal�l��rt, nem k�v�ntam �n �rtani neki, csak j�t akartam, amikor odaadtam a gyuf�t; de ez nem sz�m�tott. Idom�tott presbiteri�nus lelkiismeretem csak egy k�teless�get ismert: hogy �ld�zze �s gy�t�rje rabszolg�j�t minden �r�ggyel, minden lehet� alkalommal, k�l�n�sen ha nem volt �rtelme vagy oka. A csavarg� - a b�n�s - t�z percig szenvedett; �n, az �rtatlan, h�rom h�napig.

Amikor szeg�ny �reg Smarrt lel�tt�k a f�utc�n, �jabb �lmokhoz szereztem anyagot, s ezekben mindig a groteszk z�r�jelenetet l�ttam �jra: a nagy, nyitott csal�di bibli�t, amelyet valami lelkiismeretes agyal�gyult a prof�n �regember mell�re helyezett, �s amely egy�tt emelkedett meg s�llyedt neh�zkes l�legzet�vel. �loms�lya tov�bbi gy�trelmekkel nehez�tette az �reg Smarr hal�ltus�j�t. K�l�n�s anyagb�l gy�rtak minket. A sz�jt�t� �s egy�tt�rz� t�megben nem akadt senki, akiben lett volna annyi j�zan �sz, hogy felismerje: itt sokkal �zl�sesebb lett volna egy neh�z �ll�, mint a biblia, kevesebb alapot adna a g�nyos megjegyz�sekre, �s hamarabb elv�gezn� kegyetlen munk�j�t. Lid�rces �lmaimban sok �jen �t fuldokoltam �s kapkodtam leveg� ut�n az �ri�si k�nyv pr�se alatt.

Alig egyn�h�ny �v alatt k�t-h�rom m�s trag�dia is t�rt�nt, �s �n olyan szerencs�tlen voltam, hogy minden alkalommal a k�zelben tart�zkodtam. Ott volt p�ld�ul a rabszolga, akit egy vasdarabbal �t�ttek le valami apr� v�ts�g�rt; l�ttam, amint meghalt. �s a fiatal kaliforniai bev�ndorl�, akit r�szeg pajt�sa sz�rt le vad�szk�ssel; l�ttam, hogyan �mlik mell�b�l a piros v�r. No meg az izg�ga fiatal testv�rek �s �rtalmatlan �reg nagyb�tyjuk esete: egyik�k r�t�rdelt az �regember mell�re, m�g a m�sik t�bbsz�r nekirugaszkodott, hogy lel�je egy Allen-revolverrel, amely cs�t�rt�k�t mondott. Persze akkor is �ppen ott csellengtem.

Azt�n meg ott volt a fiatal kaliforniai bev�ndorl�, aki ber�gott, �s fogadkozott, hogy egyed�l lerohanja a "welszi" h�z�t egy s�t�t �s f�lelmes �jszak�n. Ez a h�z f�l�ton �llt a Holliday-domb oldal�n, �s nem lakott benne m�s, csak egy szeg�ny, nagyon tisztess�ges �zvegyasszony �s �rtatlan l�nya. A gazfick� bet�r� az eg�sz k�zs�get felverte pimasz �v�lt�z�s�vel, durva kih�v�s�val �s mocskos szitkaival. Felmentem oda egy bar�tommal - azt hiszem, John Briggsszel -, hogy k�r�ln�zzek �s halljam. Az emberb�l csak halv�ny k�rvonalai l�tszottak; a n�k a verand�n �lltak, elt�ntek a tet� m�ly �rny�k�ban, csak az id�sebb n� hangja hallatszott. Az asszony �lesre vagdalt �lommal t�lt�tt meg egy �reg flint�t, �s figyelmeztette az embert, hogy ha el nem hordja mag�t, am�g t�zig sz�mol, az �let�be fog ker�lni. Az asszony lassan sz�molni kezdett; a f�rfi meg r�h�g�tt. A nevet�st hatn�l abbahagyta; akkor a m�ly cs�ndben, szil�rd hangon k�vetkezett a hist�ria folytat�sa: - H�t... nyolc... kilenc - hossz� sz�net, mi a l�legzet�nket is visszafojtottuk - t�z! - V�r�s l�ngnyelv csapott ki az �jszak�ba, �s az ember cafatokra t�pett mellel omlott �ssze. Akkor elszabadult az �gi pokol; a v�rakoz� falu vill�mf�nyben rajzott fel a dombra, mint a hangya�z�n. �k l�tt�k a t�bbit; nekem el�g volt, ami addig jutott bel�le. Hazamentem �lmodni, �s nem is �rt csal�d�s.

A tanul�s, az iskola seg�ts�g�vel m�lyebben l�ttam bele ezekbe a trag�di�kba, mint a tudatlanok. Tudtam, mire val�k. Igyekeztem magam el�tt is titkolni, de benn, zaklatott sz�vem titkos m�ly�n, tudtam - �s tudtam, hogy tudom. Ezt a gondvisel�s rendezte �gy, hogy engem a jobb �let fel� tereljen. Ma ez fur�n naiv �s �ntelt gondolatnak hat, de sz�momra nem volt benne semmi meglep�; beleillett a gondvisel�s lelkiismeretes �s b�lcs �tjaiba, ahogyan �n �rtelmeztem. Az sem lepett volna meg, s�t nem is h�zelgett volna k�l�n�sebben, ha a gondvisel�s az eg�sz k�z�ss�get kiirtja, hogy megpr�b�ljon megmenteni egy ilyen kincset, mint �n. B�rmilyen m�velt voltam, m�gis �gy l�tszott, hogy ez rendj�nval� lenne, �s meg�rn� a befektet�st. Meg sem fordult az agyamban a gondolat, hogy mi�rt mutatna a gondvisel�s ilyen agg�d� �rdekl�d�st eff�le �rt�k ir�nt, �s abban az egyszer� falucsk�ban nem is akadt senki, akinek esz�be jutott volna, hogy nekem eszembe juttassa. M�r csak az�rt sem, mert senki sem �llt j�l ezen a t�ren.

�gy igaz: mind magamra vettem a trag�di�kat, �s sorban felr�ttam, ahogy j�ttek, minden esetben m�ly s�hajjal mondogatva magamban: "Megint elment valaki, �s �nmiattam; ett�l m�r igaz�n meg kellene t�rnem: az �r t�relme sem v�gtelen." De az�rt titokban meg voltam r�la gy�z�dve, hogy igenis v�gtelen. M�rmint �gy hittem nappal; �jjel viszont nem. A lemen� nappal egy�tt t�nt el bizakod�som, �s nyirkos f�lelem gy�lekezett sz�vemben. Olyankor rendszerint mindent megb�ntam. Sz�rny� �jek v�rtak r�m, a k�ts�gbees�s �jszak�i, a hal�l keser�s�g�vel terhesek. Minden trag�di�ban felismertem az intelmet, �s b�nb�natot tartottam; sz�ntam-b�ntam v�tkeimet, �s bocs�nat�rt esedeztem. K�ny�r�gtem gy�v�n, sz�k�ltem, mint egy kutya; �s nem azok�rt a szeg�ny, miattam elhunyt emberek�rt, csakis a saj�t �rdekemben. Ugyancsak �nz�nek �rzem, ahogy �gy visszagondolok mostan�ban.

Megb�n�som mindig val�di volt �s nagyon komoly; minden tragikus esem�ny ut�n hossz� ideig minden �jjel �reztem. De a nappali f�nyt rendszerint nem viselte el. Kihunyt �s elillant, elt�nt a nap boldog ragyog�s�ban. A f�lelem �s s�t�ts�g sz�l�tte volt, �s csak a maga k�rnyezet�ben �lt meg. A nappal f�lvid�tott �s b�k�t hozott, de �jjel �jra j�tt a b�nb�nat. Nem is hiszem, hogy gyerekkoromban egyszer is pr�b�ltam megjavulni nappal - nem is akartam. Az �n koromban m�r nem is gondoln�k r�, hogy ilyet k�v�njak. De mostani fejemmel, �pp�gy mint fiatalon, az �j sokszor meghozza a m�lys�ges lelkiismeret-furdal�st. Tulajdonk�ppen a b�lcs�t�l kezdve �ppolyan voltam, mint a t�bbi ember - sosem vagyok eg�szen norm�lis �jjel. P�ld�ul, amikor Indi�n Joe meghalt... De hagyjuk ink�bb. Valahol m�r meg�rtam, a b�nb�natnak milyen d�h�ng� pokl�t szenvedtem v�gig akkor. Azt hiszem, h�napokig olyan szepl�tlen voltam, mint a patyolatfeh�r h�. S�t�ted�s ut�n.

Azokban a r�gi sz�p napokban egyszer megl�togatott minket Jim Wolf. Shelbyville-b�l, egy harminc-negyven m�rf�ldnyire fekv� kis tany�r�l �rkezett, �s mag�val hozta a vid�k romlatlan naivs�g�t, kedvess�g�t �s b�j�t. Tizenh�t �ves forma, nyurga, komoly kamasz volt, ny�lt, j�hiszem� �s becs�letes - ragaszkod�sra �s szeretetre termett. Szinte hihetetlen�l sz�gyenl�s volt. El�g hossz� ideig lakott n�lunk, m�gsem tudott megszabadulni ett�l a furcsa tulajdons�g�t�l; n�k jelenl�t�ben rendk�v�l k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, m�g j�s�gos �s szel�d any�m t�rsas�g�ban is. Hogy egy l�nyt megsz�l�tson, azt egyszer�en elk�pzelhetetlennek tartotta.

Mindig az ilyen j�mbor lelkekkel esnek meg a legk�nosabb dolgok. Egy t�li est�n n�v�rem vid�m �sszej�vetelt rendezett, lep�nyev�ssel egybek�tve. �n fiatal voltam ahhoz, hogy r�szt vegyek a mulats�gon, Jim pedig f�l�nk. Engem kor�n �gyba zavartak - Jim �nn�n j�sz�nt�b�l vonult vissza. A h�z �j r�sz�ben, az emeleten volt a szob�ja: ablaka az L alak� toldal�k tetej�re ny�lt. A h�ztet�t h�szcentis h� bor�totta; fels� r�tege j�gp�nc�ll� fagyott. A h�ztet� orm�n r�vid k�m�ny meredt az �gnek - holdf�nyes �jszak�kon �rzelg�s macsk�k kedvelt gy�lekesz�helye -, s aznap �jjel gy�ny�r�en vil�g�tott a hold. Az ereszr�l fut�n�v�ny sz�raz ind�i tapadtak az oszlopokhoz, meghitt lugast alkotva. Egy-k�t �ra m�lva vih�ncol� fiatal h�lgyek �s urak gy�lekeztek a lugas �rny�k�ban; magukkal hozt�k a g�z�lg�, forr� lep�nyt, �s a t�ny�rokat lerakt�k h�lni a f�ldre. Rohamokban t�rt f�l a vid�m fecseg�s, kacar�sz�s, ugrat�s zaja.

Ez id� t�jt n�h�ny v�n, rossz h�r� kand�r gy�lt �ssze a k�m�ny k�r�l, �s t�zes n�zetelt�r�s�k t�madt; k�r�lbel�l ekkorra v�gleg lemondtam az alv�sr�l, �s �tmentem, hogy megl�togassam Jimet. �bren volt, �s d�lt-f�lt az elviselhetetlen macskazene miatt. A hecc kedv��rt megk�rdeztem: mi�rt nem m�szik ki �s zavarja el �ket? Feld�h�d�tt �s visszav�gott - kiss� mer�szen -, hogy k�t cent�rt hajland�.

Elhamarkodott kijelent�s volt, �s nyilv�n megb�nta, alighogy kiejtette a sz�j�n. De m�r k�s�n - nem visszakozhatott. Ismertem: tudtam, hogy ink�bb kit�ri a nyak�t, mint hogy takarod�t f�jjon, ha el�g �gyesen ingerlem.

- Persze hogy kim�szn�l! Ki k�telkedik benne?

El�nt�tte az epe, �s inger�lten t�rt ki:

- Mi�rt, tal�n nem hiszed?

- �n? Dehogynem. Mindig nagy leg�ny vagy - ha besz�lni kell!

Elfutotta a m�reg. Kapkodva felr�ngatta gyapj�zoknij�t, �s kezdte feltolni az ablakot, mik�zben haragt�l remeg� hangon f�st�lg�tt:

- Azt hiszed, nem merek? Gondolj, amit akarsz, nem �rdekel. Majd mindj�rt megl�tod!

Az ablak m�g k�l�n felbosszantotta: mindig visszacs�szott.

- Na v�rj, majd �n tartom - sz�ltam.

Igaz�n lelkesen seg�tettem neki. Fiatal k�ly�k voltam, �s el��rzetem azt s�gta, hogy mennyei esem�nyekre van kil�t�s. �vatosan kim�szott. Addig kapaszkodott az ablakp�rk�nyba, am�g meg nem vetette l�b�t, azut�n n�gyk�zl�b indult el vesz�lyes �tj�ra a s�kos tet�gerincen, �gyhogy keze-l�ba k�toldalt cs�szott lefel�. M�g ma is �lvezem a l�tv�nyt, ahogy visszagondolok r�, pedig majdnem �tven �v telt el az�ta. A jeges sz�l lebegtette kurta h�l�ing�t nyurga l�bsz�rai k�r�l; a krist�lyosra fagyott tet� csiszolt m�rv�nyk�nt szikr�zott a tiszta holdf�nyben. A gyan�tlan macsk�k meredten �ltek a k�m�nyen, �beren b�mulva egym�st; csapkodtak a farkukkal, �s b�s�gesen ontott�k m�lys�ges b�natukat. Jim csak m�szott: lassan, �vatosan tappogott, m�g a der�s �s l�ha teremt�sek a lugasban nem is gyan�tott�k e komor esem�nyeket, s a helyzethez nem ill� vid�ms�ggal harsogtak. Valah�nyszor Jim megcs�szott, egy pillanatra felvillant bennem a rem�ny, de mindig tov�bbk�szott, �s a rem�ny hamar elhalt. V�g�l kart�vols�gnyira megk�zel�tette a k�m�nyt. Meg�llt, �vatosan felemelkedett, gondosan kim�rte a t�vols�got, �s d�h�dten kapott a legk�zelebbi macska ut�n. Elv�tette. Persze elvesztette az egyens�ly�t; kap�l�dzott, hanyatt esett, �s mint a rak�ta sz�guldott v�gig a tet�n, l�bbal el�re sz�nk�zott �t a sz�raz ind�kon, �s �l� helyzetben �rkezett meg tizenn�gy t�ny�r forr� lep�ny �s a vid�m t�rsas�g kell�s k�zep�be - �s abban az �lt�z�kben! - ez a szende fi�, aki m�g fel�lt�zve sem mert a l�nyok szem�be n�zni. Vad tusakod�s �s �les sikolyok zaja hallatszott, �s Jim a l�pcs� fel� iszkolt, mik�zben z�poroztak r�la a t�ny�rcserepek.

Az epiz�d ezzel nem fejez�d�tt be, pedig akkor azt hittem. Tizennyolc-h�sz �v m�lva Kaliforni�b�l New Yorkba �rkeztem. Akkorra m�r minden m�s v�llalkoz�som cs�dbe jutott, �s akaratlanul az irodalomn�l k�t�ttem ki. 1867 tavasz�n t�rt�nt. A Sunday Mercury nagy �sszeget aj�nlott fel, hogy �rjak valamit a sz�mukra, �s �n a Jim Wolf �s a macsk�k c�m� t�rt�nettel v�laszoltam a k�r�s�kre. A p�nzt is f�lvettem �rte - huszon�t doll�rt. �gy �reztem, ar�nytalanul sokat fizettek, de err�l nem sz�ltam egy sz�t sem, mert akkoriban m�g nem voltam olyan k�nosan lelkiismeretes, mint manaps�g.

Egy-k�t �v m�lva a Jim Wolf �s a macsk�k �j k�nt�sben jelent meg egy tennessee-i lapban - m�r ami a kiejt�st illeti; mert d�li t�jsz�l�ssal �keskedett. A t�rt�net plagiz�l�j�t j�l ismert�k �s tisztelt�k Nyugaton; rendk�v�l n�pszer� volt. Ezen nem is csod�lkozom. Volt n�h�ny nagyon is k�nnyed �s humoros elbesz�l�se, a st�lusa pedig eleg�ns volt �s g�rd�l�keny. A nev�t az�ta elfelejtettem.

�jabb n�h�ny �v eltelt�vel ism�t felbukkant az eredeti t�rt�net az eredeti t�jsz�l�sban �s az �n nevem alatt. R�videsen r�m t�madt egy csom� �js�g, ami�rt "elloptam" Jim Wolf �s a macsk�k t�rt�net�t a tennessee-i �r�t�l. Alaposan lehordtak, de nem t�r�dtem vele: ez hozz�tartozik a mesters�g�nkh�z. K�l�nben is, m�r r�gen megtanultam, hogy nincs �rtelme a r�galom t�z�t v�lasszal t�pl�lni, ha csak valami l�nyeges �rdek nem f�z�dik ahhoz, hogy tov�bb maradjon a k�ztudatban. Kev�s r�galom �li t�l a jeges hallgat�st.

V�rosk�nkban izgalmas esem�nynek sz�m�tott, amikor meg�rkezett a hipnotiz�r. Valamikor 1850 t�j�n lehetett. Az �vben nem vagyok biztos, de a h�napra m�g �tven �v m�lt�n is eml�kszem: m�jus volt. Abban a h�napban k�t, ezzel �sszef�gg� apr�s�g is t�rt�nt, s miattuk maradt meg �l�nken eml�kezetemben a hipnotiz�r. Mindk�t esem�ny jelent�ktelen volt, nem �rdemelt�k meg, hogy bebalzsamozzam �ket, mem�ri�m m�gis ezeket �rizte meg gondosan, b�s�ges �s k�nyelmes helyet biztos�tva sz�mukra, mik�zben annyi val�di �rt�k hullt ki bel�le. Az az igazs�g, hogy sem az eml�kez�tehets�g, sem a lelkiismeret viselked�s�ben nincs logika, �rt�krendszer�k �s ar�ny�rz�k�k bizonytalan. No mindegy, hagyjuk a jelent�ktelen apr�s�gokat; most a hipnotiz�rr�l lesz sz�.

Mutatv�ny�t nagy h�rver�s el�zte meg. Csod�kat �g�rt, a szok�sos bel�ptid�j ellen�ben: feln�tteknek huszon�t cent; gyerekek �s n�gerek a fel�t fizetik. Falunkban m�r hallottak valamit harangozni a hipn�zisr�l, de m�g sosem tal�lkoztak vele. Els� este nem valami sokan mentek el, de akik ott voltak, azok m�snap annyi izgalmas l�tv�nyr�l sz�moltak be, hogy fel�bredt az �rdekl�d�s, �s ett�l kezdve k�t h�ten �t a hipnotiz�rnek nagyon j�l ment a sora. Tizenn�gy-tizen�t �ves lehettem. Az ilyen kor� fi� b�rmit sz�vesen elvisel (kiv�ve tal�n a t�zhal�lt), csak felt�n�st kelthessen �s felv�ghasson, lehet�leg n�z�k�z�ns�g el�tt. �gy azt�n, amikor l�ttam a sz�npadon a m�diumok boh�ckod�s�t, amelyet a k�z�ns�g nevet�ssel, kiab�l�ssal �s �lm�lkod�ssal jutalmazott, k�nz� v�gy t�rt r�m, hogy magam is m�dium lehessek.

H�rom hossz� est�n ott �ltem a sz�npadon, a jel�ltek sor�ban. Tenyeremben tartottam a m�gikus korongot, r�meredtem, �s igyekeztem el�lmosodni, de sehogy sem siker�lt. Egyre �berebb lettem, �s leverten vonultam le a sz�nr�l a jel�ltek nagy t�bbs�g�vel egy�tt. �s nemcsak hogy ott kellett �ln�m, de m�g az irigys�g is mardosott Hicks, az �gyn�k miatt. Hogy ijedezett �s riadozott, amikor Simmons, a hipnotiz�r r�ki�ltott:

- Ott a k�gy�! Ott a k�gy�!

Amikor azt szugger�lta Hicksnek, hogy gy�ny�rk�dj�k a csod�s naplement�ben, Hicks azt v�laszolta:

- Istenem, de gy�ny�r�!

�s �gy tov�bb, az eg�sz �r�lts�get v�gigj�tszotta. Sem nevetni, sem tapsolni nem tudtam. Mar� keser�s�g t�lt�tt el, hogy m�soknak siker�l, �s az emberek Hickset dics��tik, k�r�je sereglenek, amikor a mutatv�nynak v�ge, �rdekl�dnek a rendk�v�li l�tv�ny r�szletei ir�nt, amelyet hipnotikus �lm�ban l�tott, �s minden m�don kinyilv�n�tj�k, mennyire b�szk�k r�, hogy ismer�s�knek vallhatj�k. �s �ppen Hickset! Nem tudtam elviselni; fortyog� d�hvel f�ttem keser� levemben.

A negyedik est�n el�rt a k�s�rt�s, �s nem volt er�m, hogy ellen�lljak neki. Egy darabig mereven b�multam a korongot, majd �gy tettem, mintha el�lmosodn�k: fejem le-lecsuklott. A professzor azonnal odal�pett hozz�m, simogat� mozdulatokat v�gzett a fejem f�l�tt �s a testem, v�gtagjaim k�r�l. Minden alkalommal csettintett az ujjaival a leveg�ben, hogy t�ladjon a f�l�sleges elektromoss�gon. Azut�n elkezdett "b�v�lni" a koronggal: az ujjai k�z�tt tartotta, �s kijelentette, hogy akkor sem tudn�m levenni a szememet r�la, ha akarn�m. Lassan, g�rnyedve f�lkeltem, �s mereven k�vettem szememmel a korongot, ahogyan a t�bbiekt�l l�ttam. V�gigj�tszottuk az eg�sz sorozatot. Amikor k�gy�kr�l besz�lt, menek�ltem el�l�k, v�dr�ket adogattam t�zolt�shoz, agyonizgultam magamat cs�nakversenyen, udvaroltam k�pzeletbeli l�nyoknak, s�t: meg is cs�koltam �ket. Horg�sztam a sz�npadr�l, �s olyan hatalmas, lapos fej� harcs�t fogtam, amely nehezebb volt, mint �n - v�gigment�nk az eg�sz megszokott m�soron. De nem a szok�sos m�don.

El�sz�r �vatos voltam, �s odafigyeltem, nehogy a professzor �szrevegye a csal�st, �s sz�gyenszemre lezavarjon a sz�nr�l. De amint r�j�ttem, hogy nincs vesz�ly, elhat�roztam: kif�rom Hickset a m�diums�gb�l, �s �n telepszem a hely�be.

Ar�nylag k�nny� volt a dolgom. Hicks becs�letesnek sz�letett - engem nem zavart ilyesfajta g�tl�s (legal�bbis t�bben ezt �ll�tott�k). Hicks val�ban l�tta, amit l�tott, �s aszerint sz�molt be r�la. �n a l�that�n�l t�bbet l�ttam, �s mindenf�le r�szlettel kieg�sz�tettem, ami �ppen eszembe jutott. Hicksnek nem volt k�pzel�tehets�ge; nekem f�l�s mennyis�gben �llt rendelkez�semre. � nyugodtnak sz�letett, �n nyughatatlannak. Nem hozta l�zba a v�zi�, �s k�l�nben is szeg�nyesebb volt a sz�kincse. �n a v�zi�imhoz felhaszn�ltam eg�sz sz�k�szletemet, �s agyamat facsarva dolgoztam a siker�rt.

Az els� f�l�ra ut�n Hicks feled�sbe mer�lt, bukott h�s, led�lt b�lv�ny lett bel�le. Ezzel tiszt�ban voltam, �s sz�vb�l �rvendeztem: - �ljen a b�n! Hickset semmif�le hipnotiz�r nem vehette volna r�, hogy nyilv�nosan megcs�koljon egy k�pzeletbeli l�nyt (val�dir�l nem is besz�lve), de �n �rtettem a m�dj�t. �gyeltem r�, hogy mindaz siker�lj�n nekem, ahol Hicks cs�d�t mondott, ak�rmilyen testi vagy szellemi er�fesz�t�sembe is ker�lt. Sz�mos ponton tehets�gtelennek bizonyult: ezeket j�l agyamba v�stem. P�ld�ul, ha a var�zsl� megk�rdezte, hogy mit l�t, �s nem szugger�lt neki semmit, Hicks nem tudott v�zi�t felid�zni, n�ma �s vak maradt, ostob�n hallgatott. N�lam viszont a var�zsl� hamarosan �szrevette, hogy ha l�tv�nyos �s hat�sos v�zi�kra van sz�ks�g, jobban boldogulok n�lk�le, mint a seg�ts�g�vel.

A m�sik gyenge pont: Hicks fabatk�t sem �rt a n�ma gondolat�tviteln�l. Valah�nyszor Simmons meg�llt m�g�tte, a kopony�j�ra meredt, �s megpr�b�lt valami gondolatot �ltetni az agy�ba, Hicks �res arckifejez�ssel �lt, �s nem is sejtett semmit. Ha odafigyel, �szrevehette volna a k�z�ns�g elragadtatott arc�r�l, hogy valami zajlik a h�ta m�g�tt, amire reag�lnia kellene. Miut�n �n sz�lh�mos voltam, rettegtem ett�l a pr�b�t�l, mert tudtam: a professzor majd r�m akarja szugger�lni az akarat�t, de mivel sejtelmem sem lesz r�la, hogy mit akar, teh�t leleplez�d�m. Amikor ez ker�lt sorra, m�gis megkock�ztattam. �szrevettem a k�z�ns�g fesz�lt arc�r�l, hogy Simmons a h�tam m�g�tt manipul�l, minden erej�t latba vetve. Megpr�b�ltam elk�pzelni, mit is akarhat, de semmi sem jutott eszembe. Sz�gyenkeztem, �s nyomor�s�gosan �reztem magam. Tudtam, lej�rattam magam, �s pillanatokon bel�l dicstelen�l el kell vonulnom. El�g sz�gyen, de be kell vallanom: azonnal a hat�sos �s l�tv�nyos kivonul�s lehet�s�g�n t�rtem a fejemet, nem pedig azon, hogy al�zatos, b�natos arckifejez�ssel r�szv�tet kelthetn�k a gyeng�bb sz�v�ekben, sikertelens�gem ellen�re.

Az el�ad�s kell�keihez tartozott egy rozsd�s, t�ltetlen revolver is a sz�npadon egy asztalon. K�t-h�rom h�ttel azel�tt maj�list rendezt�nk az iskol�ban. Cs�ny�n �sszevesztem egy nagy kamasszal, aki az iskol�nk r�me volt, �s az �gy sz�momra nem valami dics�s�gesen v�gz�d�tt. Ez a fi� most ott �lt a n�z�t�r k�zepe t�j�n, a padsorok k�zti �tj�r� mellett. Lopakodva, igen hat�sosan, gyilkos arckifejez�ssel megk�zel�tettem az asztalt - egy romantikus sz�ndarabb�l vettem k�lcs�n a jelenetet -, hirtelen megragadtam a fegyvert, fenyeget�en hadon�sztam vele, �s a zsarnokoskod� fi� nev�t ki�ltottam. Leugrottam a sz�npadr�l, fel�je rohantam, �s ki�ld�ztem a n�z�t�rr�l, miel�tt a dermedt k�z�ns�g a seg�ts�g�re siethetett volna. Hatalmas tapsvihar t�rt ki, �s a var�zsl� k�nnyed eleganci�val �gy fordult a n�z�kh�z:

- Rendk�v�li esettel �llunk itt szemben, kedves n�z�im. Csod�latos m�dium ez a fi�. Biztos�thatom �n�ket, hogy egyetlen sz� sem hangzott el k�zt�nk, �s m�gis, gondolat�tvitel r�v�n a legapr�bb r�szletekig k�vette utas�t�somat. V�rszomjas tette kell�s k�zep�n f�lbeszak�thattam volna, puszta akaratom seg�ts�g�vel, �gyhogy az a szerencs�tlen fick�, aki elmenek�lt, egy pillanatig sem volt vesz�lyben.

Sz�val nem �gtem le. �gy mentem vissza a sz�npadra, mint a nap h�se, �s eg�sz �letemben nem volt enn�l boldogabb pillanatom. Ami a gondolat�tvitelt illeti, agg�lyaimat mintha els�p�rt�k volna. �gy v�ltem, ha nem tal�lom ki, mit akar t�lem a professzor, b�rmilyen l�tv�nyos cselekedet megteszi, ami eszembe jut. Igazam is volt, s a n�ma gondolat�tvitel lett a k�z�ns�g legkedvesebb sz�ma. Valah�nyszor �szrevettem: most szugger�lnak valamire, egyszer�en f�lkeltem, �s csin�ltam valamit - amihez �ppen kedvem volt. A var�zsl�nak persze volt annyi esze, hogy mindig hiteles�tette. Amikor a n�z�k k�rdez�sk�dtek: - Honnan tudod, hogy mit akar t�led? - csak r�v�gtam: - �, mi sem egyszer�bb ann�l. - M�ly csod�lattal jegyezt�k meg: - Meg�ll az ember esze, hogy ezt hogyan csin�lj�k.

Hicksnek m�g egy gyeng�je volt. Amikor a professzor k�rbesimogatta, �s azt mondta, hogy most m�r nem m�k�dnek az �rz�kszervei: - H�lgyeim �s uraim, f�radjanak k�zelebb, �s gy�z�djenek meg r�la -, akkor a h�lgyek �s urak rendk�v�l k�szs�gesen k�zelebb f�radtak, �s t�vel d�fk�dt�k. Ha a t� t�ls�gosan m�lyre hatolt, Hicks arca mindig megr�ndult. Ilyenkor a szeg�ny professzornak magyar�zkodnia kellett, hogy Hicks m�g nincs el�gg� m�ly transzban. De �n meg sem rezzentem. N�m�n szenvedtem, �s csak befel� s�rtam.

Hogy miket k�pes elviselni egy hi� k�ly�k a dics�s�g kedv��rt! Ugyan�gy, mint a hi� feln�tt; magamr�l tudom, �s sz�mtalan embern�l tapasztaltam. A professzornak �ssze kellett volna j�tszania velem a szokatlanul neh�z megpr�b�ltat�sokn�l. Rem�ltem, hogy megteszi, de sosem volt hajland�. Tal�n � is bed�lt, mint a t�bbiek, b�r ezt akkor sem hittem, �s elk�pzelhetetlen is. A n�z�k v�gtelen�l j�mbor, kedves emberek voltak, de a naivs�got �s hisz�kenys�get t�lz�sba vitt�k. T�t sz�rtak a karomba, �s addig nyomt�k, am�g a harmada belement: akkor azt�n odavoltak a csod�lkoz�st�l, hogy a professzor puszta akarat�val �rz�ketlen vasdarabb� v�ltoztatta a karomat. Pedig nem is volt �rz�ketlen: a pokol minden k�nj�t v�gigszenvedtem.

A diadalmas, gy�zelmes negyedik est ut�n �n maradtam az egyetlen m�dium a porondon. Simmons nem is h�vott m�s jel�ltet a sz�npadra. Egyed�l szerepeltem a k�t h�t h�tralev� r�sz�ben. Addig a v�ros b�lcs �regei, a szellemi arisztokr�cia, kitartottak a hitetlens�gben. Engem ez �gy b�ntott, mintha legal�bbis becs�letes mesters�gemben s�rtettek volna meg. Ebben nincs is semmi meglep�: az embernek akkor f�j legm�lyebben a sz�gyen, amikor legink�bb meg�rdemli. Az a maroknyi t�l b�lcs �reg�r egy �ll� h�tig csak k�tkedve cs�v�lta a fej�t. Szerint�k nem t�rt�nt ott semmi olyan csoda, ami ne lehetne �sszej�tsz�s eredm�nye. B�szk�lkedtek a hitetlens�g�kkel, hencegtek vele, �s �reztett�k, hogy mennyivel k�l�nbek �k a tudatlanokn�l �s hisz�kenyekn�l. K�l�n�sen az �reg Peake doktor, a b�k�tlenek �s hajthatatlanok hangad�ja; �si, virginiai csal�d sarja, tiszteletre m�lt�, �sz haj�, nagy tud�s� f�rfi�. Dics�bb �s lovagiasabb napok �divat� �lt�z�k�t viselte nemes el�kel�s�ggel; magas volt �s tekint�lyes - nemcsak megj�tszott� a b�lcset, hanem val�ban az is volt. B�rmir�l mondott v�lem�nyt, az j�val t�bbet �rt, mint ak�rki m�s� a v�rosban, �s mindenben k�vett�k is. Amikor v�g�l � is beadta a derek�t, tudtam, hogy vitathatatlanul �n vagyok a gy�ztes. Most, t�bb mint �tven �v ut�n, �regesen k�nnytelen szemekkel be kell vallanom, hogy sz�gyentelen�l boldog voltam.

1847-ben a Hill utca �s a F� utca sark�n, egy nagy feh�r h�zban laktunk. M�g ma is �ll, de most m�r nem nagy, pedig egy deszka sem hi�nyzik r�la; egy �vvel ezel�tt l�ttam (1903-ban), �s akkor vettem �szre, hogy zsugorodik. Ap�m ott halt meg, abban az �vben, de a csal�d csak n�h�ny h�nap m�lva k�lt�z�tt el. Rajtunk k�v�l Grant doktor�k is ott laktak a h�zban. Egyik nap Grant �s Reyburn doktor t�r�s bot seg�ts�g�vel vitatkozott az utc�n, �s Grant doktort j�csk�n �sszeszurk�lva hozt�k haza. Az �reg Peake befoldozta a folytonoss�gi hi�nyokat, �s egy darabig naponta elj�tt, hogy megn�zze.

Grant�k is virginiaiak voltak, ak�rcsak Peake doktor. Egyszer, amikor Grant m�r el�g j�l volt ahhoz, hogy felkeljen, a fogad�szob�ban �ld�g�lt, �s a besz�lget�s Virgini�ra �s a r�gi sz�p id�kre terel�d�tt. �n is jelen voltam, de a t�rsas�g erre val�sz�n�leg nem figyelt, mert a fiatal leg�nyk�ket mindig elhanyagolhat� jelens�gnek tekintett�k. Ketten, Peake doktor �s Mrs. Crawford, Grant any�sa, szemtan�i voltak, amikor harminchat �vvel azel�tt le�gett a richmondi sz�nh�z. Most �jra megt�rgyalt�k az eml�kezetes trag�dia ijeszt� r�szleteit. Az � szem�k�n kereszt�l �n is elviselhetetlen �less�ggel l�ttam magam el�tt az �g fel� h�mp�lyg� fekete f�st�t, ahogyan a l�ngok �tt�rtek rajta, �s v�r�sre sz�nezt�k. Hallottam a k�ts�gbeesettek sikoly�t, �s meg-megpillantottam arcukat az ablakokn�l a f�stf�tyol m�g�tt. L�ttam, amint belevetik magukat a hal�lba, vagy a hal�ln�l is rosszabb elnyomorod�sba. A k�p ma is el�ttem lebeg, �s sosem halv�nyul el.

K�s�bb a Peake csal�d koloni�lis st�lus� r�gi h�z�ra terel�d�tt a sz�, m�lt�s�gteljes oszlopaira �s t�gas parkj�ra. Annyit besz�ltek r�la, hogy teljesen tiszta k�pe alakult ki bennem. Nagyon �rdekelt, mert eddig m�g sohasem hallottam ilyen f�ny�z� palot�r�l szemtan�k sz�j�b�l. K�l�n�sen egy v�letlen�l elejtett megjegyz�s ragadta meg fant�zi�mat. A f�bej�rat hatalmas ajtaj�n cs�szealjn�l nagyobb lyuk volt: a f�ggetlens�gi harc alatt egy brit �gy�goly� csapott be oda. El�llt a l�legzetem: �letre kelt a t�rt�nelem. Addig soha nem tartottam a t�rt�nelmet val�s�gosnak.

H�rom-n�gy �v m�lva, mint eml�tettem, �n voltam az egyeduralkod� m�dium a hipnotiz�r mutatv�ny�ban. �ppen elkezd�d�tt a m�sodik h�t, m�r f�lig lej�tsz�dott az el�ad�s. Ekkor bel�pett a fens�ges Peake doktor, fodros mell� �s k�zel�j� inget viselt, �s aranyfej� s�tap�lca volt n�la. Egy tisztelettud� polg�r f�lreh�z�dott, hogy helyet adjon neki Grant�k mellett, �s a "nagyf�n�k" elfogadta. Ez akkor t�rt�nt, amikor valami �jfajta v�zi�t pr�b�ltam kicsiholni a professzor felsz�l�t�s�ra:

- Koncentr�lja er�it! N�zzen, n�zzen figyelmesen. Na, l�t valamit? Tess�k koncentr�lni. Na, most �rja le, hogy mit l�t!

Peake doktor term�szetesen nem is sejthette, hogy bel�p�se eszembe id�zte a h�rom �vvel azel�tti kor�bbi besz�lget�st. �gy azut�n nyersanyaggal l�tott el, �s sz�vets�gess�, b�nr�szess� v�lt sz�lh�moss�gomban. Elkezdtem le�rni a v�zi�t. El�sz�r csak hom�lyosan, k�d�sen (ez is hozz�tartozott a j�t�khoz; kezdetben nem tan�csos t�ls�gosan tiszt�n l�tni, mert m�g azt hihetik, hogy el�re k�sz�ltem). Fokozatosan alakult �s fejl�d�tt, lend�letesebb�, jelent�sebb� v�lt. A richmondi t�z kerekedett ki bel�le. Peake doktor eleinte h�v�sen viselkedett, f�rfias arc�n n�mi udvarias g�ny mutatkozott. De amikor lassan r�ismert a t�zv�szre, arckifejez�se megv�ltozott, �s a szeme felvillant. Amint ezt �szrevettem, t�gra nyitottam a szelepeket, g�zt adtam, �s olyan t�zv�szt �s borzalmak halmaz�t z�d�tottam az egybegy�lt k�z�ns�gre, amely egy eg�sz est�re elsz�rakoztatta �ket. Mire befejeztem, k�v� dermedtek - leveg�t sem kaptak. Peake doktor zih�lva sz�l�sra emelkedett. �that� hangon �gy sz�lt:

- Tov�bb nem k�telkedem. Ezt a csod�t semmif�le �sszeesk�v�s nem hozhatta l�tre. Teljesen lehetetlen, hogy ezeket a r�szleteket ismerje, �s m�gis szemtan� m�dj�ra �rta le az esem�nyt. Isten a tan�m, �n azt�n tudom, milyen ijeszt� h�s�ggel!

A koloni�lis st�lus� �don h�zat az utols� est�re tartogattam. Peake doktor megt�r�s�t az �gy�goly� �t�tte r�s szil�rd�totta meg �s tette tart�ss�. Elmagyar�zta a k�z�ns�gnek, hogy �n soha �letemben nem hallhattam err�l a kis r�szletr�l, amely megk�l�nb�zteti a h�zat a t�bbi virginiai udvarh�zt�l. T�k�letesen �rtam le, teh�t bebizonyosodott a t�ny, hogy ezt a h�zat l�ttam a v�zi�ban.

Uramisten, de k�l�n�s! Mire a hipnotiz�r befejezte n�lunk mutatv�nysorozat�t, csak egy ember volt v�rosk�nkban, aki nem hitt a hipn�zisban: �n. A t�bbiek mind megt�rtek, csak �n maradtam rend�thetetlen �s meggy�zhetetlen k�telked�, majdnem �tven �ven �t, mind a mai napig. K�s�bbi �letemben sohasem vizsg�ltam meg k�zelebbr�l a hipn�zist �s a mesmerismust. K�ptelen voltam r�; undorodtam t�le. Tal�n az�rt, mert �letemnek olyan szakasz�t id�zte f�l, melyet b�szkes�gb�l jobban szerettem volna elfelejteni. K�zben arra is gondoltam, hogy val�sz�n�leg �gysem tal�ln�k olyan bizony�t�kokra, melyeket ne tartan�k szeg�nyesnek �s �tl�tsz�nak, s tal�n ugyanolyan sz�lh�mos rejlik m�g�tt�k, mint amilyen �n voltam.

Az az igazs�g, hogy el�g hamar beleuntam a gy�zelmembe; k�r�lbel�l egy h�nap alatt. A hazugs�gra �p�lt dics�s�g r�videsen k�nyelmetlen tehert�tell� v�lik. K�ts�gtelen, egy darabig �lveztem, hogy f�lem hallat�ra �lland�an ism�telgetik teljes�tm�nyemet, �s �lm�lkodnak rajta. De eg�szen vil�gosan eml�kszem: elj�tt az id�, amikor unalmass� �s kellemetlenn� v�lt, megundorodtam t�le, �s k�ptelen voltam elviselni. Tiszt�ban vagyok vele, hogy a vil�g nagy �s l�tv�nyos j�tev�i ugyan�gy �reznek; tudom, h�rom-n�gy h�tig �lvezettel hallanak dics� tetteikr�l, de kisv�rtatva m�r az eml�t�s�kre is bors�dzik a h�tuk, �s r�videsen azt k�v�nj�k, b�rcsak sohase jutott volna esz�kbe, hogy j�t tegyenek. Eml�kszem, hogyan d�h�ng�tt �s bosszankodott Sherman t�bornok, ha a "Mikor Georgi�ban menetelt�nk" kezdet� dalt hallotta. Ak�rhov� ment, minden�tt ezt �nekelt�k �s j�tszott�k. Azonban �n m�gis valamivel t�bbet szenvedtem, mint a val�di h�s�k, mert �k legal�bb azzal enyh�thetik nyomor�s�gukat, hogy dics�s�g�k val�di �s mocsoktalan eredet�. �n ezzel sem vigasztal�dhattam, mert dics�s�gemet semmik�ppen sem lehetett tiszteletre m�lt�nak tartani.

Milyen k�nnyen el lehet az emberekkel hitetni egy hazugs�got, �s milyen neh�z azt a hitet lerombolni! Harminc�t �vvel sz�gyenletes viselked�sem ut�n megl�togattam id�s �desany�mat, akit akkor m�r t�z �ve nem l�ttam. Nemes �s h�sies elsz�nts�ggal (legal�bbis akkor �gy �reztem) elhat�roztam: megal�zkodom, �s bevallom azt a r�gi ball�p�st. El�g nehezemre esett, m�g elsz�ntam r� magamat. Rettegtem att�l, hogy elszomorodik majd az arca, �s tekintet�t�l elsz�gyellem magam. Hossz� �s zaklatott t�preng�s ut�n m�gis helyesnek l�ttam ezt az �ldozatot, �sszeszedtem h�t lelkier�met, �s elkezdtem a vallom�st.

Legnagyobb meglepet�semre nem k�vetkezett �rzelmes vagy dr�mai jelenet. Any�m egy cs�ppet sem indult fel: egyszer�en nem hitte el, �s azt azonnal k�z�lte is velem. Nemcsak csal�dott voltam, hanem k�rvallott is, hogy nehezen j�tt �szintes�gi rohamomat ilyen k�nnyed bizalommal pocs�koltam el, pedig azt rem�ltem, hogy megt�r�l. Egyre hevesebben bizonygattam, hogy mindaz, amit akkor, a r�gm�lt est�ken tettem, hazugs�g �s csal�s volt. Any�m a fej�t ingatta, �s azt mondta, hogy � ezt jobban tudja. Erre felemeltem a kezem, megesk�dtem, �s diadalmasan k�rdeztem:

- H�t ehhez mit sz�lsz?

Lepergett r�la; egy jott�nyit sem v�ltoztatott a meggy�z�d�s�n. El�g nehezen viseltem el. Az sem jav�tott a helyzeten, s�t m�g �rz�kenyebben �rintett, hogy �rv�nytelen�teni pr�b�lta az esk�met. �rvekkel bizony�totta, hogy nem vagyok magamn�l, �s nem tudom, mit besz�lek. �rvek! Mintha k�v�l�ll� jobban tudhatn�, mi t�rt�nik egy emberben! Mindig len�ztem az �rvel�st, �s az�ta sem n�vekedett tiszteletem ir�nta. Any�m nem akarta elhinni, hogy �n tal�ltam ki v�zi�imat.

- Butas�g - mondta -, hiszen gyerek volt�l m�g akkor, nem is lett�l volna k�pes r�.

Id�zte a richmondi t�zv�szt �s a virginiai h�zat. Mint mondta, ezek fel�lm�lt�k volna k�pess�geimet. �gy �reztem, hogy most elj�tt az �n id�m! Igazat adtam any�mnak; nem �n tal�ltam ki ezeket, hanem Peake doktor szolg�ltatta az adatokat. M�g ez a nagy�gy� sem hatott. Szerinte Peake doktor v�lem�nye t�bbet �rt, m�rpedig � vil�gosan megmondta, hogy �n sohasem hallhattam ezekr�l a dolgokr�l. Istenem, istenem, micsoda k�ptelen, fon�k helyzet! A sz�lh�most vallom�sa ut�n becs�letess�gben marasztalj�k el, �s k�zvetett bizony�t�k alapj�n a becsapottak elengedik a b�ntet�s�t!

Sz�gyenkezve �s tehetetlen bosszankod�ssal ismertem f�l, hogy legy�ztek. M�r csak egy �t�k�rty�m maradt, de az hatalmas volt. Vonakodtam, tartogattam. T�ls�gosan aljasnak �reztem, hogy leromboljam any�m er�d�tm�ny�t, miut�n oly rettenthetetlen�l v�delmezte, de a legy�z�ttek nem ismernek irgalmat. V�gre kij�tszottam az �t�k�rty�t: a t�vel szurk�l�s. Komoran mondtam:

- Szavamat adom r�, hogy minden egyes t�sz�r�s kegyetlen�l f�jt nekem.

Erre any�m csak annyit v�laszolt:

- Ennek m�r harminc�t �ve. Elhiszem, hogy most �gy gondolod, de �n ott voltam, �s jobban tudom. Meg sem rezd�lt�l.

�s milyen higgadtan mondta! �n pedig majd sz�trobbantam.

- Az isten szerelm�re, engedd, hogy megmutassam neked, igazat besz�lek. Itt a karom, sz�rj bele egy t�t, ak�r a t�v�ig. Egy arcizmom sem fog r�ndulni.

Any�m megr�zta �sz fej�t, egyszer�en �s m�ly meggy�z�d�ssel mondta:

- Most m�r f�rfi vagy �s tudsz uralkodni a f�jdalmon. De akkor gyerek volt�l: nem lett�l volna k�pes r�.

�gy azt�n az a hazugs�g, amelyet gyerekkoromban elhitettem vele, igazs�gg� v�lt sz�m�ra hal�la napj�ig. Carlyle szerint a hazugs�g haland�. De ez csak azt mutatja, Carlyle-nek sejtelme sem volt r�la, hogyan kell a hazugs�got t�lalni. Ha �letbiztos�t�st k�t�ttem volna erre a hazugs�gra, a r�szletek m�r r�ges-r�g t�nkretettek volna.

Hov� lett Billy Rice? Hogy �lveztem �t �s a "nigger" sz�nt�rsulat t�bbi csillag�t! Hov� lett Billy Birch, David Wambold, Backus meg a t�bbi nagyszer� sz�n�sz, akik negyven �vvel ezel�tt s az�ta is kellemess� tett�k az �letemet? Birch, Wambold �s Backus m�r r�g meghalt. F�lek, hogy vel�k egy�tt t�vozott a f�ldr�l a val�di, igazi, k�pr�zatos n�ger sz�nj�tsz�s, s nem t�r vissza t�bb� soha. Pedig szememben nem volt �s tapasztalatom szerint ma sincs vet�lyt�rsuk. J�tszanak ugyan nagyoper�t n�lunk. Ott voltam mindig, minden Wagner-el�ad�s els� felvon�s�n, �lveztem is, de olyan �ri�si hat�st tett r�m, hogy ebb�l egy felvon�s el�gnek bizonyult. Ha k�t felvon�st �ltem v�gig, testi kimer�lts�g vett rajtam er�t, ha pedig megkock�ztattam, hogy v�gighallgassam az eg�sz oper�t, ez csaknem �ngyilkoss�got jelentett. De ha visszahozhatn�m a n�ger sz�nt�rsulatokat eredeti tisztas�gukban �s t�k�letess�g�kben, az opera t�bb� nemigen l�tn� sz�nemet. Szerintem az emelkedett elme, az �rz�keny szellem sz�m�ra a kintorna �s a n�ger sz�nt�rsulat a m�rce �s a cs�cs, amelynek ritka leveg�j� magass�g�ba a zenem�v�szet t�bbi form�ja �gysem juthat f�l soha.

Eml�kszem, amikor el�sz�r l�ttam n�ger musical-t. A negyvenes �vek elej�n lehetett; akkor m�g �j m�fajnak sz�m�tott. Hannibalban m�r el�bb is hallottunk r�la; megd�bbent�, boldog�t� aj�nd�kk�nt t�rt r�nk.

A t�rsulat egy h�tig maradt, �s minden este j�tszott. A bigottak t�voll�t�kkel t�ntettek, de a frivolabb lelkek mind ott tolongtak elb�v�lten. Az egyh�zk�zs�g tagjai akkoriban nemigen j�rtak ilyen helyekre. A sz�n�szek feket�re festett�k kez�ket �s arcukat, a ruh�juk pedig az �ltetv�nyeken dolgoz� rabszolg�k �lt�z�k�nek �l�nk sz�n� �s t�lzott par�di�ja volt. Nem mintha a szeg�ny rabszolg�k rongyait egy�ltal�n t�lozni vagy fokozni lehetett volna, mert a val�di rabszolg�k toldott-foldott rongyos �lt�z�ke rendk�v�l szomor� l�tv�nyt ny�jtott; ink�bb a szab�s �s a sz�nek tekintet�ben tobz�dtak a sz�n�szek. Akkoriban a magas �ll�gall�r divatozott, �s az �nekes-t�ncos sz�n�szek olyan gall�rt viseltek, amely f�lig eltakarta a fej�ket, s annyira el�re�llt, hogy f�l�tte oldalra sem l�thattak. A kab�tjuk gyakran olcs� f�gg�nykartonb�l k�sz�lt, hossz�, majdnem bok�jukat verdes� frakksz�rnyakkal �s akkora gombokkal, mint egy cip�paszt�sdoboz. Elny�tt, orm�tlan cip�j�k �t-hat sz�mmal nagyobb volt a kellet�n�l. Ezek a jelmezek k�l�nb�z� v�ltozatokban k�sz�ltek, de mind id�tlen volt, b�r sokan mulats�gosnak tartott�k.

A sz�n�szek �zes n�ger t�jsz�l�sban besz�ltek; �rtett�k a m�dj�t, k�nnyed�n haszn�lt�k, �s ez val�ban �lvezetes �s kellemesen tr�f�s hat�st keltett. A t�rsulat egyik tagja azonban nem �lt�z�tt boh�cnak, �s nem haszn�lta a n�ger t�jsz�l�st. Hib�tlan est�lyi �lt�z�ket viselt, feh�r �riemberhez ill�t; mesterk�lten udvarias, kifinomult �s k�nosan prec�z modorban besz�lt. A j�mbor falusiak azt hitt�k, ez a val�di el�kel�, v�rosi besz�dm�d; sz�vb�l csod�lt�k �s irigyelt�k ezt a f�rfit, aki a helysz�nen t�preng�s n�lk�l, k�nnyed foly�konys�ggal r�gt�n�zte m�v�szi sz�veg�t. "Bones", a kasztanyett�s n�ger zen�sz �lt a sz�n�szek sor�nak egyik v�g�n, �s "Banjo", a bendzs�s a m�sik sz�l�n, az el�bb eml�tett makul�tlan �riember pedig k�z�pen. Ez a k�z�ps� f�rfi volt a t�rsulat narr�tora, �lt�z�k�nek hib�tlan eleganci�ja, besz�d�nek �s modor�nak kisz�m�tott v�laszt�koss�ga �s testetlen arc�nak szab�lyos form�ja er�sen el�t�tt a t�rsulat t�bbi tagj�t�l, k�l�n�sen a sor k�t v�g�n �l� figur�kt�l. "Bones" �s "Banjo" volt a k�t f�boh�c. Ami komikumot csak ki lehet facsarni maszkb�l �s k�ptelen jelmezb�l, azt mind kiakn�zt�k. Az ajkukat �l�nkv�r�s fest�kkel �gy meghosszabb�tott�k �s kisz�les�tett�k, hogy sz�juk �rett g�r�gdinnye-szeletekre eml�keztetett.

A n�ger sz�nt�rsulat hossz� �vekig v�ltoztat�s n�lk�l j�tszotta eredeti m�sor�t. Eleinte nem v�lasztotta el f�gg�ny a sz�npadot a n�z�t�rt�l. M�g a k�z�ns�g v�rakozott, csak a rivaldaf�ny m�g�tt a sz�nen elhelyezett �res sz�keket b�mulhatta. R�videsen bevonultak a sz�n�szek, lelkes taps fogadta �ket. Elfoglalt�k hely�ket, mindegyik a hangszer�vel; ekkor a k�z�ps� �riember elkezdte a sz�veg�t a k�vetkez� megjegyz�ssel:

- �szint�n rem�lem, uraim, abban a kit�ntet� megtiszteltet�sben van r�szem, hogy szok�sos kit�n� eg�szs�g�knek �rvendenek, �s �gyeik is kedvez�en alakultak, ami�ta nem volt szerencs�m �n�kkel tal�lkozni.

Erre "Bones" v�laszol: elkezd egy t�rt�netet arr�l, milyen szerencs�s esem�ny k�vetkezett be nemr�giben az �let�ben. "Banjo" f�lbeszak�tja a t�rt�netet, k�telkedik "Bones" szavahihet�s�g�ben. Ebb�l sz�rakoztat� sz�csata alakul ki kett�j�k k�z�tt; a vita �lesedik, a hangjuk egyre emeltebb, egyre harciasabb� v�lnak. V�gre f�lkelnek a hely�kr�l, �kl�ket �s hangszer�ket r�zz�k egym�s orra el�tt, �s v�ront�ssal fenyeget�znek. Ek�zben a finomkod� narr�tor esedezik, hogy maradjanak b�k�ben, �s �gyeljenek az illemre - de term�szetesen hi�ba. N�ha �t percig is eltartott a veszeked�s; a k�t ellenf�l orra t�z centi t�vols�gban volt, mik�zben �letvesz�lyes fenyeget�seket vagdostak egym�s fej�hez. A k�z�ns�g gurult a nevet�st�l, olyan sikeresen �s pontosan eltal�lt�k a n�gerek szok�sos, tipikus veszeked�s�nek a hangj�t. V�g�l az ellenfelek fokozatosan visszavonultak, mik�zben hat�sosan fenyeget�ztek, hogy mi t�rt�nik majd "legk�zelebb", ha a m�sik, szerencs�tlens�g�re, az �tjukba ker�lne. Majd lerogytak sz�k�kre, �s r�-r�mordultak egym�sra az �l� sor el�tt; ezzel id�t hagytak a k�z�ns�gnek, hogy mag�hoz t�rjen a nevet�g�rcs�kb�l, �s lecsillapodj�k.

A k�z�ps� �riember ekkor �jabb megjegyz�st tett, amelynek az volt a titkos c�lja, hogy a sor sz�l�n �l�ket �let�k valami tr�f�s esem�ny�re eml�keztesse, �s ezt ki is csalogassa bel�l�k - ami mindig siker�lt. Rendszerint olyan szak�llas, �reg t�rt�net ker�lt sz�ba, amelyet eg�sz Amerika ismert. Az egyik ilyen t�rt�net, amely mindig l�zba hozta a k�z�ns�get, m�g a n�ger sz�nt�rsulat v�gleg el nem ny�tte, "Bones" besz�mol�ja volt a veszedelmekr�l, melyeket egy tengeri vihar alkalm�val �lt �t. A vihar nagyon sok�ig tartott, id�vel minden �lelmiszer�k elfogyott. Ekkor az �riember agg�dva meg�rdekl�dte, mik�nt maradtak m�gis �letben. Mire "Bones" ezt v�laszolta:

- Vajon �lt�nk.

- Vajon? H�t azt honnan vett�k?

- Volt el�g a kapit�ny fej�n...

Az els� �t �v alatt a k�z�ns�g hallatlanul �lvezte ezt a tr�f�t, de azut�n az Egyes�lt �llamok lakoss�ga m�r annyiszor hallotta, hogy a k�ny�k�n j�tt ki. M�ly, szemreh�ny� n�mas�ggal fogadt�k, a t�bbi hasonl� jelleg� adom�val egy�tt, amelyeket elkoptatott a sok�ves haszn�lat.

A v�ndort�rsulat kellemes hang� �nekesekb�l �llt. Sz�l��nekeseik �s k�rusuk egyar�nt sok �lvezetet szerzett nekem, am�g csak m�k�d�tt a t�rsulat. Kezdetben az olyan nyersen komikus dalokat kedvelt�k, mint a "Buffal�i l�nyok", a "Camptowni l�verseny", "A v�n Dan Tucker" �s a t�bbi; de nem sokkal ut�bb �rzelg�s dalocsk�kat is bevettek a m�sorukba, mint "A b�s Juanita", "�des Ellen Bayne", "Nelly Bly", "Az �ce�n hull�main" vagy "�rszem a haj�n".

A v�ndor n�ger t�rsulat a negyvenes �vek elej�n sz�letett, �s kit�n�en ment a soruk vagy harminc�t �vig. Ezut�n variet�m�sorr� alakultak, alig egy-k�t n�ger sz�mot tartottak meg. A val�di n�ger m�sor m�r vagy harminc �ve kihalt. Nekem m�rhetetlen�l tetszettek; ellen�llhatatlanul nevet�sre ingerelt�k a k�z�ns�get, �s sz�vb�l sajn�lom, hogy kimentek a divatb�l.

Harminc �v �ta �tlag egy tucat levelet kapok �vente idegenekt�l, akik eml�keznek r�m, vagy akiknek az apja eml�kszik r�m gyerek- vagy leg�nykoromb�l. Ezek a levelek azonban majdnem mindig csal�d�st okoznak. �n nem ismerem ezeket az idegeneket, sem az apjukat. Nem is hallottam azokat a neveket, amelyeket emlegetnek; azok az eml�kek, amelyekre hivatkoznak, nem voltak �lm�nyeim soha. Mindez azt jelenti, hogy ezek az idegenek �sszet�vesztenek engem valakivel. De ma reggel v�gre fel�d�tett egy lev�l, mert a k�ld�je gyermekkoromb�l ismer�s neveket emleget. A lev�l �r�ja egy kiv�gott �js�gcikket mell�kel, amely n�gy-�t h�t alatt bej�rta a sajt�t, �s az ir�nt �rdekl�dik, hogy b�tyja, Tonkray kapit�ny volt-e Huckleberry Finn ihlet�je.

Azt v�laszoltam neki, hogy Huckleberry Finnt Tom Blankenshipr�l mint�ztam. Mivel a lev�l�r� nyilv�nval�an ismerte Hannibalt a negyvenes �vekben, k�nnyen eml�kezet�be id�zheti Tom Blankenshipet. Tom apja egy id�ben a K�zs�gi Korhely tiszts�g�t viselte; ez akkoriban rendk�v�l pontosan k�r�lhat�rolt, nem hivatalos hivatalsz�mba ment. A T�bornok ut�da volt (hirtelen nem jut eszembe a T�bornok neve), �s egy darabig � �lvezte egyes-egyed�l ezt a hivatalt; k�s�bb azonban Jimmy Finn bebizony�totta r�termetts�g�t, �s el akarta vitatni a hely�t, �gy egyid�ben k�t korhely�nk is volt. Ebb�l pontosan annyi z�rzavar t�madt v�rosk�nkban, mint amennyit a kereszt�nys�g �lt �t a tizennegyedik sz�zadban, amikor k�t p�pa uralkodott egyid�ben.

A Huckleberry Finn-ben pontosan olyannak festettem le Tom Blankenshipet, amilyen volt. Tudatlan, mosdatlan, rosszul t�pl�lt fi� volt, de a sz�ve jobb, mint b�rmelyik m�s gyereknek. Korl�tlan szabads�got �lvezett. � volt az egyetlen val�ban f�ggetlen l�ny a k�zs�gben - fi�kat �s f�rfiakat is bele�rtve -, �ppen ez�rt nyugodt, �lland� boldogs�gban �lt, �s mindny�junk irigys�g�t f�lkeltette. Szerett�k �t, �s �lvezt�k t�rsas�g�t. Mivel sz�leink megtiltott�k, hogy �rintkezz�nk vele, a tilalom megh�romszorozta, megn�gyszerezte �rt�k�t, s ez�rt jobban kerest�k t�rsas�g�t, �s t�bb id�t t�lt�tt�nk vele, mint b�rmely m�s fi�val. N�gy �vvel ezel�tt hallottam, hogy Tom b�keb�r� Montana egyik eldugott v�rosk�j�ban, der�k honpolg�r, �s k�ztiszteletnek �rvend.

Jimmy Finn, am�g hivatala tartott, nem volt el�kel�, finny�s �s nagy ig�ny�; nagyvonal� �s megnyer� demokratikus �rzelmeket tan�s�tott - egy elhagyott cserz�m�helyben lakott a diszn�kkal. Ap�m egyszer neki�llt, hogy megt�r�tse, de cs�d�t mondott. Nem volt hivat�sos t�r�t�; a t�r�t�s szelleme rohamokban t�rt ki rajta; meglehet�sen nagy id�k�z�kben jelentkezett. Egyszer Indi�n Joe-t is igyekezett megt�r�teni, de abba is belet�rt a bicsk�ja. Nem siker�lt, �s mi, fi�k, �r�lt�nk neki. Indi�n Joe r�szegen �rdekes volt �s val�s�gos j�t�tem�ny sz�munkra, de a j�zan Indi�n Joe siv�r l�tv�nyt ny�jtott. Ap�m k�s�rletez�s�t Joe-val nagy aggodalommal figyelt�k, de j�l s�lt el, s �gy megnyugodtunk. Indi�n Joe m�g gyakrabban r�gott be, mint azel�tt, �s szinte elviselhetetlen�l �rdekes jelens�gg� v�lt.

�gy tudom, a Tom Sawyer-ben hal�lra �heztettem Indi�n Joe-t a barlangban. Ezzel azonban csak a romantikus irodalom k�vetelm�nyeinek tettem engedm�nyt. M�r nem tudom, a val�di Indi�n Joe a barlangban halt-e meg vagy azon k�v�l, de j�l eml�kszem, hogy hal�lh�re roppant szerencs�tlen pillanatban jutott el hozz�m; tudniillik egy ny�ri est�n lefekv�s idej�n, amikor �ppen hatalmas ny�ri zivatar vonult v�gig f�l�tt�nk, mennyd�rg�ssel �s vill�ml�ssal, �z�nvizet z�d�tva r�nk. Az utc�kat �s sik�torokat foly�kk� v�ltoztatta, s ett�l magamba sz�lltam, �s elhat�roztam, hogy megjavulok. M�g eml�kszem a sz�rny� �gih�bor� d�rd�l�seire, a vill�mok vak�t� f�ny�re s az es� szilaj csapkod�s�ra az ablakt�bl�n. Az intelmek nyom�n t�k�letesen tiszt�ban voltam vele, hogy mi okozta az �t�letid�t: a s�t�n j�tt el Indi�n Joe-�rt. A k�telynek �rny�ka sem mer�lt f�l bennem. Teljesen rendj�nval�, amikor az alvil�g olyan alakot k�vetel mag�nak, mint Indi�n Joe; k�l�n�snek �s �rthetetlennek tartottam volna, ha a s�t�n kev�sb� l�tv�nyos m�don j�n �rte. Minden vill�ml�sn�l hal�los f�lelemmel, reszketve h�ztam �ssze magamat; a r�k�vetkez� s�t�ts�gben jajvesz�keltem veszend� sorsom miatt, s k�ny�r�gtem, hogy csak m�g egy lehet�s�get adjanak nekem - mindezt olyan buzgalommal, �rz�ssel, �s �szintes�ggel, ami egy�ltal�n nem vallott r�m.

De reggelre kelve l�ttam: vakl�rma volt az eg�sz, �s elhat�roztam, hogy a r�gi alapokon folytatom �gyeimet, s megv�rom a legk�zelebbi figyelmeztet�st.

Most pedig id�zek egy r�vid bekezd�st abb�l a lev�lb�l, amelyet Mr. Tonkrayt�l kaptam. �gy sz�l:

"Nyilv�n sejtelme sincs r�la, hogy ki vagyok. El�rulom. Gyermekkoromban �n is Hannibalban laktam, �s egy�tt j�rtunk Mr. Dawson iskol�j�ba; iskolat�rsunk volt m�g a k�t Bowen fi�, Sam �s Will, valamint Andy Fuqua �s m�sok, akiknek a nev�t elfelejtettem. Akkoriban, koromhoz k�pest, �n voltam a legkisebb fi� az iskol�ban, �s kis Aleck Tonkraynek bec�ztek."

Aleck Tonkrayre nem eml�kszem, de a t�bbieket �ppoly j�l ismertem, mint a v�ros korhelyeit. Dawson iskol�ja viszont t�k�letesen el�ttem van. Ha le akarn�m �rni, megtakar�thatn�m a f�rads�got azzal, hogy �tveszem a le�r�s�t a Tom Sawyer lapjair�l. Szinte hallom a h�vogat�, zsong�t� ny�ri hangokat, amelyek a fi�k t�voli paradicsom�b�l, a Cardiff-hegyr�l sz�r�dtek be a nyitott ablakon, �s �sszekeveredtek a tanul� di�kok mormol�s�val, m�g jobban elker�tve �ket. Andy Fuqua volt a legid�sebb tanul� - huszon�t �ves feln�tt f�rfi. A h�tesztend�s Nannie Owsley volt a legfiatalabb k�z�l�nk. A tizennyolc-h�sz �ves George RoBards latinul tanult - egyed�l az eg�sz iskol�ban. A t�bbi huszon�t gyerekre csak halv�nyan eml�kszem, de Mr. Dawsonra ann�l �l�nkebben. A fia, Theodore olyan kiv�telesen j� gyerek volt, hogy att�l csak elborzadni �s undorodni lehetett. A szeme kid�lledt; legsz�vesebben v�zbe fojtottam volna, ha lett volna r� alkalmam. Az iskol�ban egyenl�s�g uralkodott, �s - amennyire eml�kszem - az irigys�g szenved�lye hi�nyzott bel�l�nk, csak Arch Fuqu�t irigyelt�k, Andy �ccs�t. Ny�ron persze mindig mez�tl�b j�rtunk. Arch k�r�lbel�l egyid�s lehetett velem, t�z-tizenegy �ves. T�len m�g csak elviselt�k, mert akkor cip�t hordott, s �gy elrejtette szokatlan tehets�g�t, �s ha akartuk, el is feledkezhett�nk r�la. De ny�ron nem b�rtunk a keser�s�g�nkkel. Az�rt irigyelt�k, mert vissza tudta hajl�tani a l�ba nagyujj�t, �s akkor�t csettintett vele, hogy m�g t�z m�terr�l is hallani lehetett. Ezt a teljes�tm�nyt senki sem tudta megk�zel�teni az eg�sz iskol�ban. Testi kiv�l�s�g tekintet�ben nem volt igazi ellenfele, kiv�ve Theodore Eddyt, aki �gy tudta mozgatni a f�l�t, mint a lovak. De ez nem sz�m�tott, mert a f�lmozgat�st nem lehetett hallani, �gy az igazi dics�s�g Arch Fuqu�nak maradt.

Amir�l besz�lek, az mind hatvan �vvel ezel�tt vagy m�g r�gebben t�rt�nt. N�h�ny iskolat�rsam neve v�ratlanul eszembe �tlik, pillanatokra m�g az arcuk is halv�nyan felr�mlik el�ttem, azut�n �jra eleny�sznek. F�lvillan George RoBards - a latintud�s -, sov�ny, s�padt, szorgalmas fi�, elmer�lten hajlik a k�nyve f�l�; hossz�, egyenes sz�l� fekete haja k�toldalt el�rehull, �s eltakarja a f�l arc�t, mint egy f�gg�ny. L�tom, amint h�traveti a fej�t, �s visszadobja a haj�t, l�tsz�lag az�rt, hogy ne zavarja, de val�j�ban felv�g vele. Akkoriban nagy divat volt az ilyen rugalmas haj, amelyet egy fejr�z�ssal h�tra lehetett vetni: mind irigyelt�k George-ot. Egyik�nknek sem volt ilyen l�tv�nyos mutatv�nyra alkalmas s�r�nye, mint az �v�, kiv�ve tal�n Will Bowen �s John RoBards sz�ke f�rtjeit. Az �n hajam r�viden, s�r�n g�nd�r�d�tt, �pp�gy mint Henry �cs�m�. Minden m�dszerrel megpr�b�lkoztunk, hogy kiegyenes�ts�k g�nd�r f�rtjeinket, �s ruganyosan hulljanak a nyakunkba, de sosem siker�lt. Id�nk�nt bevizezt�k, f�s�vel �s kef�vel a kopony�nkhoz lap�tottuk: r�vid id�re kiegyenesedett, s m�r meg�r�lt�nk. De ahogy el�sz�r h�travetett�k a fej�nket, �jra g�nd�r f�rt�kbe kunkorodott, �s �r�m�nk is elm�lt.

Eszembe jut Mary Miller. Nem az els� szerelmem volt, de els�nek � t�rte �ssze a sz�vemet. Amikor beleszerettem, Mary tizennyolc �ves volt, �n pedig kilenc. Nem viszonozta �rzelmeimet, �s ett�l r��bredtem, milyen jegesen k�z�ny�s ez a vil�g. Azel�tt nem tal�lkoztam ilyenfajta hidegs�ggel. Azt hiszem, m�g egy feln�tt sem �rezhette volna nyomor�s�gosabban mag�t, mint �n. De �gy eml�kszem, nem sok�ig b�slakodtam. Csod�latomat r�videsen �truh�ztam Artimisia Briggsre, aki m�g Maryn�l is �regebb volt egy �vvel. Amikor bevallottam szenved�lyes �rzelmeimet Artimisi�nak, nem g�nyol�dott rajtam, nem tett nevets�gess�. Nagyon szel�den �s kedvesen fogadta; viszont ugyanakkor hat�rozottan kijelentette: nem szereti, ha kis k�lyk�k nyaggatj�k.

Ezut�n Mary Lacy k�vetkezett. Egy�tt j�rtunk iskol�ba, de nem egy oszt�lyba, mert � is az id�sebbek k�z� tartozott. Vad volt, elsz�nt �s f�ggetlen szellem�. Nem lehetett ir�ny�tani, ez�rt jav�thatatlannak tartott�k, pedig ebben t�vedtek. Amint f�rjhez ment, azonnal lecsillapult, �s minden tekintetben mintaszer� d�ma lett bel�le, akit �pp�gy tiszteltek, mint a v�ros b�rmelyik m�s tisztes h�lgy�t. N�gy �vvel ezel�tt m�g �lt, �s aranylakodalm�t �nnepelte.

Egy m�sik iskolat�rsammal, Jimmie McDaniellel k�r�lbel�l egyid�sek voltunk. Az apja cukorka�zlete miatt k�zirigys�gnek �rvendett a kis k�ly�k - Tom Blankenshippel egy�tt. Sohasem evett ugyan a szem�nk l�tt�ra cukork�t, de ennek ellen�re biztosra vett�k, hogy ez a f� t�pl�l�ka. Azt �ll�totta: sohasem eszik cukrot, nem is �rdekli, mert nem tiltj�k t�le. Van nekik b�ven, �s annyit t�mhet mag�ba, amennyi csak j�lesik. Ezzel szemben k�zvetett bizony�t�kok amellett sz�ltak, hogy fennen hangoztatott k�z�nye puszta henceg�s - ugyanis neki volt a legrosszabb foga az eg�sz v�rosban. Eml�kezetem szerint �letemben el�sz�r �t siker�lt elsz�rakoztatnom egy humoros t�rt�nettel. Jim Wolf �s a macsk�k eset�t adtam el� neki, m�gpedig az eml�kezetes esem�nyt k�vet� d�lel�tt. Azt hittem, megpukkad nevett�ben. Olyan b�szke �s boldog voltam a sikeremt�l, mint soha azel�tt �s az�ta is ritk�n. Amikor n�gy �vvel ezel�tt otthon j�rtam, tal�lkoztam vele. Egy szivargy�rban dolgozott. B�r t�rdig �r� k�t�nyt viselt �s a szak�lla is majdnem le�rt addig, m�gis k�nnyen r�ismertem. M�r �tvenn�gy �vvel azel�tt megn�s�lt. Volt egy csom� gyereke, unok�ja �s d�dunok�ja, sz�val eg�sz f�szekalja lesz�rmazottja, de ennek ellen�re f�l lehetett ismerni ebben a vid�m kis �regemberben ugyanazt a fi�t, akinek pelyhedz� �ll� kamaszkorunkban elmondtam a macskat�rt�netet.

Artimisia Briggs nem sokkal azut�n ment f�rjhez, hogy engem kikosarazott. Richmondhoz, a k�m�veshez ment feles�g�l, aki eleinte metodista vas�rnapi iskolai tan�t�m volt. Ez az ember olyan kiv�l�s�ggal rendelkezett, amelyet nagyon irigyeltem t�le. Valamikor j�l r�v�ghatott a kalap�cs�val a h�velykujj�ra, �s ennek k�vetkezt�ben az ujja �r�kre deform�l�dott, torz m�don kihegyesedett, mint a papag�j cs�re. Ma val�sz�n�leg nem tekinten�m d�sz�t� elemnek, de akkor nagyon izgatta a fant�zi�mat, �s �ri�si �rt�knek tartottam, mert a v�rosban senki m�snak nem volt ilyen k�rme. Rendk�v�l kedves �s meg�rt� vas�rnapi iskolai tan�t� volt, t�relmes �s r�szvev�, �gy azt�n a gyerekek nagyon szerett�k. Ebben az iskol�ban hossz�, keskeny, k�k kartonc�dul�kat osztottak, rajta egy-egy nyomtatott verssel a bibli�b�l; ha k�t verset el tudtunk mondani, kaptunk egy k�k c�dul�t. Ha �t verset mondtunk el, h�rom k�k c�dul�t kaptunk, �s ezeket a k�nyvszekr�nyn�l egy hetes k�nyvk�lcs�nz�sre v�lthattuk be. K�t-h�rom �ven kereszt�l olykor Mr. Richmond szellemi gondvisel�se al� ker�ltem, �s sosem b�nt szigor�an velem. Minden vas�rnap ugyanazt az �t bibliai versezetet mondtam el, s �gy l�tszott, hogy el�gedett a teljes�tm�nyemmel. Mintha sohasem vette volna �szre, hogy h�napok �ta minden vas�rnap ugyanarr�l az �t balga sz�zr�l hall. Mindig megkaptam a c�dul�kat, �s becser�ltem k�nyvre. El�gg� unalmas k�nyvek voltak: az eg�sz szekr�nyre val� k�nyvben nem akadt egy haszontalan k�ly�k. Mind-mind j� kisfi�k �s kisl�nyok voltak, hal�losan �rdektelenek, de m�g mindig jobban �reztem magam vel�k, mint n�lk�l�k; �r�ltem, hogy t�rsas�gukban lehetek, �s unhatom �ket.

H�sz �vvel ezel�tt Mr. Richmond belehabarodott Tom Sawyer barlangj�ba, amely a v�rost�l h�rom m�rf�ldnyire volt, a hegyekben. Kir�ndul�helly� l�ptette el�. 1849-ben, amikor az arany�s�k kereszt�l�ramlottak v�rosk�nkon, sok feln�tt f�rfi megkapta az aranyl�zat - azt hiszem, a fi�k is mind ebben a betegs�gben szenvedtek. Ny�ron a szombati sz�nnapokon k�nny� cs�nakokat vett�nk k�lcs�n, amelyeknek a gazd�ja �ppen t�vol volt, �s lecsurogtunk h�rom m�rf�ldet a barlang bev�g�sig (Missouriban �gy h�vj�k a v�lgyet). Ott azt j�tszottuk, hogy b�nyater�letet ker�t�nk el, �s aranyat �sunk. Az els� napon f�l doll�rra val�t gy�jt�tt�nk, k�s�bb k�tszer-h�romszor annyit, �s id�vel eg�sz vagyont, amint k�pzelet�nk elragadott munka k�zben. Milyen ostoba, r�vidl�t� k�lyk�k voltunk! Azt hitt�k, ez csak j�t�k - nem is gyanakodtunk. Pedig a v�lgy �s a k�rnyez� hegyek tele voltak arannyal, �s nem is sejtett�k! Mer� s�rnak tartottuk. H�bor�tatlan b�kess�gben hagytuk gazdag titk�t, szeg�nys�gben n�tt�nk fel, �s kenyer�nk�rt k�zdve v�ndoroltunk a vil�gban, csup�n az�rt, mert nem voltak meg�rz�seink. Mer� s�rnak �s szikl�nak hitt�k a vid�ket, pedig csak ki kellett b�ny�szni, szakszer�en felt�rni, �s aranny� v�lt. Az eg�sz k�rny�k egyetlen cementb�nya volt; most naponta �tezer hord� legfinomabb portland-cement k�sz�l ott, egy k�tmilli� doll�r k�lts�ggel �p�lt �zemben.

N�h�ny h�nappal ezel�tt t�viratot kaptam, amelyben arr�l �rtes�tettek, hogy Tom Sawyer barlangj�t is feldolgozz�k cementnek. Nem k�v�nok ezzel kapcsolatban nyilatkozni? Nem tudtam, mit mondjak. Sajn�ltam, hogy annak idej�n elszalasztottunk egy cementb�ny�t, de ma m�r erre k�r sz�t vesztegetni, �s k�l�nben is, a t�ma mindenk�ppen f�jdalmas. Tom Sawyer barlangja h�t m�rf�ld hossz�, illetve ilyen hosszan ny�lik el a Mississippi partj�n, Saverton ir�ny�ban, az a magas sziklaorom, amely a barlangot mag�ban rejti.

Egy kis ideig Reuel Gridley is a mi iskol�nkba j�rt. Di�knak el�gg� id�s volt: huszonk�t-huszonh�rom �ves lehetett. Akkor t�rt ki a mexik�i h�bor�, �s Reuel bevonult �nk�ntesnek. A v�rosunkban gyalogossz�zadot toboroztak. Mr. Hickman, egy magas, d�lceg, j�k�p� huszon�t �ves atl�ta lett a kapit�nya; oldal�n kard, egyenruh�ja sz�rke nadr�gj�n v�gig sz�les s�rga cs�k. Amikor a sz�zad csinos egyenruh�j�ban f�l-al� mas�roztak az utc�n - s ezt naponta t�bbsz�r is megtett�k gyakorlatoz�s c�m�n -, man�vereiket az �sszes fi�k megcsod�lt�k, valah�nyszor csak iskolai elfoglalts�guk lehet�v� tette. M�g ma is l�tom azt a mas�roz� sz�zadot, �s szinte �rzem az em�szt� v�gyat, hogy �n is k�zt�k lehessek. De tizenk�t-tizenh�rom �ves fi�kra nem volt sz�ks�g�k, �s amikor egy �jabb h�bor�ban es�lyem lehetett volna, elment a kedvem, hogy olyanokat �ljek meg, akiknek el�z�leg nem mutattak be.

A kiv�l� Hickmannal id�s kor�ban tal�lkoztam �jra. N�la id�sebb aggasty�nt tal�n nem is l�ttam �letemben; meglep� �s sz�nalmas ellent�te volt annak a d�lceg fiatal sz�zadosnak, aki sok-sok �vvel azel�tt m�sz�rl�sra k�sz�tette el� harcosait. Hickman m�r halott - mindig ez a v�ge. Mint Susy l�nyom k�rdezte egyszer: tulajdonk�ppen mi �rtelme az eg�sznek?

Reuel Gridley elment a h�bor�ba, �s tizen�t-tizenhat �vig semmit sem hallottunk r�la. V�gre Carson Cityben, amikor egy szerkeszt�vel �ppen vit�s �gyeinket tiszt�ztuk (mellesleg a szerkeszt� sokkal harcra termettebb volt, mint �n), egyszer csak egy hangot hallok: - Adj bele mindent, Sam. �n melletted vagyok. - Reuel Gridley volt. Azt mondta, nem az arcomat ismerte meg, hanem a d�liesen vontatott besz�dmodoromat.

Gridley akkoriban ker�lt egy Reese River k�rny�ki b�ny�ba, �s r�videsen elvesztett egy v�laszt�ssal kapcsolatos fogad�st. A fogad�s felt�telei �rtelm�ben meg kellett vennie egy huszon�t kil�s zs�k finom lisztet, v�gigcipelni a v�roson, �s �tadni a fogad�s nyertes�nek, mik�zben el�tte zen�szek vonultak f�l. Term�szetesen az eg�sz telep ott ny�zsg�tt, j�l besz�va, lelkesen. A nyertes �rver�sre bocs�totta a zs�kot az Egyes�lt �llamok Eg�szs�g�gyi alapja jav�ra, �s sikerrel el is adta. A vev� �jra eladta az Alap jav�ra. Az izgalom egyre fokoz�dott. �jra �s �jra eladt�k a j�t�kony c�l jav�ra. A h�rt Virginia Citybe is megt�viratozt�k. A v�rosban nagy lelkesed�s t�rt ki: megk�rt�k Reuel Gridleyt, hogy hozza �t a zs�kot, �s Virginia Cityben is tartsanak �rver�st. El is hozta: nyitott hint�t �s rezesband�t szereztek a tisztelet�re. A zs�k liszt Gold Hilln�l t�bbsz�r gazd�t cser�lt, �s k�s� este �rkezett be Virginia Citybe, ahol �jra eladt�k, majd megint gazd�t cser�lt, m�g v�gre h�sz vagy harmincezer doll�rt szedtek �ssze az Eg�szs�g�gyi Alap jav�ra. Gridley �tvitte Californi�ba, �s k�l�nb�z� v�rosokban �rulta. Nagy �sszegeket kapott �rte Sacrament�ban �s San Francisc�ban. Majd Keletre vitte, eladta New Yorkban �s m�s nagyv�rosokban; k�s�bb levitte a St. Louis-i ki�ll�t�sra �s v�s�rra, �s �lland�an tal�lt r� vev�ket. V�g�l kis s�tem�nyeket k�sz�tett bel�le, �s darabonk�nt egy doll�r�rt ki�rus�totta. V�geredm�nyben az a zs�k liszt, amely eredetileg tal�n t�z doll�rba ker�lt, �sszesen t�bb mint k�tsz�zezer doll�rt szerzett az Eg�szs�g�gyi Alapnak. Reuel Gridley is r�ges-r�g halott m�r - �pp�gy mint a t�bbiek.

1845-ben, amikor t�z�ves voltam, kanyar�j�rv�ny t�rt ki v�rosunkban, �s ijeszt� m�rt�kben megtizedelte a kiskor� lakoss�got. J�form�n naponta temettek gyerekeket, �s az any�k szinte esz�ket vesztett�k az aggodalomt�l. Any�mat is f�lelem gy�t�rte. Agg�dott Pamela n�v�rem�rt, Henry�rt �s �rtem. K�nos gonddal �gyelt r�, nehogy fert�z�s �rhessen benn�nket. N�mi elm�lked�s ut�n �gy l�ttam, any�m m�dszere t�ves, �s saj�t eszk�zeimmel jav�thatok rajta. Azt m�r nem tudom, f�ltem-e a kanyar�t�l vagy sem, de arra tiszt�n eml�kszem, mennyire kimer�tett az �lland� fesz�lts�g, �s mennyit szenvedtem a hal�l fenyeget� k�zels�g�t�l. V�g�l belef�radtam, �s szerettem volna, ha azonnal eld�l a k�rd�s valamilyen ir�nyban; most m�r ez a nyugtalans�g tette t�nkre napjaimat �s �jszak�imat. Egy�ltal�n nem �lveztem az �letet. Elhat�roztam: v�get vetek a bizonytalans�gnak, �s kik�nyszer�tem a d�nt�st, m�r csak az�rt is, hogy t�l legyek rajta.

Will Bowen kanyar�ja nagyon s�lyos eset volt. Gondoltam, megl�togatom, �s elkapom t�le. Az utcai bej�raton �t l�ptem be a h�zukba; v�gigsurrantam a szob�kon �s folyos�kon, s �beren �gyeltem, nehogy f�lfedezzenek. V�gre el�rtem Will szob�j�t az �p�let h�ts� r�sz�ben az emeleten, �s akad�lytalanul bejutottam. Azonban gy�zelmem csak eddig terjedt. Az anyja egy perc m�lva m�r elkapott, kituszkolt a h�zb�l, alaposan �sszeszidott, �s hazazavart. Annyira megr�m�lt, hogy alig tudott sz�hoz jutni: eg�szen beles�padt. L�ttam, legk�zelebb �gyesebbnek kell lennem, �s siker�lt is. A h�z m�g�tti �sv�nyen �d�ngtem, �s a ker�t�s r�sein leskel�dtem, am�g meg nem gy�z�dtem r�la, hogy a k�r�lm�nyek kedvez�k. Akkor azt�n beosontam a h�ts� udvarba, f�l a h�ts� l�pcs�n a szob�ba, �s beb�jtam az �gyba Will Bowen mell�, an�lk�l, hogy felfedeztek volna. Nem tudom, mennyi ideig maradtam az �gyban. Csak arra eml�kszem, hogy Will t�rsas�ga semmif�le �r�m�t nem jelentett sz�momra, mert m�g ahhoz is rosszul volt, hogy �szrevegye a jelenl�temet. Amikor hallottam, hogy az �desanyja k�zeledik, fejemre h�ztam a takar�t, de a tr�kk nem v�lt be. Fullaszt� ny�ri h�s�g volt, a takar� csak egy lucskos leped� volt, �s b�rki �szrevehette, hogy ketten vagyunk alatta. Nem sok�ig maradtunk ketten. Mrs. Bowen kicib�lt az �gyb�l, �s szem�lyesen vezetett haza, a gall�romn�l fogva. Egy pillanatig sem laz�tott a szor�t�s�n, m�g �t nem szolg�ltatott any�m kez�be. Mell�kelte a v�lem�ny�t is az effajta k�lyk�kr�l.

Eg�sz tisztess�ges kanyar� t�rt ki rajtam: hajsz�l h�j�n elpatkoltam. Olyan k�zel ker�ltem a hal�lhoz, hogy m�r semmi sem �rdekelt: ellenkez�leg, teljes �rdektelens�gbe s�llyedtem - megnyugtat�, b�k�s, �des �s gy�ny�r�s�ges k�z�ny ker�tett hatalm�ba. Soha �letemben nem �lveztem semmit annyira, mint akkor azt a haldokl�st. Ugyanis val�ban haldokoltam. A h�r k�rbej�rt, �s �rtes�tett�k a csal�dot, hogy b�cs�zzanak el t�lem a beteg�gyamn�l. Mindenkit megismertem: az agyam vil�gos volt. Mind s�rtak, de ez nem hatott meg. Ez is csak k�d�sen hatolt el hozz�m, s csak az�rt, mert mindennek a gy�ng�d figyelemnek �n voltam a k�z�ppontj�ban. Ez h�zelgett �s hi�s�ggal t�lt�tt el.

Amikor Cunningham doktor �gy d�nt�tt, hogy t�bbet m�r nem tud tenni �rtem, zacsk�ban forr� hamut rakott r�m: mellemre, csukl�mra �s bok�mra. �gy azt�n, nagy meglepet�s�re - nekem pedig k�ts�gtelen�l b�natomra - visszar�ncig�lt erre a vil�gra, �s �jra elind�tott utamon.

Nemr�giben egy v�letlen megjegyz�s eszembe juttatta egyik ifj�kori szerelmemet, �s azonnal besz�lni kezdtem r�la. Nem l�ttam ugyan negyvennyolc �ve, de ez sem sz�m�tott. Kider�lt, hogy vil�gosan �l eml�kezetemben, �s most is �l�nken �rdekel, a hossz�-hossz� id� ellen�re, amely �resen t�tong k�z�tt�nk. M�g nem volt tizen�t �ves, amikor megismerkedt�nk. Ny�ron t�rt�nt: a kisl�ny St. Louisb�l New Orleansba ment haj�val a Mississippin, egyik rokona vend�gek�nt, aki a "John J. Roe" folyami g�z�s�n volt korm�nyos. J�l ismertem ennek a haj�nak a tisztjeit, mivel �n is forgattam a korm�nyt a korm�nyosf�lk�ben egy ideig. Teherhaj� volt; tulajdonk�ppen nem is sz�ll�thatott utasokat, de m�gis mindig volt vagy egy tucat utas a fed�lzet�n. Nyugodtan ott lehettek, mert nem jelentett�k be �ket, nem is fizettek: a kapit�ny vend�gei voltak, �s senki sem tartozott felel�ss�ggel �rt�k, ha valami szerencs�tlens�g �rte �ket.

Kedves �reg vontat�g�z�s volt. T�gas als� fed�lzete kiv�l�an alkalmasnak bizonyult holdf�nyes t�ncmulats�gokra �s nappali hanc�roz�sra - �lland�an �ltek is a lehet�s�ggel. Elb�v�l�en k�nyelmes, r��r�s haj� volt, nagyj�b�l a f�ld leglomh�bb haj�ja. F�lfel� menet m�g egy sziget is elhagyta, lefel� pedig m�g a v�z sebess�g�t sem tudta �tvenni. De az�rt v�gtelen�l kedves haj� volt. A kapit�nya, Mark Leavenwort, alaposan kin�tt a J�isten mark�b�l. Vend�gszeret�en �s j�indulat�an viselkedett - m�r ahogyan ezek az �ri�sok szoktak. Ugyanilyen hatalmas ember volt a b�tyja is, Zeb, ugyanilyen tulajdons�gokkal. Akkor�kat tudott nevetni, hogy elhallatszott Vicksburgt�l Nebrask�ig. Zeb meg Beck Jolly korm�nyozta a haj�t.

Jolly igen j�k�p�, j� mozg�s�, �rtelmes, bar�ts�gos fi� volt, kit�n� jellem� - �gy viselkedett, mint egy herceg. Vagy ha ez t�lz�snak hatna, mondjuk: mint egy �rgr�f. Az ember sz�vesen n�zett r� - akkor. De most! N�gy �vvel ezel�tt l�ttam: a haja (m�r ami megmaradt bel�le) meg�sz�lt, az arca beesett, csak a sz�gletes �lla maradt v�ltozatlan. K�r�lbel�l �gy hatott, mint egy g�z�ra.

A "John J. Roe"-n a haj�p�nzt�rosok, tisztek, az �lelmez�si tiszt �s az �sszes hivatalos szem�lyek valamennyien egyszer�, j� ked�ly�, �sszetart� t�rsas�g volt, mind csupa kedvess�g. �ltal�ban Indiana �llam bels� r�sz�b�l j�ttek, ott n�ttek fel a tany�kon, �s a keresetlen tanyai j� ked�lyt magukkal hozt�k, �s meghonos�tott�k a g�z�s�n is. Amikor a haj� �ton volt, semmi sem vallott r�, hogy ez haj�; senki sem �rezte, hogy v�zij�rm� fed�lzet�n van. Mintha �sz� tany�n utaztunk volna. Enn�l kellemesebb �rz�st el sem lehet k�pzelni.

Abban az id�ben, amelyr�l besz�lek, kipottyantam a "John J. Roe" paradicsom�b�l, �s a gyorsj�rat� "Pennsylvania" utassz�ll�t�n voltam korm�nyos Brown kapit�ny keze alatt. Ez a haj� robbant fel k�s�bb �s �lte meg Henry �cs�met. Eml�kezetes utunkon a "Pennsylvania" �ppen meg�rkezett New Orleansba, �s amikor lehorgonyzott, �szrevettem, hogy haj�nk tatja egy vonalban van a "John J. Roe" el�fed�lzet�vel. H�trafel� indultam, �tm�sztam a n�i kabinok korl�tj�n, �s onnan �tugrottam a "Roe" fed�lzet�re, �ppen a t�gas als� fed�lzetre. �gy �reztem, mint amikor az ember hossz� t�voll�t ut�n haza�rkezik a kis tany�ra. Micsoda gy�ny�r�s�g volt tal�lkozni �s kezet fogni Leavenworthszel �s a g�zhaj�s �serdei fav�g�k �s sz�nagy�jt�k csal�dj�nak t�bbi tagj�val: mintha mind a rokonaim lettek volna! Szok�s szerint egy sereg utas is �lldog�lt ott: f�rfiak �s n�k, fiatalok �s �regek - �s ahogy ez m�r lenni szokott, vid�m, kedves egy�ttes alakult ki. A "John J. Roe"-farmerek kedvess�ge �ket is megfert�zte. A t�rsas�g k�zep�n, elb�v�lt szemeim el�tt, ott lebegett egy jelens�g, az a kisl�ny, akir�l besz�ltem. Azonnal sz�vem h�lgy�v� v�lasztottam. Ny�lt, egyszer�, megnyer� gyerek volt a kies Missouri kell�s k�zep�r�l, �let�ben el�sz�r hagyta el az otthon�t, �s mag�val hozta a t�voli t�jak frisses�g�t, a pr�ri illat�t.

A t�bbit, azt hiszem, r�viden elmondhatom. A k�vetkez� h�rom napon el sem mozdultam a kisl�ny mell�l, reggelt�l estig. Akkor azonban v�ratlanul f�lbeszak�tottak. Zeb Leavenworth futva j�tt h�tra, �s azt kiab�lta: - A "Pennsylvania" indul! - Rohantam, ahogy tudtam, �s amikor meg�rkeztem a nagy als� fed�lzetre, a "Pennsylvania" tatja �ppen elsuhant mellette. �tvetettem magam, �s m�g �ppen elkaptam, de egy hajsz�lon m�lt. A l�bujjammal a perembe kapaszkodtam, az ujjaimat pedig g�rcs�sen a v�d�korl�tba akasztottam. A sz�ll�smester elkapott, �s f�lr�ngatott a fed�lzetre.

Laura M. Wrightnak h�vt�k azt az �des, b�jos kisl�nyt, s �n teljesen vil�gosan, fiatals�ga friss vir�gz�s�ban l�ttam �t: �de arc�t, r�pk�d� hajfonat�t, libeg�-csapkod� feh�r ny�ri ruh�j�t a r�gi sz�p Mississippi id�k szel�ben - mind pontosan l�ttam magam el�tt, amikor m�lt szombaton besz�lgett�nk r�la. S a t�rt�netet ezzel fejeztem be:

- Soha t�bb� nem l�ttam. Negyvennyolc �ve, egy h�napja �s huszonh�t napja, hogy elv�ltunk, �s az�ta egy sz�t sem v�ltottunk egym�ssal.

M�lt h�ten szerd�n Fairhavenb�l �rkeztem haza, �s lev�l v�rt r�m Laura Wrightt�l. Teljesen megr�zott. Lehulltak a hajfonatok, elt�nt a hamvas �szibarack arc; vele sz�llt a k�nny�, r�vid kis ruha. A negyvennyolc �v el�tti gondtalan kisl�ny hely�be k�pzeltem a f�radt �s elgy�t�rt hatvank�t �ves �zvegyasszonyt. Laura anyagi seg�ts�get k�rt t�lem a maga �s rokkant fia sz�m�ra, aki, mint mellesleg megeml�tette, harminch�t �ves. Laura tan�t�n�. Ezer doll�rra volt sz�ks�ge: elk�ldtem neki.

Borzaszt� ez a vil�g - �rd�gi. Amikor megismerkedtem azzal a kisl�nnyal, az apja k�ztiszteletben �ll�, magas rang� b�r� volt Missouri �llamban, �s az akkori fogalmak szerint gazdagnak sz�m�tott. Mit k�vetett el az a kisl�ny, mi a v�tke, hogy szeg�nys�g �s k�szk�d�s a b�ntet�se id�s kor�ban? De hagyjuk ezt a t�m�t, miel�tt d�hbe gurulok, �s er�s kifejez�seket haszn�lok - istenemre!

V�gre �jra hallottam r�g, majdnem �tven �ve elt�nt tizenn�gy �ves kis szerelmemr�l. M�r majdnem �gy l�tszott, hogy �jra elvesz�tj�k szem el�l. R�gi bar�tok k�z�tt k�borolt Missouriban, �s nem tudtunk a nyom�ra akadni. Azt hitt�k, visszat�rt Californi�ba, ahol tan�t, �s oda k�ldt�k a csekket. Keringett vagy k�t h�napig, de v�gre h�rom-n�gy nappal ezel�tt a csekk r�tal�lt Columbi�ban, Missouri �llamban. V�gtelen�l kedves levelet �rt, nagyon jellemz�t. S most, a lev�lb�l kit�rul� jellemb�l �jra r�tal�ltam, hatvank�t �ves kor�ban, a hajdani tizenn�gy �ves kisl�nyra.

Amikor tov�bb haj�zott a foly�n a "John J. Roe" fed�lzet�n, a haj� �jjel bele�tk�z�tt egy far�nkbe �s nyilv�nval� volt, hogy percek alatt el fog s�llyedni. S�rg�sen a parthoz korm�nyozt�k, nagy volt a zaj �s az izgalom. Mindenkire r�parancsoltak, hogy hagyja el a haj�t. Ez meg is t�rt�nt: legal�bbis pillanatnyilag azt hitt�k, hogy senki sem hi�nyzik. Akkor Youngblood, az egyik korm�nyos, �szrevette: az unokah�ga nincs a megmentettek k�z�tt. � �s az �reg Davies, az els� tiszt, felrohantak a s�llyed� haj�ra, d�r�mb�lni kezdtek Laura ajtaj�n, amelyet z�rva tal�ltak, �s kiab�ltak hogy j�jj�n ki - egy pillanat veszteni val� id� sincs.

Laura nyugodt hangon azt v�laszolta, hogy valami baj van az abroncsszokny�j�val, �s m�g nem tud kij�nni.

- Sose t�r�dj most az abroncsszokny�val - s�rgett�k -, j�jj ki an�lk�l. Ilyesmire nem lehet id�t vesztegetni.

Mire Laura v�ltozatlan nyugalommal azt v�laszolta, hogy csak akkor j�n ki, ha rendben lesz a szokny�ja, �s m�r f�l tudja venni. �llta is a szav�t, �s t�k�letesen fel�lt�zve ker�lt el�.

Erre gondoltam, amikor ma reggel a level�t olvastam, s ez a gondolat oly messzire vitt vissza abba a r�ges-r�gi id�be, hogy egy pillanatra ism�t benne �ltem. �jra a r�gi f�ktelen, vad k�ly�k voltam, s a k�zben elm�lt �vek hossz� sora a semmibe t�nt - mai k�z�rzetemmel �s �sz hajammal egy�tt. �gy azut�n megd�bbentem, amikor Laura level�ben a k�vetkez� r�szhez �rtem - azt hittem, valaki m�sra vonatkozik:

"De nem akarom untatni �s elrabolni �rt�kes idej�t fecseg�semmel. Szinte elfelejtettem, hogy a vil�g egyik legh�resebb �s legkap�sabb ember�nek �rok. Ebb�l is l�thatja, hogy �n m�g mindig az ardennes-i erd�ben k�borlok �lmodozva."

Sz�val �n h�s vagyok Laura Wright szem�ben! K�ptelens�g. Az embert tisztelhetik idegenek, �s valahogy, k�d�sen, m�g meg is �rtem �ket, vagy legal�bbis elhiszem nekik, de hogy egy k�zeli �s j�lismert bar�t n�zzen tisztelettel az emberre, azt m�g egyetlen "h�s" sem tudta felfogni, ebben biztos vagyok.

Youngblood�kn�l j�rt l�togat�ban. Ez is r�gi, tragikus eml�keket �breszt bennem. Youngbloodot igaz�n nagyszer� embernek ismertem. Akkoriban fiatal volt � is, a feles�ge is, k�t kis gyerekkel - nagyon boldog �s el�gedett csal�d. J� korm�nyos volt, �s m�lyen �t�rezte fontos �ll�sa felel�ss�g�t. Egyszer az utassz�ll�t� haj�n, ahol akkor szolg�lt, t�z �t�tt ki, a Mississippi k�zep�n. A partra vezette a haj�t, �s �rhely�n maradt a korm�nyn�l, m�g mindenki kisz�llt, mik�zben a haj� teljes h�ts� r�sze l�ngokban �llt, bele�rtve a korm�nyosf�lke h�ts� r�sz�t is. Akkor azut�n �tm�szott a haj� oldal�n, �s siker�lt megmentenie az �let�t, igaz ugyan, hogy s�lyosan �ssze�gve �s tele sebekkel. Egy-k�t �v m�lva New Orleansban egy este elment hazulr�l valami csal�di megb�z�st elint�zni - �s soha t�bb� nem hallottak r�la. Arra gondoltak, hogy meggyilkolt�k, �s val�sz�n�leg �gy is t�rt�nt, de az eg�sz �gy rejt�ly maradt.

Davis, az �reg els� tiszt �rdekes ember volt. M�r elm�lt hatvan�ves, �s bozontos haja meg szak�lla sz�p �sz lett volna, ha b�k�ben hagyja, de nem engedte: festette. Mivel azonban �vente csak n�gyszer festette, �ltal�ban el�g mulats�gos l�tv�nyt ny�jtott. Ha siker�lt a m�velet, akkor a haja �s a pofaszak�lla ragyog�, vonz� z�ld sz�nben pomp�zott; m�skor m�ly, kellemes b�bor �rnyalatot �lt�tt; n�ha megn�tt a haja, �s kil�tszott egy ujjnyi a feh�r sz�rzetb�l. Ilyenkor meglep� �sszhat�st �rt el, k�l�n�sen ami a pofaszak�llt illeti, mert bizonyos f�nyn�l az arc�t �vez� �sz sz�rzet majdnem l�thatatlann� v�lt. Ekkor a pofaszak�llpamacs �gy hatott, mintha nem is �rintkezne az arc�val, hanem t�le teljesen f�ggetlen�l lebegne. Mivel els� tiszt volt, alaposan �s tehets�gesen tudott k�romkodni: erre hivatalb�l sz�ks�ge volt. De � valami olyan p�tsz�kinccsel rendelkezett, mint rajta k�v�l egyetlen tiszt sem a nagy folyamon v�gig, �s ezzel sokkal hat�sosabban tudta meggy�zni a lusta rakod�munk�sokat, mint b�rki m�s a szakm�ban. Nem volt durva, �s �ppen ez�rt olyan rejt�lyes, ijeszt� hat�st keltett, hogy sokkal vadabbul hangzott, mint a t�bbiek� a folyami szolg�lat b�rmelyik haj�j�nak fed�lzet�n.

Davis m�velts�ge csup�n od�ig terjedt, hogy olvasni tudott, �s tudott valami olyasmit is, ami megt�veszt�sig hasonl�tott az �r�shoz, olvasott, sokat �s szorgalmasan olvasott, k�nyvt�ra azonban egyetlen k�nyvb�l �llt. Lyell Geol�gi�-ja volt az a k�nyv, �s annyit forgatta, hogy a szakk�nyv teljes komoly �s darabos tudom�nyos sz�kincs�t tudta haszn�lni, b�r sejtelme sem volt r�la, hogy a szavak mit is jelentenek. Nem is t�r�d�tt vele. Csak az �rdekelte: mennyi energi�t tud seg�ts�g�kkel kifacsarni a hozz� beosztott rakod�munk�sokb�l. V�gsz�ks�g eset�n szabadj�ra eresztett egy j�, r�gim�di k�romkod�skit�r�st, tiszteletet parancsol� szakkifejez�sekkel keverve �s f�szerezve, majd azzal v�dolta a keze alatt dolgoz� rakod�munk�sokat, hogy �szilur gerinctelenek az �sizz� Anisodactylus posztplioc�n korszakb�l, �s az eg�sz band�t test�letileg a pokolba k�ldte.

Nemcsak a hannibali k�zs�gi iskol�ban nevelkedtem, hanem Orion b�ty�m lapj�nak a szerkeszt�s�g�ben is, ahol sokf�le min�s�gben szolg�ltam: m�g �js�g�r� munk�t is v�geztem. Irodalmi m�k�d�sem felkeltette a kisv�ros figyelm�t, "de nem v�vta ki csod�lat�t" (b�ty�m tan�vallom�sa szerint).

Orion b�ty�m 1825-ben a Tennessee-�llambeli Jamestownban sz�letett; � volt az els� gyermek a csal�dban. Ut�na k�vetkezett Margaret n�v�rem, aki kilenc�ves kor�ban, 1839-ben halt meg, a missouribeli Florid�ban, ahol azut�n �n sz�lettem. A k�vetkez� gyerek �jra l�ny volt: Pamela, a k�s�bbi Mrs. Moffet, Samuel E. Moffet anyja. Eg�sz �let�ben t�r�keny �s gyenge volt: egy �vvel ezel�tt halt meg New York k�zel�ben, majdnem hetven�t �ves kor�ban. Volt m�g egy fiv�r�nk: Benjamin, � 1842-ben, t�z�ves kor�ban halt meg.

Orion Jamestown tanyavil�g�nak egyik apr� kis fakunyh�j�ban t�lt�tte gyermekkor�t, Kelet-Tennessee elhagyatott dombjai k�z�tt, ahol csak n�h�ny primit�v ember �lt. Ezek a szomsz�dok �ppolyan tudatlanok voltak, �s �pp�gy nem ismert�k a k�r�k�n k�v�l es� vil�got, mint a k�rnyez� erd�k t�bbi vadjai. A csal�d Florid�ba v�ndorolt, majd Hannibalba k�lt�z�tt: Orion ekkor t�z�ves volt. Tizen�t-tizenhat �ves lehetett, amikor a csal�d St. Louisba k�ldte: ott kitanulta a nyomd�szmesters�get. B�ty�m egyik jellemz� von�sa volt rendk�v�li lelkesed�se minden ir�nt. Minden reggel �gy �bredt, hogy lelkesedett valami�rt; eg�sz nap az foglalkoztatta. Az �jszaka folyam�n ez kihalt bel�le, �s m�snap reggel �jra l�ngolt az �rdekl�d�st�l valami eg�sz m�s ir�nt; alig volt t�relme hozz�, hogy fel�lt�zz�k. Ily m�don �vente h�romsz�zhatvan�t vadonat�j lelkesed�st mer�tett ki, �lete minden �v�ben - eg�szen addig, m�g meg nem halt egy kora reggel, az asztaln�l �lve, tollal a kez�ben; �ppen pap�rra vetette aznapi lobog� lelkesed�s�nek t�rgy�t, azon meleg�ben, hogy m�g �lvezhesse l�ngj�t �s f�stj�t, m�g az �jszaka el nem hamvasztja. Ez hetvenk�t �ves kor�ban t�rt�nt. De m�sik, igen jellemz� tulajdons�g�r�l sem szabad megfeledkeznem: m�ly b�nat, b�skomors�g, elkesered�s gy�t�rte, m�gpedig mindennap a lelkesed�shull�mokkal v�ltakozva. Napjai �gy oszlottak meg - jobban mondva tark�llottak: reggelt�l �jf�lig ragyog� napf�ny �s fekete felh�k v�ltogatt�k egym�st. Minden napj�r�l el lehet mondani, hogy � volt a legvid�mabb �s legrem�nyked�bb, m�sr�szt a legszerencs�tlenebb ember a vil�gon.

Mialatt St. Louisban inaskodott, k�zeli ismerets�gbe ker�lt Edward Batesszel, aki k�s�bb Lincoln els� kabinetj�nek tagja lett. Bates nagyszer� ember volt, becs�letes, tisztess�ges, �s kit�n� jog�sz. Megad�ssal t�rte, hogy Orion minden �j terv�be belevonja; mindet megt�rgyalta vele, �s agyon is �t�tte �rveivel �s ellen�llhatatlan logik�j�val - de csak eleinte. N�h�ny h�t m�lva Bates �szrevette, hogy f�l�slegesen f�radozik; nyugodtan b�k�ben hagyhatja a terveket, �s m�g aznap �jjel magukt�l kim�lnak. Orion arra is gondolt: jog�sz lesz. Mr. Bates biztatta, �s Orion majdnem egy h�tig jogtudom�nnyal foglalkozott, de azut�n term�szetesen f�lretette, hogy valami �jat kezdjen. Sz�nok akart lenni; Bates leck�ket adott neki: f�l-al� s�t�lt, hangosan olvasott egy angol k�nyvb�l, �s sz�lsebesen ford�totta franci�ra. Ezt a m�dszert aj�nlotta gyakorl�sul Orionnak is. Mivel Orion nem tudott franci�ul, elkezdte tanulni, k�t-h�rom napig gy�tr�d�tt vele, azut�n f�ladta.

Am�g tanul�idej�t t�lt�tte St. Louisban, Orion eg�sz sor vall�st k�vetett, egyiket a m�sik ut�n. K�zben vas�rnapi iskol�ban is tan�tott: ezeket is v�ltogatta, amint vall�st v�ltoztatott. Ennek megfelel�en v�ltozatos volt a politikai meggy�z�d�se: egyik h�ten whig, a m�sik h�ten demokrata, a harmadikon - amit �ppen tal�lt a politika piac�n. Itt meg kell eml�tenem, hogy Orion eg�sz �let�ben folyton v�ltoztatta a vall�s�t, �s mindig �lvezte az �j k�rnyezetet. Viszont azt ki kell jelentenem, hogy az �szintes�g�ben nem lehetett k�telkedni: mindig becs�letes volt; �zleti �s p�nz�gyekben sem f�rt soha k�tely a tisztess�g�hez. �r�k�s szesz�lyei �s v�ltoz�sai ellen�re elvei mindig rendk�v�l tiszteletre m�lt�k �s t�k�letesen rend�thetetlenek maradtak. Ebben az eg�sz, furcsa emberi egyvelegben � volt a legk�l�n�sebb egy�nis�g. Az eff�le emberek mindig pillanatnyi hat�sok alapj�n, meggondolatlanul hat�roznak: ilyen volt Orion is. Mindent meggy�z�d�ssel �s lelkesen csin�lt, �s gyerekesen b�szk�lkedett azzal, amivel �ppen foglalkozott - f�ggetlen�l att�l, hogy �rdekl�d�se t�rgya j�, rossz vagy k�z�mb�s volt -, �s minden alkalommal dar�cba �lt�zve hamut hintett a fej�re, �s �gy sz�nta-b�nta, m�g miel�tt huszonn�gy �r�t �regedett volna. Pesszimist�nak sz�letni kell. Optimist�nak is sz�letni kell. Azt hiszem, rajta k�v�l senki m�ssal nem tal�lkoztam, akiben a pesszimizmus �s optimizmus ennyire egyenl� ar�nyban keveredett. Az alapelvekt�l eltekintve annyira nem volt szil�rd, mint a v�z. Egyetlen sz�val meg lehetett �lni benne a j�kedvet, �s egy j� sz�val �jra az egekig emelni. A sz�v�t lehetett �sszet�rni egy �cs�rl� sz�val, �s f�ld�nt�lian boldogg� tenni egyetlen dics�rettel. �s m�g csak nem is ker�lt fejt�r�sbe vagy szellemi er�fesz�t�sbe ez a csoda: b�rmilyen k�zhely megfelelt.

A harmadik felt�n� jellemvon�sa v�lthatta ki az el�z� kett�t is: Orion l�zasan �hezett a dics�retre. Annyira moh�n v�gyott a helyesl�sre - mint egy fiatal l�ny, v�logat�s n�lk�l mindenkinek tetszeni akart -, hogy rendszerint egy m�sodperc alatt k�szs�ggel lemondott elgondol�sair�l, v�lem�ny�r�l �s meggy�z�d�s�r�l, csak hogy megszerezze annak a j� v�lem�ny�t, aki m�sk�ppen v�lekedett. Szeretn�m, ha meg�rten�k, hogy k�zben alapvet� elveit eg�sz id� alatt meg�rizte, azokat sohasem tagadta meg az�rt, hogy b�rkinek is tess�k. B�r rabszolg�k �s rabszolgatart�k k�z�tt sz�letett �s n�tt f�l, gyermekkor�t�l kezdve abolicionista volt, �s az is maradt hal�l�ig. Mindig h�s�gesen �s �szint�n viselkedett, becs�letes �s tiszteletre m�lt� volt. De jelent�ktelenebb �gyekben, apr�s�gokban - mint p�ld�ul a vall�s, a politika �s ehhez hasonl�k - sohasem tudott olyan szil�rd meggy�z�d�sre szert tenni, amit�l ak�r egy macska helytelen�t� ny�vog�sa el ne t�r�thette volna.

�r�kk� �lmodozott; �lmodoz� volt sz�let�s�t�l kezdve, �s ez a tulajdons�ga n�ha bajba sodorta. Egyszer, k�r�lbel�l huszonn�gy �ves kor�ban, amikor �ppen nyomd�szseg�dnek k�sz�lt, romantikus gondolata t�madt: el�zetes �rtes�t�s n�lk�l toppan be hozz�nk Hannibalba, hogy kellemes meglepet�st szerezzen a csal�dnak. Ha k�ld �rtes�t�st, t�j�koztatt�k volna, hogy elk�lt�zt�nk, �s a mogorva, m�ly hang� �reg tenger�sz, Meredith doktor, a csal�di orvosunk lakik a r�gi h�zban; Orion r�gi szob�j�t most az orvos k�t �rett kor� hajadon n�v�re foglalja el. Orion g�zhaj�val �rkezett Hannibalba �jnek �jszak�j�n. Szok�sos lelkesed�s�vel indult el kir�ndul�s�ra. Agya izzott a romantikus tervt�l, m�g sz�v�gette, �s el�re �r�lt a meglepet�snek: mindig ilyen volt. Sohasem tudta kiv�rni, am�g valami bek�vetkezett, hanem el�re meg�lmodta, �s �lvezte. El�fordult, hogy amikor az esem�ny bek�vetkezett, nem siker�lt olyan ragyog�an, mint a k�pzeletbeli; �gy azt�n sokat vesztett azzal, hogy nem maradt meg az �lmodoz�sn�l, �s nem mell�zte a val�s�got.

Amikor oda�rt a h�zhoz, a h�ts� ajt�nak ker�lt, leh�zta cip�j�t, �s f�llopakodott a l�pcs�n. �gy jutott el a k�t id�s hajadon szob�j�ig, hogy nem �bresztette fel a h�zban alv�kat. Levetk�z�tt a s�t�tben, �s odab�jt - valakihez. Kiss� meglep�d�tt, de nem t�ls�gosan, mert azt hitte, Ben �ccse fekszik ott. T�l volt, az �gy k�nyelmes, �s a Bennek k�pzelt test hozz�j�rult az �sszkomforthoz. Elb�biskolt, rendk�v�l el�gedetten az eddigi fejlem�nyekkel. Boldogan tervezgette a m�snap reggeli esem�nyeket. De �gy alakult, hogy m�sk�pp t�rt�nt, m�gpedig j�val el�bb: azonnal. A hajadon, aki k�nyelmetlen�l fek�dt, mocorogni kezdett, forgol�dott, majd r�videsen f�lig f�l�bredt, �s panaszkodott, hogy sz�k a hely. Ez a hang megb�n�totta Oriont. Egy tagj�t sem tudta mozd�tani, elakadt a l�legzete. A hely�b�l kit�rt h�lgy tapogat�zni kezdett, r�tal�lt Orion �jonnan n�vesztett pofaszak�ll�ra, �s f�lsikoltott:

- Hiszen ez egy f�rfi!

Ett�l azt�n megsz�nt Orion b�nas�ga. Egy m�sodperc t�red�ke alatt kint volt az �gyb�l, �s a ruh�ja ut�n kapkodott. Mindk�t le�nyz� sikoltozni kezdett, �gy azt�n Orion nem ragaszkodott teljes �lt�z�k�hez. Elindult azzal, ami a keze �gy�be ker�lt. A l�pcs�ig jutott menek�l�s�ben, ott azut�n �jra megb�nult, mert l�tta, hogy s�padt gyertyal�ng s�rga f�nye emelkedik f�lfel�. �gy v�lte: Meredith doktor rejt�zik m�g�tte, �s val�ban � volt. Az orvos �lt�z�ke er�sen hi�nyosnak hatott, de ez nem sz�m�tott: az alkalomhoz ill�en felszerelte mag�t - egy m�sz�rosk�st szorongatott a kez�ben. Orion odaki�ltott neki, �s ezzel megmentette az �let�t, mert a doktor megismerte a hangj�t. Akkor Meredith doktor azon a m�lytengeri basszus hangj�n, amelyet mindig �gy csod�ltam kisfi�-koromban, elmagyar�zta Orionnak az id�k�zben t�rt�nteket. Megmondta neki, hol tal�lhatja meg a Clemens csal�dot, �s n�h�ny teljesen f�l�sleges tan�ccsal fejezte be mond�k�j�t, hogy Orion �rjon el�bb, ha m�g egyszer ilyen v�llalkoz�sba kezd - noha b�ty�m val�sz�n�leg soha t�bb� nem szorult r� erre a tan�csra.

Amikor ap�m 1847-ben meghalt, a szerencs�tlen esem�ny - ahogy az lenni szokott - �ppen abban a pillanatban k�vetkezett be, amikor sorsunk m�r majdnem j�ra fordult; t�bb �vig tart� keserves nyomorg�s �s n�lk�l�z�s ut�n �ppen kezdt�nk gondtalanabbul �lni. A szeg�nys�get egy Ira Stout nev� ember becstelens�ge hozta r�nk, akinek ap�m t�bbezer doll�rt adott k�lcs�n - akkoriban ez val�s�gos vagyonnak sz�m�tott arrafel�. Ap�mat �ppen kinevezt�k irodatisztnek a Hagyat�ki B�r�s�gra. Ez a szer�ny j�l�t elegend� volt ig�nyeink kiel�g�t�s�re, �s ap�mat oly nagyra becs�lt�k �s tisztelt�k megyeszerte, hogy �ltal�nos v�lem�ny szerint ezt a tekint�lyes hivatalt �lete v�g�ig megtarthatta volna. Febru�r v�g�n ment be Palmyr�ba, a megyesz�khelyre, hogy letegye a hivatali esk�t. Lovon j�tt vissza, tizenk�t m�rf�ldnyire; k�zben csapkodta az �lmos es�, �s f�lig megfagyva �rkezett haza. Mellh�rtyagyullad�st kapott, �s m�rcius 24-�n meghalt.

J� szerencs�nket �gy ragadta el a sors, �s �jra m�ly szeg�nys�gbe s�llyedt�nk. Az �let valahogy mindig �gy alakul. A Clemens csal�d �jra ott �llt egy fill�r n�lk�l.

Orion ap�m hal�la ut�n k�t-h�rom �vig nem j�tt haza Hannibalba; New Orleansban maradt. Nyomd�szseg�d volt, �s rendesen keresett. A kereset�b�l t�mogatta any�mat �s Henry �cs�met, aki k�t �vvel volt fiatalabb n�lam. Pamela zongora�r�kat adott, ezzel j�rult hozz� a k�lts�gekhez. �gy azt�n valahogy elverg�dt�nk, b�r el�g nehezen. �n nem jelentettem megterhel�st, mert ap�m hal�la ut�n r�gt�n kivettek az iskol�b�l, �s beadtak a hannibali Courier szerkeszt�s�gbe nyomd�szinasnak. Mr. Ament, a lap kiad�ja �s tulajdonosa a szok�sos inasfizet�st adta: vagyis ell�t�st �s ruh�t, de p�nzt nem. �vente k�t �lt�zet ruh�t kellett volna kapnom, de az egyik valahogy sosem �lt�tt form�t, a m�sikat pedig mindaddig nem vett�k meg, am�g Mr. Ament r�gi ruh�ja m�g tartott. �n csak f�lakkora voltam, mint Mr. Ament, ennek k�vetkezt�ben az ingei n�ha azt a k�nyelmetlen �rz�st keltett�k bennem, mintha cirkuszi s�torban lakn�k, �s a nadr�gsz�r�t a f�lemig kellett felhajtanom, hogy el�g r�vid legyen.

Rajtam k�v�l m�g k�t inasa volt. A hatalmas termet� Wales McCormick tizenh�t-tizennyolc �ves lehetett. Ament ruh�ja �gy fesz�lt rajta, mintha pr�sbe szor�tott�k volna, rendszerint fuldoklott benne, k�l�n�sen ny�ron. F�ktelen, vid�m, remek fick� volt: elvekkel nem terhelte a k�z�rzet�t - rendk�v�l �lveztem a t�rsas�g�t. Eleinte a h�rom inasnak a konyh�ban kellett �tkeznie, az �reg rabszolgaszak�csn�vel �s csinos, vonz�, kedves, fiatal f�lv�r l�ny�val. Wales a tulajdon sz�rakoztat�s�ra - mert azzal �ltal�ban nem er�ltette meg mag�t, hogy m�sokat sz�rakoztasson - sz�nni nem akar� kitart�ssal, zajosan, nagy garral udvarolt a mulatt l�nynak. Szeg�nynek megkeser�tette az �let�t, �s az anyja sz�rny� aggodalomban �lt miatta.

- Wales �r, Wales �r, h�t nem tud rendesen viselkedni? - tiltakozott az �regasszony, de Wales ezt is b�tor�t�snak tekintette, �s �jult er�vel fokozott ostromba kezdett. Ralph meg �n hal�lra nevett�k magunkat. Az igazat megvallva, az �regasszony csak sz�nlelte a k�ts�gbees�st. Alapj�ban v�ve tiszt�ban volt vele, hogy a rabszolgatart� vid�k szok�sai �rtelm�ben Walesnek joga van udvarolni a l�nynak, ha kedve tartja. De a l�ny �szint�n elkeseredett. J� �rz�s�, j� �zl�s� l�ny volt, �s Wales k�l�n�s udvarl�si m�dszereit komolyan vette.

A koszt nem volt valami v�ltozatos abban a konyh�ban, �s k�l�nben is: keveset adtak enni. �gy azt�n az inasok a tulajdon �gyess�g�kre voltak utalva, ha nem akartak �hen halni. Majdnem minden �jjel lelopakodtunk a pinc�be egy �ltalunk f�lfedezett titkos bej�raton. Ott azt�n �sszeszedt�nk krumplit, hagym�t �s m�s eff�l�ket, elvonultunk vele a nyomd�ba, ahol szalmazs�kon szoktunk aludni, megf�zt�k az ennival�t a k�lyh�n, �s rendk�v�l j�l sz�rakoztunk. Walesnek eg�szen egy�ni, el�kel� �s nagyszer� m�dszere volt a burgonyak�sz�t�sre. Inasnapjaim �ta csak egyszer tal�lkoztam ilyen m�don f�z�tt krumplival: amikor II. Vilmos n�met cs�sz�r 1891 v�ge fel� egy alkalommal mag�nlakom�ra kegyeskedett megh�vni. Amikor a krumplit felt�lalt�k, annyira megfeledkeztem j�nevel�semr�l, hogy megbocs�thatatlan b�nt k�vettem el, miel�tt a j� modoromat �jra felvehettem volna: tudniillik hangos �r�mki�lt�sba t�rtem ki a krumpli l�tt�n. Erre vonatkoz� megjegyz�semet a mellettem �l� cs�sz�rhoz int�ztem, an�lk�l, hogy soromra v�rtam volna. �gy eml�kszem, becs�letes er�fesz�t�ssel igyekezett �gy tenni, mintha nem lenne megr�k�ny�dve, pedig vil�gosan l�tszott rajta, hogy megbotr�nkoztattam, a jelenlev� f�l tucat el�kel�s�gr�l nem is besz�lve. Val�s�ggal megdermedtek - m�g akkor sem tudtak volna megsz�lalni, ha akartak volna. Vagy f�l percig tartott a dermeszt� n�mas�g, �s term�szetesen m�g most is tartana, ha maga a cs�sz�r nem t�rte volna meg - erre senki m�s nem mert v�llalkozni. Este f�l h�t lehetett, �s a l�gk�r fagyos hangulata csak �jf�lt�jt kezdett felengedni; akkor azt�n f�lolvadt - vagy ink�bb elsodr�dott -, a megivott j�kora s�rmennyis�g elmosta.

Mint m�r utaltam r�, Mr. Ament p�nz�gyekben enyh�n sz�lva kiss� merev �s sz�kmark� volt. Id�vel, amikor mi inasok az alagsorb�l feljebb emelkedt�nk a f�ldszintre, �s a csal�di asztaln�l �lhett�nk Pat MacMurrayvel, a nyomd�szseg�ddel egy�tt, ott is ez a gazd�lkod�si rendszer folytat�dott. Ament feles�ge �jdons�lt menyecske volt. Kit�ntet� helyzet�t nemr�g �rte el, miut�n �lete nagy r�sz�ben erre v�rt. Mr. Ament sz�ve szerint val� asszony volt: a megfelel� asszony a megfelel� helyen. A vil�g�rt nem adta volna kez�nkbe a cukortart�t, hanem szem�lyesen �des�tette meg a k�v�nkat. Illetve a kez�vel elv�gezte a cukoradagol�s mozdulatait, de val�j�ban a k�v� nem lett �des. A szeml�l� �gy l�tta, mintha minden cs�sz�be beletenne egy tet�zett k�v�skan�l barna cukrot, de Wales azt mondta, hogy ez tiszta csal�s. Wales szerint Mrs. Ament el�sz�r belemer�tette a kanalat a k�v�ba, hogy hozz�tapadjon a cukor, azut�n lefel� ford�tva emelte ki a kanalat a cukortart�b�l, �gyhogy a lefel� ford�tott kan�l dombor� alj�t l�ttuk tet�zve rakott cukornak, pedig csak eg�szen v�kony r�teg volt rajta. Ez el�g hihet�en hangzik, de olyan neh�z b�v�szmutatv�ny, hogy azt hiszem, a val�s�gban nem is �gy t�rt�nt, ez is csak Wales egyik jellemz� l�d�t�sa volt.

A Courier szerkeszt�s�g�ben t�lt�tt els� inas�vem alatt k�vettem el valamit, amit m�r �tven�t esztendeje pr�b�lok megb�nni. Ny�ri d�lut�n volt, amikor a fi�k m�sra sem tudnak gondolni, mint egy kiruccan�sra a foly�hoz, vagy hasonl� sz�rakoz�sra, de �n fogoly voltam. A t�bbiek mind kivett�k a szabadnapjukat, csak �n �ltem ott egyed�l, szomor�an. Valami komiszs�got k�vettem el, �s azzal b�ntettek, hogy elvett�k a szabadnapomat, s emellett m�g mag�nyosan is kellett t�ltenem a d�lut�nt. Egyed�l voltam a m�sodik emeleti nyomd�ban. Volt ugyan n�mi vigaszom, s am�g tartott, el�g hat�konynak tal�ltam: egy friss, piros, �rett, hatalmas g�r�gdinnye fele. K�ssel b�ny�sztam benne, �s bekebeleztem az eg�szet, b�r majd sz�tpukkadtam t�le; m�g a f�lemb�l is dinnyel� folyt. Megmaradt a h�ja, az �ri�si, �reges dinnyeh�j: ak�r b�lcs�nek haszn�lhatt�k volna. Nem akartam, hogy k�rba vesszen, de pillanatnyilag semmi felhaszn�l�si m�d nem jutott eszembe, ami egyben sz�rakoz�st is jelentett volna sz�momra. Ott �ltem a m�sodik emeleti ablakn�l, amely a F� utc�ra n�zett. V�gre eszembe jutott, hogy j� lenne a dinnyeh�jat valakinek a fej�re ejteni. K�telkedtem ugyan a m�velet �sszer�s�g�ben, �s bizonyos lelkiismereti agg�ly is gy�t�rt amiatt, hogy a k�sz�l� mulats�gb�l ar�nytalanul sok �lvezet jut majd nekem �s viszonylag kev�s a m�sik f�lnek. De, gondoltam, az�rt m�gis megkock�ztatom.

Az ablakb�l figyeltem, k�zeleg-e megfelel� alany - biztons�gos megold�s -, de nem j�tt. Valah�nyszor felbukkant egy jel�lt, mindig kider�lt, hogy nem megfelel�, �s er�t vettem magamon. V�gre megjelent az igazi, Henry �cs�m szem�ly�ben. � volt a legrendesebb fi� az eg�sz k�rny�ken. Sosem b�ntott senkit, a l�gynek sem v�tett - elkeser�t�en j� volt. Csak �gy buzgott a j�s�gt�l, de ez�ttal az sem mentette meg. Moh� �rdekl�d�ssel figyeltem, amint k�zeledett. K�nyelmesen baktatott, tele kellemes ny�ri �br�ndokkal, a sz�v�ben nem volt k�tely afel�l, hogy a gondvisel�s vigy�z r�. Ha tudott volna leshelyemr�l, kev�sb� b�zik ebben a babon�ban. Ahogy k�zelebb �rt, egyre ink�bb r�vid�lve l�ttam alakj�t. Amikor m�r majdnem alattam volt, magaslati helyemr�l nem l�ttam m�st bel�le, csak az orra hegy�t �s v�ltogatva l�pked� l�bait. Kezemben egyens�lyoztam a h�jat, megsaccoltam a t�vols�got, �s leejtettem, a kiv�jt oldal�val lefel�.

C�lz�som t�k�letess�ge elk�peszt� volt: val�di mesterl�v�s. M�g k�r�lbel�l hat l�p�st kellett megtennie, amikor azt a cs�nakot ledobtam, �s �lvezet volt l�tni, ahogy a k�t test fokozatosan k�zeledik egym�shoz. Ha �t�t vagy hetet l�pett volna, hi�ba c�lzom meg. De pontosan annyit kellett l�pnie, �s a dinnyeh�j �ppen a feje tetej�re pottyant, �ll�ig a f�ldbe v�gta, �s a dinnyedarabok szertesz�jjel r�pk�dtek. Le akartam menni, hogy r�szv�temet fejezzem ki neki, de ez nem lett volna helyes. Azonnal r�m gyanakodott volna. Sz�m�tottam ugyan r�, hogy mindenk�ppen engem fog gyan�s�tani, de mivel k�t-h�rom nap eltelt, �s egy sz�t sem sz�lt err�l a kalandj�r�l - k�zben szemmel tartottam, hogy elker�ljem a vesz�lyt -, biztons�gba ringatott, hogy ez�ttal nem gyanakszik r�m.

T�vedtem. Csak megfelel� alkalomra v�rt. Akkor azt�n egy j�kora k�vel �gy kup�n tal�lt, hogy a dagadt fejemen egy darabig k�t kalapot kellett hordanom. A mer�nylet nyom�val any�mhoz vonultam, mert mindig igyekeztem Henryt n�la el�ztatni, �s sosem siker�lt. Azt gondoltam, most igaz�n nyert �gyem lesz, ha any�m megl�tja ezt a sz�rny� daganatot. Megmutattam neki, de any�m azt mondta, nem sz�m�t. Bizony�ra meg�rdemeltem, �s legjobb lesz, ha �gy fogadom, mint hasznos leck�t, amib�l okulhatok.

1849-ben vagy 1850-ben Orion b�ty�m megv�lt a St. Louis-i nyomd�t�l, �s hazaj�tt Hannibalba. �tsz�z doll�r�rt megvette a Hannibal Journal c�m� hetilapot, az �zemmel �s a vev�k�rrel egy�tt. A p�nzt t�zsz�zal�kos kamatra kapta egy Johnson nev� id�s farmert�l, aki a v�rost�l �t m�rf�ldre lakott. Orion r�gt�n lesz�ll�totta az el�fizet�si d�jat k�t doll�rr�l egy doll�rra. K�r�lbel�l ugyanilyen ar�nyban cs�kkentette a hirdet�sek �r�t is. Ezzel egyetlen holtbiztos eredm�nyt �rt el; tudniillik, hogy az �zlet soha nem fog neki egy centet sem j�vedelmezni.

Orion kivett engem a Courier nyomd�j�b�l, �s a saj�t �zem�ben alkalmazott, heti h�rom �s f�l doll�ros fizet�ssel. Ez f�nyes keresetnek sz�m�tott, de Orion mindig nagylelk� �s nagyvonal� volt mindenkivel, kiv�ve �nmag�t. Az �n esetemben ez semmibe sem ker�lt neki, mert eg�sz id� alatt, m�g n�la dolgoztam, egy fityinget sem fizetett. Az els� �v v�g�re r�j�tt, hogy takar�koss�gi rendszab�lyokat kell �letbe l�ptetnie. A nyomdahelyis�g b�re alacsony volt, de nem el�gg�. Orion egy�ltal�n nem tudott lakb�rt fizetni, ez�rt az eg�sz �zemet �tk�lt�ztette abba a h�zba, ahol laktunk, �s ezzel kegyetlen�l t�nkretette az �p�letet.

N�gy �vig veget�lt a lapja, de a mai napig sem �rtem, hogyan siker�lt addig is h�znia. Minden �v v�ge fel� k�nytelen volt felkerekedni, hogy k�nosan-keservesen felhajtsa az esed�kes �tven doll�r kamatot Johnsonnak. K�r�lbel�l ez az �tven doll�r volt az eg�sz k�szp�nz, ami laptulajdonos kor�ban �tment a kez�n, kiv�ve amibe a fest�k �s az �js�gpap�r ker�lt. Halott v�llalkoz�s volt ez az �js�g: kezdett�l fogva hal�lra volt �t�lve.

V�g�l �tadta Johnsonnak �s az Iowa �llambeli Muscatine-ba utazott, ahol kisebb �rdekelts�get szerzett egy hetilapn�l. J�vedelme kev�s volt ahhoz, hogy megn�s�lj�n, de ez Oriont nem zavarta. Megismerkedett egy b�jos, csinos l�nnyal (az illinoisi Keokukt�l p�r m�rf�ldre d�lre, Quincyben lakott), �s eljegyezte. Orion b�ty�m folyton beleszeretett l�nyokba, de valahogy �gy ad�dott, hogy m�g sohasem jutott el az eljegyz�sig. Most is csak baj sz�rmazott bel�le, mert azonnal beleszeretett egy keokuki l�nyba - vagy legal�bbis �gy hitte, b�r nagy a gyan�m, hogy ezt a hitet a keokuki l�ny t�pl�lta benne. Orion arra �bredt, hogy �t is eljegyezte: most azt�n nyakig �lt a bajban. Nem tudta, a keokukit vegye-e el vagy a Quincybe val�t - esetleg pr�b�lja meg feles�g�l venni mindkett�t, �s minden �rdekeltnek a kedv�re tenni. De a keokuki l�ny r�vid �ton eld�nt�tte helyette a k�rd�st. Uralkod� hajlam� volt, �s levelet �ratott Orionnal a quincyi l�nynak, amelyben visszal�p a h�zass�gt�l. �gy is t�rt�nt. Akkor azt�n Orion feles�g�l vette a keokuki l�nyt, �s elkezdt�k k�zdelm�ket az �lettel, amelyr�l kider�lt, hogy neh�z �s nem valami sokat �g�r� v�llalkoz�s.

Muscatine-ban nyilv�nval�an nem lehetett meg�lni, �gy azt�n Orion �s �jdons�lt feles�ge Keokukba ment lakni, mert az asszony a rokonai k�zel�ben akart maradni. B�ty�m vett egy b�rmunk�kat v�llal� kis nyomd�t - term�szetesen hitelbe -, �s azonnal �gy lesz�ll�totta az �rakat, hogy abb�l m�g az inasok sem �lhettek volna meg, majd ebben a szellemben folytatta m�k�d�s�t.

�n nem vettem r�szt a muscatine-i v�llalkoz�sban. �ppen miel�tt ez bek�vetkezett (azt hiszem 1853-ban), egy �jszaka megl�ptem St. Louis ir�ny�ba. Ott egy darabig az Evening News-n�l voltam bet�szed�, azut�n elindultam, hogy vil�got l�ssak. A vil�g New Yorkot jelentette, ahol kisebbfajta vil�gki�ll�t�s volt. Pontosan a k�s�bbi nagy v�zt�rol� hely�n ny�lt meg a ki�ll�t�s, ahol most azt a pomp�s k�zk�nyvt�rat �p�tik, a Fifth Avenue �s a 42. utca sark�n. Amikor New Yorkba �rkeztem, k�t-h�rom doll�rom volt apr�ban �s egy t�zdoll�ros bankjegy a kab�tb�l�sembe rejtve. A John A. Gray �s Green c�gn�l a Cliff Streeten kaptam munk�t, sz�gyenletesen alacsony b�r�rt, �s ennek megfelel�en gyatra lak�st egy g�p�szsz�ll�son a Duane Streeten. A c�g fedezet n�lk�li p�nzben, de n�v�rt�k�n fizette a b�remet, �s a hetib�remb�l alig futotta kosztra �s lak�sra. Id�vel Philadelphi�ba mentem, �s az Inquirer �s a Public Ledger c�m� lapokn�l gyakornokoskodtam. V�g�l fut� l�togat�st tettem Washingtonban, hogy megn�zzem az ottani nevezetess�geket, majd 1854-ben �jra a Mississippi-v�lgy fel� indultam. K�t vagy h�rom napig �ltem �jjel-nappal a doh�nyz�kocsiban; mire St. Louisba �rkeztem, t�k�letesen kimer�ltem. Egy Muscatine fel� tart� haj�ra sz�lltam, �s lefek�dtem. Azonm�d, ruh�stul �lomba zuhantam, �s harminchat �ra hosszat f�l sem �bredtem.

Abban a keokuki kis szerkeszt�s�gben k�t �vig dolgoztam, de egy �rva centet sem kerestem, mert Orion soha nem tudott fizetni - hanem az�rt j�l mulattunk Dick Highammel egy�tt. Nem tudom, Dick mit kapott, de val�sz�n�, hogy csak p�nzre be nem v�lthat� �g�reteket.

1856 vagy 1857 tel�n - ink�bb 1856-ban - f�nyes nappal a keokuki f�utc�n j�rtam. Kem�ny hideg volt; az utc�n alig mutatkozott valaki. Az �ton �s a j�rd�n itt-ott k�nny� porh�t r�p�tett a sz�l, megforgatta, �s sz�p form�kat �p�tett bel�le; ha csak r�n�zett az ember, kilelte a hideg. A sz�l egy darab pap�rt f�jt el mellettem, amely az egyik h�z fal�hoz tapadt. Felkeltette a figyelmemet, �s ut�nany�ltam. �tvendoll�ros bankjegy volt: az els�, amit �letemben l�ttam, �s nagyobb �sszeg, mint amekkor�val valaha egy halomban tal�lkoztam. Hirdet�st tettem k�zz� az �js�gban, �s t�bb mint ezerdoll�rnyi f�lelmet �s aggodalmat �lltam ki a k�vetkez� napok alatt, hogy a bankjegy tulajdonosa esetleg �szreveszi a hirdet�st, jelentkezik, �s elragadja t�lem ezt a vagyont. N�gy napig nem ig�nyelte senki: akkor azut�n nem b�rtam tov�bb a fesz�lts�get. Biztosra vettem, hogy a k�vetkez� n�gy nap nem m�lna el ilyen sim�n �s baj n�lk�l. �reztem, hogy a p�nzt ki kell vinnem a vesz�lyz�n�b�l. Jegyet v�ltottam Cincinnatiba, �s elutaztam. N�h�ny h�napig a Wrightson �s T�rsa nyomd�szc�gn�l dolgoztam.

A penzi�ban nagyon egyszer� emberekb�l �llt a t�rsas�g: k�l�nb�z� kor�ak �s nem�ek voltak a lak�k. A h�z �lland�an mozg�st�l, pajz�ns�gt�l, fecseg�st�l �s �let�r�mt�l visszhangzott; kedves, rendes gondolkoz�s�, j�indulat� emberek voltak, de mindezek ellen�re nyomaszt�an �rdektelenek - egy kiv�tellel. A sk�t Macfarlane negyven�ves volt, �ppen k�tszer annyi, mint �n, majdnem mindenben az ellent�tem, de kezdett�l fogva j� bar�ts�g alakult ki k�z�tt�nk. Est�imet az � kandall�j�ban �g� fahas�bok t�z�n�l t�lt�ttem, �s k�nyelmesen hallgattam f�radhatatlan cseveg�s�t, a viharos t�li sz�l tomp�n behallatsz� panaszos s�v�t�s�t, m�g az �ra t�zet nem �t�tt. Akkor Macfarlane megs�t�tte f�st�lt heringj�t, ahogyan egy philadelphiai angol bar�tj�t�l, Summert�l tanulta. Az esti heringet altat� it�ka helyett fogyasztotta: ez volt a jel, hogy �n is elmehetek.

Magas, sov�ny, komoly �s �szinte ember volt. A tr�f�t nem �rtette; hi�nyzott bel�le a humor�rz�k. Mosolyogni ugyan tudott, mintegy j�indulat�t kifejezend�, de ha hallottam is valaha nevetni, ma m�r nem eml�kszem r�. Senki m�ssal nem ker�lt k�zelebbi ismerets�gbe a h�zban, csak velem, b�r mindenkivel udvariasan �s kedvesen viselkedett. A k�nyvt�ra harminc-negyven vaskos k�tetb�l �llt: csupa filoz�fiai, t�rt�nelmi �s term�szettudom�nyi m�b�l, de legnagyobb becsben a bibli�j�t �s a sz�t�r�t tartotta. A hering ut�n m�g vagy k�t h�rom �r�t olvasott az �gyban minden este.

Ak�rmilyen kitart� cseveg� volt, saj�t mag�r�l ritk�n besz�lt. Szem�ly�re vonatkoz� k�rd�sekt�l nem s�rt�d�tt meg - csak �ppen v�laszt nem lehetett t�le kapni: kiker�lte a k�rd�st, �s ny�jasan, sim�n m�s t�m�ra ford�totta a sz�t. Egyszer megeml�tette, hogy alig j�rt iskol�ba, �s amit tud, azt maga szedte f�l. �gy eml�kszem, ez volt az egyetlen �n�letrajzi megnyilatkoz�sa. Az is az � titka maradt, hogy aggleg�ny volt-e, �zvegy vagy szalma�zvegy. Olcs� ruh�ban j�rt, de tiszt�n, �poltan, �s gondosan rendben tartotta a holmij�t. A penzi�nk is olcs� hely volt. Macfarlane reggel hatkor ment el hazulr�l, �s este hatkor �rt haza. A keze �rdes volt, ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy valami rosszul fizetett g�p�szmunk�t v�gez, napi t�z �ra hosszat - de ez sosem der�lt ki. Az emberek szakm�j�nak technikai r�szletei, jellegzetess�gei �ltal�ban sz�ba ker�lnek besz�lget�s k�zben, n�ha hasonlatok form�j�ban, �s el�rulj�k, ki mivel foglalkozik; de ha el� is fordult ilyesmi Macfarlane besz�d�ben, nem tudtam nyom�ra bukkanni, pedig �lland�an r�sen �lltam, �s f�l �ven kereszt�l v�rtam, hogy el�rulja mag�t. Egyszer� k�v�ncsis�g volt r�szemr�l: tulajdonk�ppen nem a foglalkoz�sa �rdekelt, de detekt�vm�dszerrel szerettem volna kinyomozni, �s bosszantott, hogy nem siker�l. Rendk�v�li ember volt, hogy eg�sz id� alatt ennyire ki tudta ker�lni a szakm�j�t besz�lget�s k�zben.

Volt egy m�sik felt�n� von�sa is: elej�t�l v�gig megtanulta a sz�t�ra eg�sz sz�k�szlet�t, legal�bbis � ezt �ll�totta. B�szke volt erre a teljes�tm�nyre, �s azt mondta, nem tudom hib�n rajtakapni egyetlen angol sz� helyes�r�s�n�l �s �rtelmez�s�n�l sem. Sok id�t vesztegettem el azzal, hogy kikeressek egy olyan sz�t, amellyel legy�zhetem, de hi�ba sz�ntam r� azokat a heteket, �s v�g�l feladtam. Ett�l azut�n olyan b�szke �s boldog lett, hogy szinte azt k�v�ntam, b�r hamarabb adtam volna meg magam.

A bibli�j�t nyilv�nval�an �ppolyan j�l ismerte, mint a sz�t�r�t. K�nnyen �szre lehetett venni, hogy filoz�fusnak �s gondolkod�nak tartja mag�t. �lland�an s�lyos, nagy k�rd�sekr�l besz�lt: meg kell adni, hogy amit mondott, abba beleadta a sz�v�t �s meggy�z�d�s�t, �s sosem hatott �gy, hogy csak a saj�t hangj�t �lvezi, amikor vitatkozott vagy �rvelt.

Term�szetesen a f�lm�velt, gyakorlatlan elm�re jellemz� m�don okoskodott �s filozof�lt, de �rdekes, hogy sokszor fej�n tal�lta a sz�get; erre jellemz� a k�vetkez� p�lda. Tizenn�gy-tizen�t �vvel azel�tt, hogy Darwin Az ember sz�rmaz�sa c�m� k�nyv�vel megd�bbentette a vil�got, 1856 elej�n Macfarlane pontosan az ebben kifejtett gondolatokr�l besz�lt nekem a penzi�ban, Cincinnatiban.

Nagyj�b�l ugyanazokat az eszm�ket fejtegette, n�mi elt�r�ssel. Macfarlane szerint az �llati �let mikroszkopikus kicsinys�g� v�gl�nyekb�l fejl�d�tt ki a vil�gban, v�gtelen�l hossz� id� alatt; vagy esetleg egyetlen apr� v�gl�nyt helyezett el a Teremt� a f�ld�n az id�k hajnal�n, �s ebb�l indult �tnak az emelked� ir�ny� fejl�d�s a v�gs� t�k�letess�g fel�, m�g el nem jutott az emberhez; akkor azt�n a fejl�d�s �teme megszakadt, cs�fosan lehanyatlott, �s romba d�lt!

Macfarlane szerint az emberi sz�v az egyetlen az �llatvil�gban, amelyben gonoszs�g lakik; csak az ember k�pes rosszindulatot, irigys�get, bossz�v�gyat, gy�l�lk�d�st, �nz�st �rezni; csak az ember �lvezi az isz�koss�got, �s viseli el a mocskot mag�n �s a lak�s�ban. Az ember az egyetlen �llat, amelyben kifejl�d�tt a hazafiass�gnak nevezett aljas �szt�n, az ember rabolja ki, �ld�zi, nyomja el �s �li meg t�rzs�nek tagjait, �s lopja meg �s teszi rabszolg�v� b�rmely m�s t�rzs tagjait.

Macfarlane azt vallotta, hogy az intelligencia az ember legk�rt�konyabb tulajdons�ga, ez s�llyeszti m�lyen a t�bbi �llat szintje al�, �s nincs ember, s�t nem is volt, aki eg�sz �lete minden napj�n ne haszn�ln� intelligenci�j�t a maga haszn�ra �s a m�sok rov�s�ra. A leghatalmasabb magasabb rend� intelligenci�ja seg�ts�g�vel al�zatos szolgas�gra k�rhoztatta a t�le f�gg�ket, ezek a rabszolg�k pedig a n�luk alacsonyabb fokon lev�ket al�zz�k meg valamicsk�vel magasabb fok� �rtelm�k seg�ts�g�vel.

Elolvastam Herndon hadnagy besz�mol�j�t Amazon-kutat� exped�ci�j�r�l, �s j�csk�n felkeltette �rdekl�d�semet, amit a kokacserj�r�l �rt. Elhat�roztam, hogy �n is elmegyek az Amazon fels� foly�s�hoz, kokaint gy�jt�k, �s ebb�l szerzek vagyont. Ezzel a v�rmes elgondol�ssal indultam �tnak New Orleans fel� a "Paul Jones" g�z�s�n. Horace Bixby volt a haj� egyik korm�nyosa. Lassank�nt �sszeismerkedt�nk, �s nappali szolg�lata alatt el�g sokat korm�nyoztam helyette. New Orleansba �rve meg�rdekl�dtem, mikor indul haj� Para fel�, �s megtudtam, hogy oda egy�ltal�n nem megy haj�, val�sz�n�leg nem is fog ebben a sz�zadban. Nem jutott eszembe, hogy m�g indul�s el�tt Cincinnatiban meg�rdekl�djem ezeket a r�szleteket, �s most ott �lltam megf�r�dve. Nem juthattam el az Amazonhoz. Bar�tom nem volt New Orleansban �s p�nzem is alig. Elmentem Horace Bixbyhez, �s megk�rtem, tan�tson meg a korm�nyosmesters�gre. Azt mondta, �tsz�z doll�r�rt megteszi, de sz�zat el�re, k�szp�nzben k�r. �gy azt�n St. Louisig f�lfel� v�gig korm�nyoztam helyette, a s�goromt�l k�lcs�nk�rtem a p�nzt, �s megk�t�tt�k a meg�llapod�st. Erre a s�gorra n�h�ny �vvel azel�tt tettem szert. William A. Moffett-nek h�vt�k, Virgini�b�l j�tt, keresked� volt - minden tekintetben remek ember. Pamela n�v�remet vette feles�g�l. M�sf�l �ven bel�l k�pzett korm�nyos lettem, �s ebben a min�s�gben szolg�ltam, m�g a polg�rh�bor� kit�r�se miatt a k�zleked�s meg nem b�nult a Mississippin.

1858-ban a New Orleans �s St. Louis k�z�tt k�zleked� gyors �s n�pszer� "Pennsylvania" postahaj�n voltam korm�nyos, Kleinfelter kapit�ny alatt. Gazd�m, Mr. Bixby adott k�lcs�n Brownnak, a "Pennsylvania" egyik korm�nyos�nak, �s �gy eml�kszem, k�r�lbel�l m�sf�l �vig korm�nyoztam Brown mellett. Akkor, 1858 m�jus�nak elej�n, k�vetkezett be a tragikus �t, f�rge �s h�res g�zhaj�nk utols� �tja. Az eg�szet elmondtam a Haj�s�let a Mississippin c�m� k�nyvemben, de nem val�sz�n�, hogy az �lmomat is meg�rtam volna. Lehetetlen, hogy k�zreadtam volna, mert nem akartam, hogy any�m tudjon err�l az �lomr�l, �s � m�g hossz� �vekig �lt a k�nyv megjelen�se ut�n.

�ll�st tal�ltam a "Pennsylvani�"-n Henry �cs�m sz�m�ra. Nem volt j�vedelmez� �ll�s, ink�bb csak sokat �g�r�. P�nzt�rosgyakornok lett; az ilyenek nem kaptak fizet�st, de sz�p el�menetel v�rt r�juk. Hamarosan harmad-, m�sod-, majd f�p�nzt�ross� l�ptek el�, vagyis a haj� legels� p�nz�gyi ember�v�. Az �lom akkor kezd�d�tt, amikor Henry h�rom h�napja gyakornokoskodott. �ppen St. Louis kik�t�j�ben horgonyoztunk. A r�vkalauzoknak �s korm�nyosoknak semmi dolguk nem volt a h�rom nap alatt, am�g a haj� St. Louis vagy New Orleans kik�t�j�ben vesztegelt, de a p�nzt�rosgyakornoknak m�r hajnalban el kellett kezdenie a munk�j�t, �s �jszak�ig folytathatta feny�f�kly�k f�nye mellett. Henry �s �n, miut�n p�nz�nk, illetve fizet�s�nk nem volt, a s�gorunkn�l, Moffettn�l kv�rt�lyoztuk be magunkat, am�g a kik�t�ben maradtunk, �s a haj�n kosztoltunk. Helyesebben sz�lva, �n ott tany�ztam a s�gor�kn�l, de Henry nem. Az est�it otthon t�lt�tte, kilenct�l tizenegyig, azut�n elindult a haj�hoz, hogy k�szen �lljon kora hajnali feladataira.

Az �lom �jszak�j�n tizenegykor elindult, szok�s szerint kezet fogott a csal�dtagokkal, �s elb�cs�zott. Meg kell eml�tenem, hogy ez a k�zfog�ssal val� b�cs�z�s nemcsak a mi csal�dunk szok�sa volt; az eg�sz vid�ken, mondhatn�m eg�sz Missouri �llamban ez a fajta b�cs�z�s j�rta. Addig sosem l�ttam, hogy a Clemens csal�d b�rmelyik tagja cs�kkal b�cs�zott volna - egyetlen alkalmat kiv�ve. Amikor ap�m haldokolt hannibali h�zunkban, �t�lelte a n�v�remet, mag�hoz h�zta, megcs�kolta, �s azt mondta: - Hadd haljak meg. - Erre eml�kszem, �s arra, hogy e szavakat, utols� szavait, hamarosan hal�lh�rg�se k�vette. A k�zfog�sos b�cs�zkod�s mindig az emeleti nappali szob�ban zajlott le, �s Henry minden tov�bbi cerem�nia n�lk�l l�pett ki ut�na a szob�b�l, �s lement a l�pcs�n. De ezen a napon any�m vele ment a l�pcs�ig, �s �jra elb�cs�zott t�le. �gy eml�kszem, volt valami Henry viselked�s�ben, ami erre ind�totta, �s any�m ottmaradt a l�pcs�n�l, m�g Henry lefel� ment. Amikor Henry az ajt�hoz �rt, habozott, visszament a l�pcs�n, �s �jra kezet fogott any�mmal.

Reggel, �bred�s el�tt, �lmodtam valamit, �s az �lom olyan �l�nk volt, annyira val�szer�, hogy becsapott. Azt hittem val�s�g. �lmomban Henryt halottnak l�ttam. Holtteste �rckopors�ban fek�dt. Az �n ruh�m volt rajta, mell�n nagy csokor vir�g, csupa feh�r r�zsa, a k�zep�n egyetlen sz�l v�r�ssel. Az �rckopors� k�t sz�ken nyugodott. Fel�lt�ztem, �s az ajt� fel� indultam. Arra gondoltam, megn�zem Henryt, de meggondoltam magam: �gy �reztem, nem tudn�m elviselni, hogy any�mmal tal�lkozzam. Elhat�roztam, v�rok egy keveset, �s felk�sz�l�k erre a megpr�b�ltat�sra. A h�z a Locust Streeten volt, nem messze a 13. utc�t�l. Elmentem a 14. utc�ig, s�t f�l h�zt�mbbel tov�bb, amikor hirtelen bel�m villant, hogy ez nem igaz - csak �lmodom. M�g mindig �rzem a h�l�t, a pillanat felt�r� �r�m�t, de a megmaradt k�tked�st, s�t szinte gyan�t is, hogy h�tha m�gis igaz. Majdnem futva siettem haza, kettes�vel-h�rmas�val rohantam fel a l�pcs�n, be a nappaliba, �s �jra megk�nnyebb�ltem, mert nem volt ott semmif�le kopors�.

A szok�sos esem�nytelen utat tett�k meg New Orleans fel� - illetve ez�ttal nem is volt esem�nytelen, mert ekkor t�madt az a n�zetelt�r�sem Mr. Brownnal, amelynek k�vetkezt�ben azt k�v�nta, hogy engem tegyenek partra New Orleansban. New Orleansban mindig kaptam munk�t. Az �n kiv�lts�gom volt, hogy este h�tt�l reggel h�tig �rizzem a teher�rurakom�nyt; h�rom doll�rt kaptam �rte. H�rom �jszak�n �t tart� munka volt, �s harminc�t naponk�nt fordult el�. Henry mindig seg�tett �rk�dni k�r�lbel�l este kilenct�l, amikor v�gzett a munk�j�val; gyakran j�rk�ltunk egy�tt az �rhelyem k�r�l, �s �jf�lig besz�lgett�nk. Ez�ttal el kellett v�lnunk, �s ez�rt a haj� indul�sa el�tt tan�csokkal l�ttam el Henryt.

- Ha valami szerencs�tlens�g t�rt�nne a haj�val, ne vesz�tsd el a fejed - ezt b�zd az utasokra, azok �rtenek hozz�, majd megteszik helyetted is. Te csak rohanj h�tra a s�tafed�lzetre, a korm�nyosf�lke m�g�tt a balodalon lev� ment�cs�nakhoz, �s engedelmeskedj az els� tiszt utas�t�sainak: akkor hasznodat veszik. Ha leeresztett�k a cs�nakot, seg�ts, amennyit lehet, a n�k �s gyermekek besz�ll�s�n�l, de eszedbe ne jusson, hogy te is besz�llj. Ilyenkor ny�ron a foly� sehol sem sz�lesebb egy m�rf�ldn�l, �s k�nyelmesen ki�szhatsz a partra.

K�t-h�rom nappal ezut�n kora reggel a haj� kaz�njai felrobbantak Ship Islandn�l, Memphis alatt. Hogy azut�n mi t�rt�nt, azt meg�rtam a Haj�s�let a Mississippin c�m� k�nyvemben. Mint ott elmondtam egy nappal a "Pennsylvania" ut�n, egy m�sik haj�val indultam �tnak, �s ahol csak kik�t�tt�nk, minden�tt hallottunk h�reket a szerencs�tlens�gr�l. Mire Memphisbe �rt�nk, m�r mindent tudtunk r�la.

Henryt egy nagy �p�let f�ldszintj�n, matracon fekve tal�ltam. Harminc-negyven �g�si sebekkel bor�tott sebes�lt t�rsas�g�ban. Egy k�m�letlen ember azonnal k�z�lte velem, hogy Henry t�dej�t meg�gette a bel�gzett g�z, a teste cs�ny�n �ssze�gett, �s m�r nem �lhet sok�; azt is megmondt�k, hogy az orvosok �s �pol�n�k f�leg azokkal t�r�dnek, akiknek az �letben marad�s�ra van n�mi rem�ny. Kev�s volt az orvos meg az �pol�, �s Henryvel meg a t�bbivel, akiket rem�nytelen esetnek tartottak, csak annyit foglalkoztak, amennyi idej�k n�ha maradt a t�bbi s�rg�s munka mellett. De Peyton doktor, a v�ros rokonszenves, j�sz�v� �s n�pszer� �reg orvosa egy�tt�rzett velem. Er�lyesen kez�be vette az �gyet, �s k�r�lbel�l egy h�t m�lva eszm�letre t�r�tette Henryt. Sosem bocs�tkozott olyan j�sl�sokba, amelyek esetleg nem v�lnak be, de egyik este tizenegy �rakor azt mondta nekem, hogy Henry t�l van a vesz�lyen, �s rendbe fog j�nni. Majd �gy sz�lt:

- �jf�l k�r�l ezek a szeg�ny fi�k, akik itt fekszenek, nyilv�n ny�gni, panaszkodni �s jajgatni fognak. Ha a zaj felzavarja Henryt, az �rt neki. K�rje meg az �gyeletes orvost, adjon neki egynyolcad gramm morfiumot, de csak akkor, ha Henryn l�tszana, hogy b�ntja a zaj.

A t�bbit jobb, ha nem feszegetj�k. Az �gyeletes orvosok fiatal emberek voltak, �ppen hogy kiker�ltek az egyetemr�l, �s - t�vedtek. Nem volt r� lehet�s�g�k, hogy kim�rj�k az egynyolcad gramm morfiumot, csak tal�lgattak, �s rengeteget adtak neki, egy k�shegynyit, aminek a v�gzetes hat�sa r�videsen mutatkozott. Azt hiszem, hajnalt�jt halt meg Henry, b�r nem eml�kszem pontosan. Kivitt�k a halottash�zba, �n pedig elmentem egy helybeli polg�rhoz, �s kialudtam �sszegy�lt f�radts�gom egy r�sz�t - k�zben pedig valami t�rt�nt. A halottak nyers feny�deszka-kopors�t kaptak, de ekkor a memphisi h�lgyek gy�jt�st ind�tottak, �s hatvan doll�r�rt �rckopors�t vettek. Amikor visszamentem �s bel�ptem a halottash�zba, Henry ebben a nyitott kopors�ban fek�dt; az �n egyik ruh�m volt rajta. Azonnal �szrevettem, hogy n�h�ny h�ttel azel�tti �lmom ism�tl�dik itt meg minden r�szlet�ben teljesen pontosan. Csak egy r�szlet hi�nyzott, de ezt is r�gt�n p�tolt�k, mert �pp akkor l�pett be egy id�s h�lgy, nagy csokorral, amely feh�r r�zs�kb�l �llt, a k�zep�n egyetlen sz�l pirossal, �s ezt Henry mell�re tette.

Az �lmom l�nyeges pontjaival kapcsolatban sohasem mer�lt fel k�telyem, mert azok l�nyeg�ben k�pek voltak, �s k�pekre sokkal jobban eml�kszik az ember, ha �l�nkek, mint megjegyz�sekre vagy meghat�rozatlan t�nyekre. B�r sok-sok �v m�lt el, mi�ta utolj�ra besz�ltem err�l az �lomr�l, azokat a k�peket most is �ppen olyan tiszt�n, pontosan l�tom, mintha el�ttem lenn�nek ebben a szob�ban. Amit itt elmondtam, az nem a teljes �lom; sokkal t�bb r�szlete volt. Vagyis nem mondtam el mindent, ami t�rt�nt, hogy az �lom megval�sul�s�t teljesebb� tegye. A halottash�zban t�rt�nt esem�ny ut�n m�g csak egy r�szletet mondan�k el. Amikor meg�rkeztem St. Louisba a kopors�val, reggel nyolc �ra fel�, a s�gorom �zlet�hez rohantam, abban a rem�nyben, hogy ott tal�lom, de elker�ltem. M�g �tban voltam az irod�ja fel�, � �ppen a haj� fel� tartott. Mire vissza�rkeztem a haj�hoz, a kopors�t m�r elvitt�k: a s�gorom h�z�ba sz�ll�ttatta. Odasiettem, �s amikor meg�rkeztem, az emberek �ppen levett�k a kocsir�l a kopors�t, hogy f�lvigy�k. Meg�ll�tottam �ket, mert nem akartam, hogy any�m l�ssa a halott arc�t, amely f�loldalt eltorzult a morfium hat�s�ra. F�lmentem a l�pcs�n, �s ott �llt a k�t sz�k, amelyet �lmomban l�ttam. Ha k�t-h�rom perccel k�s�bb �rkezem, az �rckopors� azon a k�t sz�ken nyugodott volna, �ppen �gy, mint �lmomban, n�h�ny h�ttel azel�tt.

�ppen New Orleansban voltam, amikor 1861. janu�r 26-�n Louisiana kil�pett az Uni�b�l; m�snap �szakra indultam. A haj� az �t minden napj�n �tv�gott egy blok�don, �s a Jefferson laktany�n�l (St. Louis alatt) az �tegek k�t goly�val �tl�tt�k a k�m�ny�t. J�niusban a missouribeli Ralls megy�ben bel�ptem a Konf�der�ci� hadsereg�be. Tom Harris t�bornok alatt voltam hadnagy, �s hajsz�l h�j�n az a kit�ntet�s �rt, hogy Ulysses S. Grant ezredes fogs�gba ejtsen. K�theti frontszolg�lat ut�n kil�ptem: megmagyar�ztam, hogy az �lland� visszavonul�s k�zben szerzett kimer�lts�gem harck�ptelenn� tett.

Ek�zben Orion szer�ny b�rnyomd�j�val k�szk�d�tt Keokukban. A feles�ge csal�dj�n�l laktak, hivatalosan mint fizet�vend�gek, de nem val�sz�n�, hogy Orion valaha is tudott volna fizetni az ell�t�s�rt. Mivel alig sz�m�tott valamit a nyomd�j�nak adott megrendel�sek�rt, j�form�n semmi munk�ja nem akadt. Sohasem f�rt a fej�be, hogy a nyeres�g n�lk�l v�llalt munka vesz�t �rt�k�b�l, �s hanyatl�snak indul, m�g v�g�l a megrendel�k k�nytelenek oda menni, ahol jobb min�s�g� munk�t kapnak, m�g ha t�bbet kell is fizetni�k. Rengeteg ideje volt, �s �jra el�vette William Blackstone jogi tank�nyv�t; s�t egy c�gt�bl�t is kiakasztott, amelyen jog�szi szolg�latait aj�nlotta a k�z�ns�gnek. Egyetlen megb�z�st sem kapott, m�g csak egy folyamod� sem vette ig�nybe, annak ellen�re, hogy sz�vesen v�llalt volna ingyen jog�gyleteket, m�g a sz�ks�ges pap�rokat is maga vette volna meg. Mindig nagyvonal� volt az ilyesmiben.

R�videsen egy Alexandria nev� kis tany�csk�ra k�lt�z�tt, k�t-h�rom m�rf�lddel lejjebb a foly� ment�n, �s ott akasztotta ki c�gt�bl�j�t. Egy fia megb�z�st sem kapott. Ekkor m�r nagyon neh�z anyagi helyzetben volt. Viszont ekkort�jt �n m�r havi k�tsz�z�tven doll�rt kerestem mint korm�nyos, �s �gy seg�thettem, eg�szen 1861-ig, amikor r�gi bar�tja, Edward Bates, akkor m�r Lincoln els� kabinetj�nek tagja, megszerezte neki az akkor alakult Nevada territ�rium �llamtitk�ri tiszt�t. Orionnal egy�tt �n is �tk�lt�ztem Nevad�ba postakocsival. A meglehet�sen tetemes �tik�lts�get �n fizettem, �s magammal vittem megtakar�tott p�nzemet, k�r�lbel�l nyolcsz�z doll�rt, csupa ez�stp�nzben. A s�lya miatt el�gg� k�nyelmetlennek bizonyult. A m�sik tehert�tel a Webster-f�le nagysz�t�r volt; legal�bb f�l tonna lehetett, �s majdnem t�nkretett minket, mert a postakocsiv�llalat h�romdek�nk�nt sz�m�totta a k�l�n csomag�rt a p�td�jat. Egy csal�d hossz� ideig meg�lhetett volna abb�l a p�nzb�l, amibe a sz�t�r sz�ll�t�sa ker�lt. �s m�g csak nem is volt j� sz�t�r; hi�nyoztak bel�le az �jabb szavak, csak azokat lehetett benne megtal�lni, amelyeket Noah Webster gyermekkor�ban haszn�ltak.

Az �j Nevada territ�rium korm�nya �rdekes �llatkert volt. Nye korm�nyz�, az �reg harcedzett politikus - nem �llamf�rfi! - New Yorkb�l j�tt. �sz haj�, kit�n� fizikum� ember volt, megnyer�, bar�ts�gos arccal. Csillog�, s�t�tbarna, besz�des szem�vel minden �rz�st, szenved�lyt ki tudott fejezni. A szeme m�g a nyelv�n�l is t�bbet mondott, ami nagy sz�, mert kit�n�en besz�lt, t�rsas�gban is, a sz�noki emelv�nyen is. �les szem� ember volt; �ltal�ban �tl�tott a felsz�nen, de k�zben senki sem gyan�totta, hogy figyel arra, ami k�r�l�tte t�rt�nik.

Ha feln�ttek m�sok ugrat�s�ban lelik �r�m�ket, ez a t�ny �rt�km�r��l szolg�l. Sz�k l�t�k�r�, s�t�t, tudatlan �let�k lehet, �s feln�tt f�rfikorukban is megtartj�k �s �lvezik az elavult szintet �s �rt�krendet, amelyet el kellett volna vetni�k, mihelyt kin�ttek a kamaszkorb�l, ha akkor k�r�ln�ztek volna a vil�gban, nagyobb lehet�s�gek k�z�tt. Sok ilyen durva ugrat�sban �r�m�t lel� ember �lt az �j territ�riumon. Nem sz�vesen teregetem ezt ki, mert szerettem �ket, de ez az igazs�g - b�r jobbakat mondhatn�k r�luk! Ha bet�r�nek, kab�t-tolvajnak, vagy ehhez hasonl�nak mondhatn�m �ket, az nem lenne annyira megb�lyegz�. Sz�vesebben �rn�k r�luk ilyesmit, de nem volna igaz. Ezek az emberek durva tr�f�kban lelt�k �r�m�ket, s ezt nem titkolhatom el. Egy�bk�nt el�g rendes t�rsas�g volt: becs�letes, tisztess�ges �s szeretetre m�lt�. Sikerrel ugratt�k egym�st, s ezzel kiv�vt�k a k�z�ns�g t�bbi tagj�nak csod�lat�t, helyesl�s�t, s�t irigys�g�t is. Term�szetes, hogy m�v�szet�ket el�szeretettel gyakorolt�k volna olyan tekint�lyes pr�d�n, mint p�ld�ul a korm�nyz�. De nem siker�lt nekik. T�bbsz�r nekirugaszkodtak, de a korm�nyz� k�nnyed�n meghi�s�totta k�s�rleteiket, �s tov�bbra is kedvesen mosolygott, mintha mi sem t�rt�nt volna. V�g�l Carson City �s Virginia City tr�famesterei �sszefogtak, h�tha tehets�g�k egyes�t�se sikerrel j�r, ugyanis a tr�facsin�l�k helyzete lassan igen k�nyelmetlenn� v�lt. Mindenki rajtuk nevetett a kiszemelt �ldozat helyett. Ekkor t�zen �ssze�lltak, �s megh�vt�k a korm�nyz�t vend�gs�gbe, olyan nagyst�l� lakom�t �g�rve - p�colt osztrig�t �s pezsg�t -, amely akkoriban ritka f�ny�z�snek sz�m�tott azon a vid�ken; az ember ink�bb csak k�pzeletben tal�lkozott vel�k, mint a val�s�gban.

A korm�nyz� engem is mag�val vitt. Len�z�en kijelentette:

- El�g �cska fog�s. Nem csapnak be vele. �gy k�pzelik, hogy majd az asztal al� isznak, �s az � szempontjukb�l ez nagyon mulats�gos lesz. Csakhogy m�g nem ismernek engem. �n viszont ismerem a pezsg�t, �s nincsenek el��t�leteim vele szemben.

A tr�fa sorsa hajnali kett�kor d�lt el. Ekkorra a korm�nyz� der�s, ked�lyes, el�gedett, vid�m �s j�zan volt, b�r annyi pezsg�t ivott, hogy a nevet�st�l is pezsg�k�nnyei hulltak volna. Ez volt az a pillanat, amikor az utols� tr�famester is k�vette t�rsait az asztal al�, t�k�letesen el�zva. Ekkor a korm�nyz� megjegyezte:

- Nagyon alkoholmentes hely ez, Sam. Gyer�nk, igyunk egyet, azt�n fek�dj�nk le.

A korm�nyz� hivatali �llatkertje a legegyszer�bb hazai v�laszt�ib�l ker�lt ki. �rtalmatlan, der�k fick�k voltak, t�mogatt�k politikai csat�iban, �s most elnyert�k jutalmukat, a szer�ny kis fizet�st; azt is a majdnem teljesen el�rt�ktelenedett z�ldbank�kban kapt�k. Szeg�ny fi�k el�g nehezen tudtak meg�lni. Orion ezernyolcsz�z doll�rt kapott �vente, de ebb�l m�g a sz�t�r�t sem tudta eltartani. Viszont a korm�nyz�val egy�tt j�tt Nevad�ba egy �r asszony, aki az �llatkertnek fejenk�nt mind�ssze heti t�z doll�rt sz�m�tott koszt�rt �s lak�s�rt. Mi is n�la laktunk �s �tkezt�nk Orionnal, �s ilyen jut�nyos felt�telek mellett a magammal hozott ez�stp�nz el�g sok�ig eltartott.

Kezdetben ez�st�t kerestem a vid�ken, de 1862 v�g�n, vagy 1863 elej�n, amikor �ppen Auror�b�l �rkeztem meg, hogy az �js�g�r�-p�ly�ra l�pjek a Virginia City-beli Enterprise-n�l, r�gt�n elk�ldtek Carson Citybe, hogy �rjak tud�s�t�st a t�rv�nysz�ki �l�sszakr�l. Hetente egyszer �rtam a lapnak. Tud�s�t�saim vas�rnaponk�nt jelentek meg, �s ennek eredm�nyek�ppen a k�pvisel�k panaszai h�tf�nk�nt mindig megakasztott�k a t�rv�nyhoz�s menet�t. Mentelmi jogi k�rd�seket feszegettek, �s keser�en v�laszoltak a tud�s�t� b�r�lat�ra, hossz�, cs�ppet sem h�zelg� kifejez�sek k�s�ret�ben, mert vel�sebb sz�anyag nem �llt rendelkez�s�kre. Hogy id�t takar�tsak meg nekik, elkezdtem a tud�s�t�sokat "Mark Twain" (k�t �l) jelz�ssel al��rni, ahogyan a Mississippin haj�z� m�lys�gm�r� matr�z ki�ltja be a v�zm�lys�get.

Orion r�videsen igen n�pszer� lett a t�rv�nyhoz� test�let k�r�ben, mert �gy tal�lt�k, hogy b�r egym�sra rendszerint nem sz�m�thatnak, benne megb�zhatnak. K�nnyed�n megszerezte Nevad�ban a becs�letrendet, de anyagilag ez semmit sem jav�tott a helyzet�n, mert ahhoz nem volt tehets�ge, hogy ak�r meggy�zze, ak�r megf�leml�tse a t�rv�nyhoz�kat. Az �n helyzetem eg�szen m�s volt. Mindennap megjelentem az �l�sszakon, hogy igazs�gosan kiosszam a dics�retet vagy b�r�latot, �s ugyanezzel naponta megt�ltsek egy f�l oldalt az Enterprise-ben; enn�lfogva befoly�sos embernek sz�m�tottam. El�rtem, hogy a gy�l�s megszavazzon egy t�rv�nyt, melynek �rtelm�ben a territ�rium minden �zleti v�llalkoz�sa k�teles �zletviteli alapelveit teljes sz�veggel, egy sz� kihagy�sa n�lk�l �r�sba foglalni, �s a territ�rium titk�r�nak - a b�ty�mnak - �tadni meg�rz�sre. Az �sszes �zleti alapszab�lyokat azonos formula szerint fogalmazt�k. Ez�rt az okm�nyki�ll�t�s�rt Orion negyven centet sz�m�thatott f�l sz�z sz�t tartalmaz� �v�rt laponk�nt, �s �t doll�rt az�rt, hogy err�l igazol�st �ll�tott ki. Mindenkinek volt �tv�mkoncesszi�ja, �tv�m n�lk�l. Viszont a koncesszi�t be kellett jegyezni �s ez�rt fizetni. Mindenki b�nyav�llalatk�nt szerepelt, be kellett jegyeztetnie mag�t, �s ler�ni az illet�ket. Egy sz�, mint sz�z: vir�gzott az �zlet�nk. A bejegyz�si illet�kekb�l k�r�lbel�l ezer doll�r j�tt be havonta, aranyban.

Nye korm�nyz� gyakran utazott el Nevad�b�l. Szeretett �truccanni San Francisc�ba, hogy �lvezze a t�voll�tet a territ�rium szellemi l�gk�r�t�l. Senki sem panaszolta ezt f�l, mert Nye hallatlanul n�pszer� volt. Fiatal kor�ban postakocsis volt New Yorkban vagy New Englandben; megszokta, hogy eml�kezz�k nevekre �s arcokra, �s megkedveltesse mag�t az utasokkal. Ez a szok�sa politikusi p�ly�j�n is hasznosnak bizonyult, �s gyakorl�ssal t�k�letes�tette ezir�ny� k�pess�geit. Egy �ve volt Nevada territ�rium korm�nyz�ja, �s m�r a ter�let minden lakos�val kezet fogott; k�s�bb is azonnal megismert �s nev�n sz�l�tott mindenkit. Az eg�sz lakoss�g, k�r�lbel�l h�szezer ember, szem�lyes j� bar�tja volt, �s b�rmit tett Nye, sz�m�thatott r�, hogy meg lesznek vele el�gedve. Valah�nyszor t�vol volt a territ�riumt�l - �s ez szinte �lland�an �gy volt -, Orion helyettes�tette korm�nyz�i munkak�r�ben, �gyhogy Oriont r�videsen m�r csak "korm�nyz�"-nak sz�l�tott�k. Mrs. Orion Clemens �lvezte, hogy "korm�nyz�" feles�ge. Senki a vil�gon nem �lvezett jobban m�g c�met, mint a s�gorn�m ezt a kit�ntet�st. Olyan �szinte gy�ny�r�s�g�t lelte abban, hogy � az els� a t�rsas�gban, hogy leszerelte a kritik�t, s�t m�g az irigys�get is. Mint a korm�nyz� feles�ge �s a t�rsas�g feje, �gy �rezte, ennek a m�lt�s�gnak megfelel� h�zban kell laknia. K�nnyen r�besz�lte Oriont, hogy �p�tsenek egy ilyen h�zat - Oriont b�rmire r� lehetett besz�lni. Tizenk�tezer doll�r�rt fel�p�ttette �s berendezte, �s nem akadt m�g egy h�z abban a f�v�rosban, amely sz�nvonalban �s dr�gas�gban megk�zel�tette volna.

Amikor Nye korm�nyz� n�gy�ves megb�zat�sa lej�rt, megold�dott a rejt�ly: mi�rt egyezett bele egy�ltal�n, hogy elhagyja New York �llamot, �s n�velje Nevada zs�lyacserje sivatag�nak a lakoss�g�t. Az�rt ment oda, hogy kongresszusi szen�tor lehessen. Ehhez csak az hi�nyzott, hogy a territ�rium �llamm� l�pjen el�, s ez nem ker�lt nagy f�radts�g�ba. Nevada homoksivataga �s gy�r lakoss�ga ugyan nem volt t�ls�gosan alkalmas arra, hogy egy k�l�n �llami korm�nyzat terh�t viselje, de ez nem sz�m�tott; az emberek hajlottak r�, s a korm�nyz� megnyerte a j�tszm�t.

L�tsz�lag Orionnak is nyert �gye volt, mert �ppolyan n�pszer� volt a becs�letess�ge miatt, mint a korm�nyz�, sokkal l�nyegesebb okok r�v�n. De a d�nt� pillanatban el�t�rt vele sz�letett kisz�m�thatatlans�ga, �s bek�vetkezett a szerencs�tlens�g.

Az �j Nevada �llamnak minden tiszts�g�re t�bb szem�lyt jel�ltek, kiv�ve k�t �ll�st: a szen�tor�t (Nye korm�nyz�) �s az �llamtitk�r�t (Orion Clemens). Biztosnak l�tszott, hogy Nye kapja a szen�tors�got �s Orion az �llamtitk�rs�got, hiszen senki m�s nem ker�lt sz�ba erre a tiszts�gre. Orionon azonban �ppen aznap t�rt ki az er�nyess�gi roham, amikor a republik�nus jel�l� gy�l�s �ssze�lt. B�ty�m nem volt hajland� megjelenni a gy�l�sen. Pr�b�lt�k meggy�zni, de minden r�besz�l�s cs�d�t mondott. Kifejtette, hogy jelenl�te jogtalan, �s helytelen m�don befoly�soln� a gy�l�st; ha jel�lni akarj�k, ezt a megtiszteltet�st szabad, tiszta aj�nd�kk�nt kell megkapnia. M�r maga ez a viselked�s is eld�nt�tte volna �gy�t, minden tov�bbi er�fesz�t�s n�lk�l, de ugyanezen a napon m�g egy er�nyess�gi rohamot kapott, �s ez azt�n minden k�telyt eloszlatott. Az �vek hossz� sor�n �t az volt a szok�sa, hogy az ing�vel egy�tt v�ltsa a vall�s�t �s ezzel egyid�ben a m�rt�kletess�gr�l vallott n�zeteit. Egy darabig antialkoholista volt, �s lelkesen k�zd�tt az �gy�rt; azt�n egy darabig az ellenkez� t�borhoz tartozott. A jel�l�s napj�n a whisky ir�nti bar�ts�gos �rz�let�t - ez volt a n�pszer� magatart�s - megv�ltoztatta, �s hirtelen rend�thetetlen antialkoholizmusra t�rt �t, italr�l hallani sem akart. Bar�tai k�rlelt�k, k�ny�r�gtek, de hi�ba. Nem lehetett r�besz�lni, hogy �tl�pje egy kocsma k�sz�b�t. M�snap a reggeli lap k�z�lte a megv�lasztott jel�ltek n�vsor�t: Orion nem szerepelt k�zt�k. Egyetlen szavazatot sem kapott.

Sz�p j�vedelme megsz�nt, amikor az �j �llami korm�nyzat hivatalba l�pett, s � �ll�s n�lk�l maradt. Valamit tenni kellett. Kiakasztott egy �gyv�di c�gt�bl�t, de egyetlen kliens sem j�tt. Furcsa volt, �rthetetlen. Ha m�gis megk�s�reln�m, hogy magyar�zatot tal�ljak, arra gondoln�k: Orion alkat�n�l fogva olyan szorgalmasan �s lelkiismeretesen vizsg�lta volna a jogesetet mindk�t f�l szempontj�b�l, hogy mire elmondta volna az �rveit, sem �, sem az esk�dtek nem l�tt�k volna tiszt�n, kit k�pvisel. Szerintem a kliense m�r azalatt kiismerhette, m�g el�adta az �gy�t, �s megriadva id�ben visszakozhatott, hogy meg�vja mag�t a biztos buk�st�l.

Ma reggel egy r�gi ez�stb�ny�sz cimbor�mt�l kaptam levelet: Calvin H. Higbie-t�l, akit negyvenn�gy �ve nem l�ttam, �s k�zben nem is hallottam r�la. Higbie szerepel az Edzett emberek c�m� k�nyvem egyik fejezet�ben. Ott mondom el, hogyan tal�ltunk egy gazdag, m�ly tel�rt az aurorai Wide West b�ny�ban - vagy ahogy akkor h�vtuk a vid�ket: Esmerald�ban -, �s ahelyett, hogy a b�ny�szati t�rv�ny �rtelm�ben birtokba vett�k volna ezt a v�gtelen�l gazdag ter�letet azzal, hogy megszak�t�s n�lk�l t�z napig dolgozunk rajta, hogyan ment el Higbie d�lib�bot hajszolni egy rejt�lyes cementb�nya nyom�n, �n pedig kilenc m�rf�ldnyire a Walker foly�hoz, hogy �poljam John Nye kapit�nyt s�lyos reumaroham�ban vagy kergek�rj�ban vagy miben, �s hogyan andalogtunk vissza Callel Esmerald�ba egy �jjel, amikor is pontosan lek�st�nk arr�l, hogy biztos�tsuk magunknak ezt a vagyont a beugr� bitorl�k ellen�ben.

Beiktatom ide a levelet, s mivel �gysem l�tja meg a napvil�got, csak ha m�r Higbie is �s �n is a s�runkban lesz�nk, �lek azzal az el�joggal, hogy az � helyes�r�s�val adjam k�zre, mert sz�momra ez is bar�tom jellegzetes von�sa. Tet�t�l talpig becs�letes ember, egyszer� �s egyenes gondolkod�s�, �s a helyes�r�sa is olyan egyszer� �s becs�letes, mint � maga. Nem k�r eln�z�st �rte, �s erre nincs is sz�ks�g. Level�b�l nyilv�nval�, hogy nem sokat koptatta az iskolapadot, �s �ppoly nyilv�nval�, hogy nem is akarja ezt a l�tszatot kelteni.

Greensville, Plumas Co., California
1906, m�rcius 15.

Saml. L. Clemens.
New York City, N. Y.

Kedves Uram!

K�t-h�rom ilet� j�rt a nyakamra, hogy �rjam meg a viszaeml�kez�seimet amikor egy�t voltunk Nevad�ba a hatvanas �vek elej�n �s �gy gondoltam meg is �rom �s pap�ra vetetem az eseteket ahogy eszembe jutotak, m�r �vek �ta. Amibe nem vagyok bisztos, hogy Maga mikor j�tt Nevad�ba, Auror�ba - meg hogy mikor ment �t a Sier�kon Californi�ba miut�n Nevad�ba j�t, meg hogy nagyj�bu mikor �polta a beteg embert a Walker foly� mellett vagy a k�zel�be amikor a mi b�ny�nk ugrot, ne gondolja egy pilanatig se hogy el akarom �rni Maga el�l az izgalmas k�nyv�t, csup�ncsak egyp�r esetet �rok meg amiket nem eml�tet eggyik cikk�be vagy k�nyv�be se stb. amiket �n eddig l�ttam. El�re meg akarom mutatni Mag�nak a cikkeket hogy ha l�t ben�k ojat ami nem teccik h�t rad�rozza ki vagy ha akar valamit hozz�tenni h�t csak nyugottan.

Le�gt�nk p�r �ve �s minden r�gi �r�s is el�get h�t ez�r k�rem a fenti id�pontokat beteges voltam mostan�ba m�r 2 vagy 3 �v �ta, nem kerestem j�form�n semit �s a p�nz�gyek el�g gyatr�n alakultak �s bevalom els�sorba egy kis p�nzt akarok keresni, ez�r lessz most ez az els� k�s�rletem az �r�sba - �s �gy �r�ln�k ha �szinte v�llem�ny�t meg�rn�, hogy mit �r, merthogy Maga nagyon �rt ezekhez a dolgokhoz, hogy �rdemes lenne t�n kiadni. Itt k�ld�m m�g a Herald v�llasz�nak a m�solat�t a tudakoz�d�somra, hogy nem-e kell nekik ijen cikk.

Rem�llem hallok Mag�r�l mihejt r��r �s maradok nagy tisztell�je

C. H. Higbie

(M�solat)

New York, 1906. m�rcius 6.

C. H. Higbie
Greenville - Cal.

Kedves Uram!

Rendk�v�l �r�ln�k, ha megkaphatn�m besz�mol�j�t �lm�nyeir�l Mark Twainnel. Ha val�ban olyan �rdekesek, mint gondolom, a Herald sz�vesen fizetne �rt�k igen j�ll, term�szetesen nem mondhatok bisztos �rat addig m�g nem volt alkalmam, hogy megvizsg�lljam, ha lene olyan kedves elk�ldeni azzal a felt�tellel, hogy Mr. Clemensszel hiteles�ttetj�k, akkor k�sz �r�mest, r�gt�n k�z�lj�k �nnel a d�nt�st �s re�lis aj�nlatot tesz�nk �nnek. Ha valami elgondol�sa van az �sszegr�l, amelyet megfelel�nek tartana, k�rem, k�z�lje velem.

�szinte h�ve
New York Herald,
Geoffrey R. Miner,
a vas�rnapi sz�m szerkeszt�je

�rtam Higbie-nek, �s megk�rtem: engedje, hogy �n legyek az irodalmi �gyn�ke. Jobban tud ugyan homokot lap�tolni, mint �n, de a kiad�k megkopaszt�s�ban verhetetlen vagyok.

Hagytam, hogy Higbie kiigaz�tsa a Herald munkat�rs�nak helyes�r�s�t, �s �sszhangba hozza a saj�tj�val. Szerintem jav�tott rajta, mert hatvan vagy m�g t�bb �v �ta �l bennem n�mi ellenszenv a hib�tlan helyes�r�ssal szemben, kiz�r�lag az�rt, mert gyerekkoromban semmit sem tudtam tisztess�gesen megcsin�lni, de a helyes�r�som mindig j� volt. El�g gyatra kiv�l�s�g volt, �s kor�n megundorodtam t�le. �gy gondolom, az�rt, mert a helyes�r�si �rz�k tehets�g, nem teljes�tm�ny. A szerzett kiv�l�s�g tiszteletre m�lt�, mert az ember f�radoz�s�nak az eredm�nye: olyan, mint a megszolg�lt b�r. Ha valamit Isten kegyelm�b�l tud az ember �s nem �nn�n er�fesz�t�s�b�l, azzal a dics�s�get �truh�zza �gi otthonunkra; ott b�szk�k lehetnek r�, �s el�gedettek vele, de mi itt maradunk p�r�n �s le�gve.

Higbie volt az els�, aki haszn�t l�tta nagy �s csalhatatlan k�pess�gemnek, hogy munk�t tal�ljak a munk�tlanok sz�m�ra. M�dszerem alkalmaz�s�t negyvenn�gy �ve pr�b�lgatom. Tudom�som szerint mindig siker�lt; rendk�v�l b�szke vagyok a tal�lm�nyomra; arra, hogy az �ltalam megismert emberi term�szet egyik alapvon�s�ra �p�tettem, s hogy ezek szerint helyesen �rt�keltem az emberi term�szetet.

A hegy l�b�n�l laktunk Higbie-vel egy szeg�nyes f�szerben. El�g k�nyelmetlen sz�ll�s volt, alig f�rt�nk el ketten meg a k�lyha; val�ban nyomor�s�gos sz�ll�s, mert id�nk�nt reggel nyolc �s este nyolc �ra k�z�tt a h�m�r� 50 Fahrenheit fok h�ingadoz�st mutatott. F�l m�rf�ldre t�l�nk, egy hegygerinc alatt, volt a Bob Howlanddel �s Horatio Philipsszel k�z�s ez�stb�ny�nk. Reggelenk�nt egy�tt vonultunk ki oda. Magunkkal vitt�k az eb�d�nket is, �s eg�sz nap kint maradtunk; gy�jt�gett�nk �s robbantottunk a t�rn�nkban, rem�ny �s elkesered�s k�z�tt ingadozva, mik�zben a p�nz�nk lassan, de biztosan fogyott. V�g�l, amikor m�r semmink sem maradt, �s m�gsem tal�ltunk tel�rt, bel�ttuk, hogy valami m�s m�don kell biztos�tanunk a meg�lhet�s�nket. �n a k�zeli homokb�ny�ban kaptam �ll�st, ahol egy hossz� nyel� lap�ttal kellett homokot szit�lnom. Gy�l�ltem ezt a hossz� nyel� lap�tot: sosem siker�lt megtanulnom, hogyan kell rendesen meglend�teni. A homok t�bbnyire el sem jutott a szit�hoz, hanem visszahullt a fejemre, a h�tamra, bele a ruh�mba. Soha �letemben nem volt m�g ilyen undor�t� munk�m, de heti t�z doll�rt �s ell�t�st adtak �rte. Az ell�t�s maga meg�rte, mert nemcsak szalonn�b�l, babb�l, keny�rb�l �s melaszb�l �llt, hanem aszalt alm�t is kaptunk mindennap, mintha vas�rnap lenne. De ez az el�kel�, nagyst�l�, f�ny�z� �let v�get kellett hogy �rjen, �s ennek kett�s magyar�zata is volt. Egyr�szt �n nem b�rtam az er�s testi munk�t, m�sr�szt a c�g nem k�v�nt nekem b�rt fizetni az�rt, hogy a h�tamra sz�rjam a homokot; �gy �ppen abban a pillanatban bocs�tottak el, amikor magam is ki akartam l�pni.

Ha Higbie kapta volna meg ezt az �ll�st, minden j�l ment volna, �s mindenki meg lett volna el�gedve. Hatalmas fizikuma b�rta az er�fesz�t�st: olyan izmai voltak, mint egy �ri�snak. Fels�gesen b�nt a hossz� nyel� lap�ttal; t�relmesen �s el�gedetten tudott tizenk�t �r�t dolgozni egyhuzamban, an�lk�l, hogy az �rver�se vagy a l�legzete meggyorsult volna. De ez id� alatt nem kapott semmi munk�t, �s kiss� elb�tortalanodott. Megind�t� v�gyakoz�ssal t�rt ki egyszer:

- B�rcsak �ll�st kaphatn�k a Pioneer c�gn�l!

- Milyen �ll�st akarsz n�luk? - k�rdeztem.

- Munk�s szeretn�k lenni. �t doll�rt kapnak naponta.

- Ha ez minden k�v�ns�god, ezt elint�zhetem - mondtam.

Higbie megd�bbent.

- Csak nem akarod azt mondani, hogy ismered a munkavezet�t, tudsz nekem munk�t szerezni, �s m�gsem sz�lt�l r�la?

- Nem - v�laszoltam. - Nem ismerem a munkavezet�t.

- H�t akkor kit ismersz? Hogy akarsz �ll�st szerezni?

- Egyszer�en. Ha azt teszed, amit mondok, �s nem akarod t�k�letes�teni a tan�csaimat, akkor m�g ma kapsz munk�t.

- K�vetem a tan�csaidat, mindegy, hogy mi lesz - lelkendezett Higbie.

- Na j�. Menj el hozz�juk, �s mondd meg, hogy szeretn�l n�luk dolgozni: unod a t�tlens�get - nem vagy hozz�szokva, �s nem �llhatod. Mondd, hogy csak �d�l�sk�ppen szeretn�d a munk�t, �s nem k�rsz cser�be semmit.

- Semmit? - k�rdezte riadtan.

- Pontosan! Semmit.

- Semmi fizets�get?

- Egy�ltal�n semmit.

- M�g ell�t�st se?

- M�g ell�t�st se. Ingyen fogsz dolgozni. �rtesd meg vel�k, hogy sz�vesen dolgozol nekik ingyen. Ha r�n�znek az izmaidra, a munkavezet� �szreveszi, hogy meg�t�tte a f�nyerem�nyt. Meg fogod kapni az �ll�st.

- Sz�p kis �ll�s! - m�ltatlankodott Higbie.

- Az el�bb azt mondtad; k�veted az utas�t�saimat, �s m�ris nyafogsz. Megmondtad, hogy engedelmeskedsz, �s eddig m�g mindig �lltad a szavad. Na, indulj, �s szerezd meg azt az �ll�st.

Beleegyezett.

Agg�dtam, hogy mi fog t�rt�nni; jobban izgultam, mint amennyit ebb�l Higbie el�tt el�rultam. �gy akartam viselkedni el�tte, mint aki t�k�letesen b�zik terve siker�ben, �s fitogtattam az �nbizalmamat. De val�j�ban nagyon agg�dtam. Ugyanakkor rem�ltem: el�gg� ismerem az emberi term�szetet ahhoz, hogy tudjam: egy Higbie-szer� embert nem fognak kidobni, ha meggondolj�k, hogy izomerej�t teljesen ingyen bocs�tja rendelkez�s�kre. Lassan v�nszorogtak az �r�k, �s Higbie nem t�rt vissza. Fokozatosan fel�ledtem, �s egyre jobban b�ztam magamban. V�gre napnyugtakor meg�rkezett, �s legnagyobb �r�m�mre megtudtam, hogy ihletett pillanatban sz�letett a tal�lm�nyom: Higbie sikerrel j�rt.

Mint elmondta, a munkavezet� el�sz�r annyira megd�bbent, hogy nem tudta, mik�pp fogadja az aj�nlatot, de hamarosan mag�hoz t�rt, �s l�tnival�an nagyon boldog volt, hogy b�s�gesen ell�thatja Higbie-t �d�t� munk�val, amire �h�tozott.

- �s meddig fog ez �gy menni? - �rdekl�d�tt Higbie.

Kifejtettem neki az elm�letemet.

- A siker felt�tele, hogy maradj ott nyugton; v�gezd a munk�dat �pp�gy, mintha fizetn�nek �rte. Soha ne panaszkodj; ne is c�lozz r�, hogy fizet�st meg ell�t�st szeretn�l. Ez �gy fog menni egy, k�t, h�rom, n�gy, �t, hat napig, att�l f�gg�en, milyen f�b�l faragt�k a munkavezet�t. Ett�l a megpr�b�ltat�st�l egyes munkavezet�k p�r nap alatt let�rnek. M�sok kih�zz�k egy h�tig. Neh�z lenne olyat tal�lni, aki k�t h�tig kib�rja, an�lk�l, hogy el ne sz�gyellne mag�t, �s fizet�st ne aj�nlana fel. Tegy�k f�l: ez a munkavezet� a k�thetesek k�z� tartozik. Ebben az esetben nem maradsz ott k�t h�tig. Ugyanis az emberek h�r�t viszik, hogy a telep legjobb munk�sa annyira rajong a munk��rt, hogy boldogan hajland� fizet�s n�lk�l g�rc�lni. �gy fognak r�d tekinteni, mint a leg�jabb ritkas�gra. Az emberek �tj�nnek a t�bbi �zemekb�l, hogy j�l megn�zzenek maguknak. Ak�r bel�ptid�jat szedhetn�l, �s meg is fizetn�k, de ne tedd. Maradj h� az elveidhez. Ha a t�bbi �zem munkavezet�i megl�tj�k, mekkora izmos fick� vagy, �s r�j�nnek, hogy fel�rsz k�t �tlagos munk�ssal, akkor majd felaj�nlanak neked f�l fizet�st. Nem fogadod el, m�g nem jelentetted a munkavezet�dnek. Adj r� alkalmat, hogy ugyanannyit aj�nljon neked. Ha nem teszi meg, akkor elfogadhatod a m�siknak az aj�nlat�t. Higbie, megl�tod, h�rom h�ten bel�l munkavezet� leszel valamelyik telepen, a lehet� legmagasabb fizet�ssel.

Pontosan �gy t�rt�nt. Att�l kezdve kellemes semmittev�ssel teltek napjaim, mert az nem jutott eszembe, hogy magam is kipr�b�ljam a receptemet. Am�g Higbie-nek volt munk�ja, addig nem akar�dzott dolgoznom. Ilyen kis csal�dban el�g egy keres� is - �gy azt�n hossz� hetekig a r��r� �riemberek m�dj�n �ltem: k�nyveket, �js�got olvastam, �s aszalt alm�t f�ztem minden este, mintha vas�rnap lenne. �gy �reztem, enn�l jobb �letre nem is v�gyom soha. Higbie nagylelk�en t�mogatott; soha nem panaszkodott, �s sosem javasolta, hogy menjek, keressek magamnak fizet�s n�lk�li munk�t, �s tartsam el magam.

Ez 1862-ben lehetett. Az �v v�g�n vagy tal�n 1863 elej�n elb�cs�ztam Higbie-t�l, �s Virginia Citybe mentem, ugyanis megh�vtak, vegyem �t William H. Wright f�riporteri �ll�s�t �s munkak�r�t a Territorial Enterprise-n�l arra a negyed�vre, am�g Wright Iow�ba megy, hogy megl�togassa a csal�dj�t. De ezt m�r elmondtam az Edzett emberek-ben.

Az elm�lt negyvenn�gy �v alatt sohasem tal�lkoztam Higbie-vel.

Azokban a r�gi sz�p napokban az �j Nevada territ�riumban egyszerre csak divatba j�tt a p�rbaj. 1864-ben m�r mindenki ki akarta pr�b�lni az �j sportot, f�leg az�rt, mert senki sem tarthatta meg �nbecs�l�s�t, aki nem �lt vagy nyomor�tott meg valakit p�rbajban, vagy �t nem �lt�k vagy nyomor�tott�k meg.

Akkoriban a helyi h�rrovatot szerkesztettem Mr. Joe Goodman Virginia City-beli lapj�n�l, az Enterprise-n�l, m�r vagy k�t �ve. Huszonkilenc �ves voltam. Sokir�ny� amb�ci� d�lt bennem, de valahogy ennek az �jfajta divath�bortnak a cs�b�t�sa hidegen hagyott. Nem k�v�ntam p�rbajozni. M�g okot sem akartam szolg�ltatni r�. Nem �reztem magam tekint�lyes embernek, de bizonyos m�rt�kig k�rp�tolt �rte, hogy biztons�gban �rzem magam. Sz�gyelltem magam, �s a szerkeszt�s�g t�bbi tagjai sz�gyenkeztek miattam - de az�rt el�g j�l elboldogultam. Hozz�szoktam m�r, hogy mindig sz�gyelljem magam valami miatt; a helyzet nem hatott r�m �jdons�gk�nt. Eg�sz j�l elviseltem.

A szerkeszt�s�gben dolgozott Plunkett �s R. M. Daggett. Mindketten megpr�b�ltak p�rbajba keveredni, de pillanatnyilag nem siker�lt, �s most v�rtak az alkalomra. Egyed�l Goodman szerzett n�mi dics�s�get a lapnak. Az Union volt a v�rosban a riv�lis �js�g. Egy ideig Tom Fitch szerkesztette, "Wisconsin aranysz�j� sz�noka" - ugyanis Wisconsinb�l j�tt. Aranysz�j�t az Union vez�rcikk�ben j�l kinyitotta; Goodman p�rbajra h�vta, �s egy goly� seg�ts�g�vel kiss� lecsillap�totta. M�g eml�kszem a szerkeszt�s�g kit�r� �r�m�re, amikor Fitch elfogadta a kih�v�st. Aznap �jjel el�g sok�ig vigadtunk, �s d�delgett�k Goodmant. �sszevissza huszonn�gy esztend�s volt; m�g hi�nyzott bel�le a huszonkilenc �vesek b�lcsess�ge, �s legal�bb annyira �r�lt annak, hogy � a h�s, mint �n annak, hogy nem �n vagyok.

Graves �rnagyot v�lasztotta seg�dj�nek (nem �gy h�vt�k, de el�gg� hasonl� neve volt, m�r nem eml�kszem r�). Graves elj�tt, hogy kioktassa Joe-t a p�rbajoz�s m�v�szet�re. Walker alatt szolg�lt, akit csak "a sz�rke szem� v�gzet"-k�nt emlegettek, �s v�gigharcolta vele a k�z�p-amerikai kal�zhadj�ratot. Ez a t�ny hat�rozta meg az �rnagy egy�nis�g�t. Ha valakir�l el lehet mondani, hogy Walker hadsereg�ben volt �rnagy, �s azzal a dics�s�ggel ker�lt ki a csat�b�l, hogy Walker megdics�rte, akkor ebb�l nyilv�nval�, hogy az �rnagy nemcsak egyszer�en b�tor f�rfi volt, hanem a v�gs�kig b�tor. S ez jellemz� Walker minden ember�re.

J�l ismertem a Gillis csal�dot. Az apa v�gigharcolta a hadj�ratot; az egyik fia is vele volt. R�szt vettek a nevezetes plazai csat�ban, �s a v�gs�kig kitartottak a sokszoros t�ler�vel szemben, mint Walker emberei �ltal�ban. A fi�t az apja mellett �lt�k meg. Az ap�nak goly� tal�lta a szem�t. Az �reg�r - mert akkoriban m�r �reg volt - szem�veget viselt. A goly� �s az egyik �veg a kopony�j�ba f�r�dott; a goly� ott is maradt. Volt m�g t�bb fia is - Steve, George �s Jim -, csupa eg�szen fiatal k�ly�k, �s azok is r�szt akartak venni Walker hadj�rat�ban, mert mindben megvolt az apjuk rettenthetetlen szelleme. De Walker nem engedte. Azt mondta, ez komoly v�llalkoz�s, nem gyerekj�t�k.

Graves �rnagy m�lt�s�gteljes jelens�g volt, merev, impoz�ns, katon�s tart�s�, amellett sz�let�s�n�l �s neveltet�s�n�l fogva udvarias, el�z�keny, kedves �s megnyer�. Megvolt benne az a szem�b�l sug�rz� rejt�lyes er�, amellyel, azt hiszem, csak egyszer tal�lkoztam: Bob Howlandn�l. El�g volt, ha figyelmeztet�n r�n�zett egy emberre vagy osztagra. Akinek ilyen szeme van, annak nincs sz�ks�ge fegyverre: odal�p egy fegyveres bandit�hoz, leny�g�zi, �s fogs�gba ejti, mindezt egyetlen sz� n�lk�l. Egyszer tan�ja voltam, amikor Bob Howland megtette - az a t�r�keny, szel�d, j�s�gos kis v�znas�g. Ha mosolygott a kedves k�k szeme, megnyerte az emberek sz�v�t, de jegesen meg is tudta fagyos�tani, amikor �ppen sz�ks�ge volt r�.

Az �rnagy oda�ll�totta Joe-t, t�le tizen�t l�p�sre Steve Gillist. Joe-nak a jobb oldal�t kellett Steve fel� ford�tania, �s tenger�sz-hatl�vet�j�nek a kakas�t felh�znia - micsoda fegyver volt! -, �s egyenesen lel�gatni a l�bsz�ra mellett. Az �rnagy megmagyar�zta neki, hogy �gy kell helyesen tartani a fegyvert; itt Virginia Cityben teljesen szab�lytalanul tartj�k (vagyis a leveg�ben �s azt�n lassan eresztik le, hogy megc�lozz�k az ellenfel�ket). Amikor "egy"-et ki�ltanak, lassan, egyenletesen fel kell emelni a fegyvert, �s az ellenf�l test�nek arra a pontj�ra ir�ny�tani, ahol jobb bel�t�sra akarjuk b�rni. Majd, kis sz�net ut�n, "kett�, h�rom, t�z, �llj!" Az "�llj"-ki�lt�sn�l lehet t�zelni, addig nem. Ut�na tetsz�s szerint c�lozgathat az ember - ha van kedve. A l�v�s ut�n el�re lehet menni, �s annyiszor l�ni, ah�nyszor csak j�lesik - ha j�lesik. �s ek�zben a m�sik f�l, ha kell�en kioktatt�k, �s tudat�ban van a jogainak, szint�n k�zeledhet fel�nk, �s l�het - t�bb, mint val�sz�n�, hogy ily m�don v�g�l siker�l k�rt tenni egym�sban.

Term�szetesen Joe addig emelte a revolvert, m�g Steve mell�n�l nem �llapodott meg, de az �rnagy megsz�lt:

- Ez �gy nem lesz j�. V�llald a vesz�lyt, hogy meg�lnek, de ne kock�ztasd, hogy te �ld meg az ellenfeledet. Ha t�l�led a p�rbajt, �gy �ld t�l, hogy az eml�ke ne k�s�rtsen eg�sz �letedben, �s ne rabolja el az �lmodat. C�lozd meg az embered l�bsz�r�t; ne a t�rd�t vagy t�rd f�l�tt, mert azok vesz�lyes helyek. C�lozz t�rd al�, nyomor�tsd meg, de ami marad bel�le, azt hagyd meg az anyj�nak.

Ezeknek a b�lcs tan�csoknak az alapj�n Joe egy als�l�bsz�r-l�v�ssel ter�tette le az ellenfel�t, amit�l az �r�k �let�re s�nta maradt. Joe csak egy hajf�rt�t vesz�tett, amit akkor m�g k�nnyebben tudott n�lk�l�zni, mint ma. Ugyanis amikor tavaly l�ttam New Yorkban, d�s hajzata elt�nt, tonz�r�t viselt, kopasz volt a feje b�bja.

K�r�lbel�l egy �v m�lva sz�momra is el�rkezett a nagy lehet�s�g, pedig nem is kerestem. Goodman egy h�t szabads�gra ment San Francisc�ba, �s �n helyettes�tettem f�szerkeszt�i munkak�r�ben. Azt hittem, pelyhes �gyban nyugszom majd, hiszen csak egy vez�rcikket kell �rnom naponta, de csal�dtam ebben a hiedelmemben. Els� nap a vil�gon semmi sem jutott eszembe, amir�l �rhatn�k. V�gre r�j�ttem, hogy 1864. �prilis 22-e l�v�n, m�snap lesz Shakespeare sz�let�s�nek h�romsz�zadik �vfordul�ja - kell enn�l jobb t�ma? El�vettem a lexikont, megn�ztem benne, ki volt az a Shakespeare, �s mit csin�lt, �s mindezt kiteregettem az olvas�k el�, akiket k�l�n m�v�szettel sem lehetett volna kim�vel�s�kre alkalmasabb anyaggal trakt�lni. Shakespeare t�nyked�se nem futotta egy szabv�ny vez�rcikkre, de kieg�sz�tettem olyasmikkel is, amit nem csin�lt - sok tekintetben fontosabb, �rdekesebb �s olvasm�nyosabb dolgokkal, mint a java tev�kenys�ge volt.

M�snap �jra bajban voltam: nem akadt �jabb Shakespeare, akit kiakn�zhattam volna. Sem a t�rt�nelmi m�ltban, sem a j�v� lehet�s�geiben nem tal�ltam az olvas�k�z�ns�g�nknek megfelel� vez�rcikkanyagot. �gy csak egy t�ma maradt: Mr. Laird, az Union tulajdonosa. Az � szerkeszt�je is elment San Francisc�ba, �s Laird pr�b�lkozott meg a lapszerkeszt�ssel. M�snap olyan b�kokkal �bresztettem Mr. Lairdet, amin�k akkoriban divatoztak a mi vid�k�nk�n a szerkeszt�k k�r�ben, �s � v�laszul a k�vetkez� napon vitriolos st�lusban esett nekem. V�rtuk a kih�v�st Lairdt�l, mert a szab�lyok �rtelm�ben - a vid�k p�rbajh�seinek jav�tott �s �j kiad�s� illemszab�lyzata �rtelm�ben -, ha az ember olyat mondott valakir�l, ami annak nem tetszett, akkor nem volt el�g, hogy a m�sik ugyanabban a s�rt� hangnemben v�laszoljon; az illem azt k�v�nta, hogy p�rbajra is kih�vjon. V�rtuk a kih�v�st - eg�sz nap v�rtuk. Nem j�tt. Ahogy teltek-m�ltak az �r�k, �s nem j�tt a kih�v�s, a fi�k elkedvetlenedtek, s�t, elcs�ggedtek. �n ann�l vid�mabb voltam: egyre jobban �reztem magam. �k nem �rtett�k, de �n igen. Ilyen volt a term�szetem: k�pes voltam �r�lni, amikor m�sok keseregtek.

Ekkor k�nytelenek voltunk mell�zni az illemszab�lyokat: nek�nk kellett kih�vnunk Mr. Lairdet. Amint erre az elhat�roz�sra jutottunk, a t�bbiek kezdtek felvidulni, viszont az �n �l�nks�gem kiss� al�bbhagyott. De az ilyenf�le v�llalkoz�sokban az ember a bar�tai kez�ben van; nincs mit tenni, bele kell nyugodni abba, amit �k helyes, k�vetend� elj�r�snak tartanak. Daggett meg�rta helyettem a kih�v�st, mert neki volt a legmegfelel�bb, legmeggy�z�bb st�lusa erre a c�lra; bel�lem ez teljesen hi�nyzott. Daggett mar�ksz�m sz�rta Mr. Lairdre a becsm�rl� jelz�ket, gazdagon megtet�zve mar� megjegyz�sekkel, hogy ne tudjon ellen�llni neki. Steve Gillis, a seg�dem, elvitte a kih�v�st, �s visszaj�tt, hogy megv�rjuk a v�laszt. A v�lasz nem j�tt. A fi�k t�relmetlenkedtek, de �n meg�riztem nyugalmamat. Steve �jabb, m�g t�zesebb sz�veget vitt, �s �jra v�rakoztunk. Nem t�rt�nt semmi. Eg�sz kellemesen �reztem magam. M�r kezdett �rdekelni a kih�v�sok sz�vege. Kor�bban hidegen hagyott, de most �gy l�ttam, hogy nagy �s �rt�kes dics�s�gre tehetek szert, m�ghozz� ingyen, �s �lvezetem egyre fokoz�dott, ahogy egyik kih�v�s a m�sik ut�n maradt eredm�nytelen. �jf�l k�r�l m�r-m�r �gy �reztem: nincs a vil�gon k�v�natosabb dolog, mint a p�rbaj. S�rgettem Daggettet; �lland�an k�ldettem vele a kih�v�sokat. Beismerem: t�ll�ttem a c�lon - Laird elfogadta. Gyan�thattam volna, hogy ez lesz bel�le; Lairdre sohasem lehetett �p�teni.

A fi�k szinte esz�ket vesztett�k �r�m�kben. Seg�tettek a v�grendeletem megfogalmaz�s�ban - m�g ez is! Mintha nem lett volna el�g bajom. Ut�na hazak�s�rtek. Egy szemhuny�snyit sem aludtam, nem is akartam. �ppen el�g gondolkozni val�m volt, �s alig n�gy �ra �llt rendelkez�semre. Hajnali �t �r�t jel�ltek meg a trag�dia id�pontj�ul, s nekem m�g sz�ks�gem volt egy �r�ra - reggel n�gyt�l -, hogy gyakoroljak a revolverrel, �s megpr�b�ljam kital�lni, melyik fel�vel kell az ellenfelet megc�lozni. N�gykor lement�nk egy kis v�zmos�sba, a v�rost�l egy m�rf�ldre, �s c�lpontnak egy cs�rajt�t nevezt�nk ki - a gazda Kaliforni�ban volt l�togat�ban. Fel�ll�tottuk az ajt�t, �s nekit�masztottunk egy ker�t�soszlopot, amely Mr. Lairdet helyettes�tette. Nem volt megfelel� helyettes, mert Laird magasabb volt �s v�konyabb. Csak hajsz�lpontos l�v�ssel lehetett volna eltal�lni, �s akkor is t�bb mint val�sz�n�, hogy a goly�t kett�v�gta volna; az elk�pzelhet� legalkalmatlanabb alany volt a p�rbajtechnika gyakorl�s�ra. Elkezdtem megc�lozni az oszlopot, de nem tal�ltam el. Akkor megpr�b�ltam eltal�lni a cs�rajt�t, de nem siker�lt. Senki m�st nem vesz�lyeztettem, csup�n a c�lpont ir�ny�ba mer�szked� cselleng�ket. Minden b�tors�gom elhagyott, �s att�l sem vidultam fel, amikor r�videsen pisztolyl�v�seket hallottunk a t�loldali szakad�kb�l. Tudtam, mi az: Lairdet vitte oda a band�ja, hogy gyakoroljon. Hallhatt�k az �n l�v�seimet, �s term�szetesen �tj�hetnek a hegygerincen, hogy megn�zz�k a tal�lataimat, hogy milyen es�lyeik vannak ellenem. H�t nem volt tal�latom. Tudtam: ha Laird �tj�n a gerincen, �s megl�tja a cs�rajt�t, amelyen egy karcol�s sincs, legal�bb olyan lelkesen akar majd p�rbajozni, mint �n - �jf�lkor, miel�tt a kih�v�sra elk�ldte v�gzetes v�lasz�t.

Ebben a pillanatban egy kis mad�r sz�llt el mellett�nk - nem nagyobb, mint egy ver�b -, �s le�lt egy zs�lyabokorra vagy harminc m�terre. Steve kir�ntotta a revolver�t, �s lel�tte; a fej�t tal�lta el. Micsoda mesterl�v�sz volt, mennyivel jobb, mint �n! Odaszaladtunk, hogy f�lvegy�k a madarat; h�t nem �ppen akkor jelent meg a hegygerincen �t Mr. Laird �s t�rsas�ga, hogy csatlakozzanak hozz�nk! Amikor Laird seg�de �szrevette a sz�tl�tt fej� madarat, els�padt, elsz�d�lt, �s l�tszott, hogy kifejezetten �rdekli a dolog.

Meg is k�rdezte: - Ki l�tte le?

Miel�tt v�laszolhattam volna, Steve megsz�lalt nyugodt �s t�rgyilagos hangon: - Clemens.

A p�rbajseg�d megjegyezte:

- H�t ez nagyszer�! �s milyen messze volt ez a mad�r?

- �, nem messze. K�r�lbel�l harminc m�terre.

- H�t ez igaz�n csod�latos l�v�s volt. H�nyszor siker�l neki �gy?

- �t l�v�sb�l k�r�lbel�l n�gyszer - mondta Steve hanyagul.

Tudtam, hogy hazudik a kis csirkefog�, m�gsem sz�ltam semmit.

- H�t ez eg�szen rendk�v�li l�v�s. �n meg azt hittem, Clemens egy templomot sem tudna eltal�lni! - ki�ltotta Laird seg�de.

Nem is t�vedett, de �n hallgattam. Ezek ut�n elb�cs�ztak. A p�rbajseg�d hazavitte Lairdet, akinek kiss� reszketett a l�ba, �s Laird visszak�ldte egy lev�llel, amelyben kijelentette, hogy semmif�le felt�tellel nem hajland� velem p�rbajozni.

Megmenek�ltem - ez a v�letlen mentett meg. Nem tudom, az a mad�r mit gondolt a gondvisel�s eme k�zbel�p�s�r�l, de �n nagyon-nagyon meg voltam el�gedve vele, rendk�v�l j�l �reztem magam t�le. K�s�bb megtudtuk, hogy Laird viszont eltal�lta az � t�bl�j�t, hat l�v�sb�l n�gyszer. Ha lefolytatjuk a p�rbajt, �gy kilyuggatta volna a b�r�met, hogy m�g az elveim is kisziv�rogtak volna bel�lem.

Mire elj�tt a reggeli ideje, az eg�sz v�ros tele volt a h�rrel, hogy kih�v�st k�ldtem, �s Steve Gillis k�zbes�tette. A leg�jabb t�rv�ny szerint ez fejenk�nt k�t �v b�rt�nt jelentett. North korm�nyz� nem �zent nek�nk szem�lyesen, de egy k�zeli j� bar�tj�t�l kaptunk figyelmeztet�st. Azt mondta, nem �rtana, ha az els� postakocsival elt�nn�nk a territ�riumr�l. Az m�snap reggel n�gykor indul; k�zben be akarnak k�s�rni majd minket, de nem keresnek t�ls�gosan; viszont ha a postakocsi indul�sa ut�n m�g Nevad�ban tal�lnak, mi lesz�nk az �j t�rv�ny els� �ldozatai. North f�b�r� alig v�rja, hogy az �j t�rv�ny els� �ldozatait megtal�lja, �s biztosak lehet�nk benne: a teljes k�t �vet b�rt�nben kellene elt�lten�nk. Nem engedn� el senki kedv��rt.

Ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy nemk�v�natos elemek lett�nk Nevad�ban. �gy azt�n eg�sz nap a sz�ll�sunkon maradtunk, �s megfelel� �vatoss�gi rendszab�lyokat foganatos�tottunk. Csak Steve ment �t egy �zben a sz�llod�ba, hogy foglalkozz�k egy m�sik kuncsaftommal, Mr. Cutlerrel. Tudniillik nemcsak Lairdet pr�b�ltam megnevelni, mialatt a f�szerkeszt�i sz�kben �ltem. Alaposan k�r�ln�ztem, sz�mos m�s polg�rt kip�c�ztem, �s heves kritik�mmal �s helytelen�t�semmel felpezsd�tettem �letkedv�ket. Mire letettem vez�rcikk�r� tollamat, n�gy korb�csol�s �s k�t p�rbaj l�gott a fejem f�l�tt. A korb�csol�s nem �rdekelt: abban nem volt semmi dics�s�g, nem �rdemelte meg a f�rads�got, hogy behajtsuk. De a becs�let azt k�v�nta, hogy n�mi figyelmet tan�s�tsunk a m�sik p�rbaj ir�nt. Mr. Cutler Carson Cityb�l j�tt �t, �s a sz�llod�b�l egy embert k�ld�tt a kih�v�ssal. Steve ment oda, hogy lecsillap�tsa. Steve ugyan csak negyvennyolc kil� volt, de a k�rny�ken mindenki tudta, hogy laposra ver az �kl�vel b�rkit, aki k�t l�bon j�r, b�rmilyen s�ly� �s tudom�ny� lett l�gyen is. Steve a Gillis csal�d fia volt, �s ha egy Gillis meg�llt valakivel szemben bizonyos c�lzattal, a sz�nd�kot mindig tett k�vette. Amikor Cutler r�j�tt, hogy Steve a seg�dem, azonnal lehiggadt: megb�k�lt, kij�zanodott, �s hajland� volt hallgatni a sz�p sz�ra. Steve negyed�r�t adott neki, hogy elhordja mag�t a sz�llod�b�l, �s f�l�r�t, hogy eltakarodj�k a v�rosb�l, ha el akarja ker�lni a k�vetkezm�nyeket. �gy ez a p�rbaj is j�l s�lt el, mert Mr. Cutler meggy�z�tt �s megt�rt emberk�nt azonnal hazautazott Carson Citybe.

Az�ta sem foglalkoztam p�rbajjal. Teljess�ggel helytelen�tem. Ostobas�gnak tartom, �s tudom, hogy vesz�lyes. Arr�l nem is besz�lve, hogy b�n�s dolog. Ha ma h�vna ki valaki, elmenn�k hozz�, kedvesen �s megbocs�t�n k�zen fogn�m, elvezetn�m egy kies, nyugodt helyre, �s meg�ln�m. Viszont mindig �rdekl�d�ssel k�s�rtem, ha m�sok p�rbajoztak. Az embert leny�g�zik az ilyen h�sies �gyek, amelyeket m�r saj�t maga is kitapasztalt.

Miut�n elhagytam Nevad�t, a San Francisc�-i Morning Call-hoz ker�ltem riporternek. S�t �n voltam a riporter; t�bb ilyen ott nem is volt. Munka ugyan b�ven akadt egy riporter sz�m�ra, m�g maradt is f�l�sleg, de kett� sz�m�ra m�r nem. Legal�bbis Mr. Barnes �gy k�pzelte, s mivel � volt a lap tulajdonosa, teh�t jobban meg tudta �t�lni, mint m�sok.

Reggel kilenct�l a rend�rb�r�s�gon kellett t�ltenem egy �r�t, �s r�vid feljegyz�st k�sz�tenem az elm�lt �jszaka perpatvarair�l. Rendszerint �rek koccantak �ssze �rekkel vagy k�naiak k�naiakkal, olykor a v�ltozatoss�g kedv��rt a k�t n�p tagjai egym�ssal. Minden kihallgat�s l�nyeg�ben az el�z� napinak pontos m�solata volt, ez�rt a mindennapi cirkuszt r�ms�gesen egyhang�nak �s unalmasnak tal�ltam. Amennyire megfigyelhettem, egyetlen hivatalos szem�lynek jelentett n�mi enyhe �rdekess�get, m�gpedig a t�rv�nysz�ki tolm�csnak. Angol volt, �s foly�konyan besz�lte mind az �tvenhat k�nai dialektust. T�zpercenk�nt kellett �tv�ltani egyikr�l a m�sikra, �s ez az elmetorna annyira felvillanyozta, hogy �lland�an �bren tudott maradni, nem �gy, mint a riporterek. Azut�n a fels�bb b�r�s�got l�togattuk meg, �s feljegyezt�k az el�z� napi �t�leteket. A t�rv�nysz�ki �jdons�gok a "napih�rek" rovatban jelentek meg - ezek olyan riportanyaggal szolg�ltak, amely sohasem hagyott cserben. A nap h�tralev� r�sz�ben �tf�s�lt�k az eg�sz v�rost, �s olyan anyagot gy�jt�tt�nk, amilyet �ppen siker�lt, hogy megt�lts�k a r�nk kiosztott has�bot. Ha nem ad�dott t�zv�sz riportt�m�nak, magunk kezdt�nk a gy�jtogat�shoz.

Est�nk�nt v�gigl�togattuk a hat sz�nh�zat a h�t minden napj�n, h�romsz�z napon kereszt�l minden �vben. �tlag �t percig maradtunk mindegyikben, fut� benyom�st szerezt�nk a sz�ndarabr�l vagy oper�r�l, �s ennek alapj�n alak�tottuk ki a v�lem�ny�nket a darabr�l �s oper�r�l, ahogy mondani szok�s. Az �v elej�t�l v�gig mindennap gy�t�rt�k az agyunkat, hogy kipr�selj�nk bel�le valami mondanival�t, lehet�leg olyat, amit m�g nem �rtunk le p�rsz�zszor. Az az�ta elm�lt negyven �v alatt nem tudtam �gy r�n�zni egy sz�nh�z�p�letre, hogy a sz�razk�lika ne j�tt volna r�m - mint R�musz b�csi mondja -, ami pedig a sz�nh�zak belsej�t illeti, arr�l majdnem semmit sem tudok, mert ez id� alatt ritk�n l�ttam �ket bel�lr�l, �s nem is vonzott oda olyan er�s v�gy, amit �rvekkel pillanatok alatt le ne gy�ztem volna.

Miut�n reggel kilenct�l vagy t�zt�l este tizenegyig �sszekapartam az anyagot, ut�na tollat ragadtam, �s szavakba, mondatokba �lt�ztettem ezt a szemetet, szem el�tt tartva, hogy min�l nagyobb fel�letet bor�tsak be vel�k. Sz�rny� tapos�malom volt, l�lektelen g�rc�l�s, �s majdnem teljesen �rdektelen. Borzaszt� rabszolgas�g az ilyen egy lusta ember sz�m�ra, m�rpedig �n sz�letett lajh�r vagyok. Most sem vagyok restebb, mint negyven �vvel ezel�tt, de csak az�rt, mert akkori lustas�gomat m�r nem lehetett fokozni. Egy bizonyos hat�ron t�l nem megy.

V�gre t�rt�nt valami. Egyik vas�rnap d�lut�n n�h�ny csavarg�t l�ttam, amint egy k�nait hajkur�sztak �s dob�ltak k�vekkel. A k�nai kereszt�ny megb�z�inak a heti mosott holmij�t cipelte, �s �szrevettem, hogy a rend�r der�s �rdekl�d�ssel figyeli a jelenetet. M�st nem tett, nem is avatkozott bele. Az esetet meg�rtam inger�lten �s j�kora m�ltatlankod�ssal. Reggelenk�nt rendszerint nem voltam k�v�ncsi a lapban arra, amit el�z� �jjel �rtam - �gyis l�lektelen�l csin�ltam. De ez a cikkecske a sz�vemb�l j�tt. T�zes nyelvezettel �r�dott, �s �gy �reztem, irodalmi szinten - ez�rt moh�n kerestem a reggeli lapban. Nem volt benne. M�snap, harmadnap sem. Felmentem a szed�kh�z �s megtal�ltam eldugva a f�lretett anyagok k�z�tt a szed�haj�n. Megk�rdeztem, mi t�rt�nt vele. A munkavezet� azt mondta, Mr. Barnes kez�be ker�lt, aki elrendelte, hogy hagyj�k ki. Barnes meg is indokolta - m�r nem eml�kszem, nekem vagy a munkavezet�nek -, s az �rvei, �zleti szempontb�l, eg�szs�gesek voltak. Szerinte a lapunk, a Call, olyan mint a New York Sun: mos�n�k �js�gja - vagyis a szeg�nyek lapja, az egyetlen olcs� lap. A szeg�nyekb�l �l, �s vagy tiszteletben tartja el��t�leteiket, vagy elpusztul. Az �rek szeg�nyek, �s �k a Morning Call eltart�i �s t�mogat�i; n�lk�l�k a lap egy h�napig sem h�zn� - m�rpedig az �rek gy�l�lik a k�naiakat. Az �ltalam megk�s�relt t�mad�s felkavarn� az eg�sz �r m�hkast, �s s�lyos k�rt okozna a lapnak. A Call nem engedheti meg mag�nak, hogy b�r�lja a k�naiakat k�vekkel dob�l� vag�nyokat.

Akkoriban m�g emelkedett szellem� ember voltam. Kigy�gyultam bel�le. Tapasztalatlan voltam. Ma m�r t�j�kozott vagyok. A tegnapel�tti New York Sun-ban n�h�ny sor jelent meg a londoni levelez�j�kt�l; ennek seg�ts�g�vel tudok t�j�koz�dni. A tud�s�t� megeml�t n�h�ny, az elm�lt �vben Amerik�ban t�rt�nt esem�nyt, mint p�ld�ul a nagy biztos�t� t�rsas�gok alapvet� korrupts�g�t, ahol a legnevesebb kereskedelmi szakembereink foglalkoz�sszer�en �zt�k a lop�st; a lelkiismeretlen, hatalmas panam�kat Philadelphi�ban, St. Louisban �s egy�b nagyv�rosokban; a Pennsylvania Vas�tt�rsas�gn�l nemr�g leleplezett milli�s panam�t - �s egy�b apr� �zleti csal�sokat az Egyes�lt �llamok minden r�sz�b�l; �s v�g�l Upton Sinclair szenz�ci�s leleplez�s�t: a legnagyobb �s leg�letvesz�lyesebb csal�st a h�siparban. Az ut�bbi arra ind�totta az eln�k�t, hogy a vonakod� Kongresszust�l olyan t�rv�nyt k�veteljen, amely megmenti Amerik�t �s Eur�p�t att�l, hogy t�megesen az orvosok �s temetkez�si v�llalkoz�k kez�be ker�lj�n.

A tud�s�t� szerint Eur�pa m�r azon t�preng, vajon maradt-e az Egyes�lt �llamokban egyetlen val�ban becs�letes h�mnem� emberi l�ny. Egy �vvel ezel�tt azt hittem, Amerika f�ldj�n �n vagyok az egyetlen, akir�l ezt el lehet mondani. Az�ta az �n kiv�teles helyzetem is megsz�nt, �s most meggy�z�d�sem, hogy nincs egyetlen becs�letes f�rfi sem Amerik�ban. �n igyekeztem tartani magam eg�szen janu�rig. Akkor lebuktam Rockefellerrel, Carnegie-vel, Gould�kkal, Vanderbilt�kkel �s a t�bbi hivat�sos csal�val egy�tt, �s �pp�gy lehazudtam a j�vedelmemet, mint a lelkiismeretlen banda t�bbi tagja. Nagy vesztes�g ez Amerik�nak, mert p�tolhatatlan vagyok. Bizony�ra beletelik �tven �v, am�g akad ut�dom. Azt hiszem, az Egyes�lt �llamok eg�sz lakoss�ga - kiv�ve a n�ket - romlott, legal�bbis, ha doll�rr�l van sz�. Ne felejts�tek el, ezt egy halott ember mondja. Illetlens�gnek tartan�m, ha egy �l� kock�ztatn� meg nyilv�nosan ezeket a megjegyz�seket.

Mint mondtam, negyven �vvel ezel�tt emelkedettebb szellem� voltam, mint most, �s sz�gyelltem, hogy egy olyan lapnak vagyok a rabszolg�ja, mint a Morning Call. Ha m�g emelkedettebb szellem lettem volna, akkor felr�gtam volna k�nyelmes �ll�somat, �s �heztem volna, mint a t�bbi h�s. De nem volt semmi tapasztalatom. �n is �lmodtam a h�siess�gr�l, mint ak�rki m�s, de gyakorlatom nem volt benne, �s nem tudtam, hogyan kezdjek hozz�. Nem tudtam elviselni, hogy �hez�ssel kezdjem. Egyszer-k�tszer m�r k�zel ker�ltem hozz�, �s nem nagyon sz�vesen eml�keztem vissza azokra az id�kre. Tudtam, nem kapn�k m�s �ll�st, ha err�l lemondan�k - ezt vil�gosan l�ttam. Ez�rt lenyeltem a megal�ztat�st, �s maradtam, ahol voltam. Csak �ppen a kor�bbi enyhe �rdekl�d�s is teljesen kihalt bel�lem a munk�m ir�nt. Tov�bbra is dolgoztam, de v�gk�pp nem �rdekelt, �s ennek term�szetesen meglett a k�vetkezm�nye: kezdtem elhanyagolni. Mint eml�tettem, egy ember sz�m�ra t�l sok volt ez a munka. Nagyvonal�an kezdtem lazs�lni, teh�t nyilv�nval�an maradt tennival� m�g k�t-h�rom ember sz�m�ra. Ezt m�g Barnes is �szrevette, �s sz�lt, hogy szerezzek seg�ts�get f�l�ll�sra.

Lent a k�nyvel�sben dolgozott egy nagy mel�k ember. J�indulat� volt, el�z�keny, de minden szellemi �rdekl�d�s hi�nyzott bel�le. Nagyon kev�s fizet�st kapott, majdnem semmit, �s saj�t mag�t kellett eltartania. Volt a k�nyvel�kn�l egy szemtelen fi�, aki nem tisztelt senkit �s semmit, �s mindig g�nyol�dott ezen a szerencs�tlen fick�n; g�nynevet is tal�lt sz�m�ra, amelyet valahogy nagyon kifejez�nek �s jellemz�nek �rezt�nk, nem is tudom, mi�rt. Smiggy McGluralnek h�vta. Smiggynek aj�nlottam fel a f�l�ll�st, �s kapva kapott rajta: nem gy�z�tt h�l�lkodni. T�zszer annyi energi�val vetette bele mag�t, mint amennyi bennem m�g volt. Nem volt �rtelmes, de szellemi kiv�l�s�got a Morning Call riportereit�l nem ig�nyelt senki, �gy azt�n t�k�letesen l�tta el a hivatal�t. Fokozatosan egyre t�bb feladatot b�ztam McGluralre. Egyre jobban ellustultam, �s egy h�nap m�lva m�r majdnem mindent � csin�lt. Az is nyilv�nval�v� v�lt, hogy az eg�szet el tudja v�gezni, s�t, ak�r m�g t�bbet is, teh�t tulajdonk�ppen r�m nincs is sz�ks�g.

Ez volt az a v�ls�gos pillanat, amikor az el�bb eml�tett esem�ny t�rt�nt. Mr. Barnes elbocs�tott. Ez volt az egyetlen alkalom �letemben, hogy elbocs�tottak, �s m�g ma is f�j - pedig m�r nem is �lek. Barnes nem r�gott ki durv�n: ez nem illett a term�szet�hez. Magas, j�k�p� f�rfi volt, kedves arc�, bar�ts�gos modor�, makul�tlanul �lt�zk�d�tt. K�ptelen volt nyersen, udvariatlanul sz�lni b�rkihez is. Bizalmasan f�lreh�vott, �s megk�rt, mondjak le �n az �ll�somr�l - valahogy �gy, mint amikor egy atya ad tan�csot a fi�nak a saj�t �rdek�ben. Engedelmeskedtem.