Yellowknife

Yellowknife
Közigazgatás
Ország	Kanada
Alapítás éve	1936 1970. január 1.
Irányítószám	X1A
Körzethívószám	867
Testvérvárosok	Lista Fairbanks Jakutszk (1993. szeptember 26. – ) Reno
Népesség
Teljes népesség	20 340 fő (2021)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	190 m
Terület	136,22 km²
Időzóna	Mountain Time Zone
Elhelyezkedése
é. sz. 62° 26′ 32″, ny. h. 114° 23′ 51″62.442222222222, -114.3975
Yellowknife weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Yellowknife témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Yellowknife város Kanadában, az ország északi részén, az Északnyugati Területek székhelye. A terület gazdasági, kormányzati és kulturális központja. A város lakosainak száma meghaladja a 20 000 főt.

Elhelyezkedése

Yellowknife körülbelül 400 kilométerre délre van az Északi sarkkörtől. A Kanadai-Pajzs (Kanadai-ősföld) területén található. A Nagy-Rabszolga-tó északi partján fekszik, 8 km-re délre a Yellowknife folyó torkolatától. A város területe körülbelül 105 négyzetkilométer. Yellowknife kiinduló pontként szolgál az észak-kanadai területekre. A város egy boreális erdő közepén fekszik, a környékén gránit található. A természetet nyír- és lucfenyőállomány uralja.

A térség egyedüli jelentős települése. Sok száz kilóméteres távolságon belül nincs más város. A déli irányba a legközelebbi nagyvárosok Fort-McMurray (légvonalban 658 km, közúti távolsága 1185 km), és Edmonton (légvonalban 991 km, közúti távolsága 1498 km)

Időjárás

Télen hideg van, a januári átlaghőmérséklet -26 °C. A nyarak enyhék és melegek, júliusban 17 °C az átlagos hőmérséklet. A hosszú nyári napokon a napsütés közel 20 órát is kitart, míg a téli napokon a legrövidebb napfény akár 4,5 órára is lecsökken.

A legnépszerűbb látványosságok közé tartozik a sarki fény (aurora borealis), és az "éjféli nap", amikor nyáron a nap soha nem süllyel a horizont alá.

Népesség

Lakossága 20 340 fő (2021 évi népszámlálási adatok alapján). A lakosok valamivel több mint 76 százaléka kanadai, angol, skót, ír vagy francia százmazású. Számottevő az őslakos népek aránya is, további etnikai csoport a filippínó, a fekete és a dél-ázsiai.

A lakosok közül 18930-an angol, 870-en francia, 115-en (kétnyelvű) angol és francai anyanyelvűek voltak, míg 95 fő egyéb anyanyelvű volt. Összesen a lakosság 17%-a beszél franciául, anyanyelvként és második nyelvként. A város lakosságának mintegy 15 százaléka őslakos, főként a Dene és Inuit népcsoporthoz tartoznak.

Története

A mai város környékén az őslakos Dene népcsoport élt, akik nomád életmódot folytattak. Az 1700-as években a területre érkezett európaiak a közeli folyót "Yellowknife"-nak nevezték el. A kifejezés (magyarul: sárga kés) a Dene rézszerszámaiból származik. Először 1770-ben a Hudson's Bay Company munkatársa, Samuel Hearne járt a környéken, majd Peter Pond (1786) és Alexander Mackenzie (1789) követték. A Yellowknife-öböl szerepel egy 1785 körüli térképen, amelyet Peter Pond készített. Az első telepesek prémkereskedők voltak. A Northwest Company 1789 körül létrehozta az Old Fort Providence nevű állomáshelyet Wool Bay öböl közelében, ami a 20-30 kilométerre délre volt a jelenlegi Yellowknife városától. Kereskedelmi központként működött az európai kereskedők és a Dene népcsoport között. A Dene közösség települése volt az egyetlen a környéken.

Az 1800-as évek végén E.A. Blakeney már fedezett fe aranyat a régióban, de akkor a Klondike-i aranyláz miatt nem foglalkoztak vele, mivel Yukon sokkal könnyebben elérhető volt. Az első szabad (azaz látható) aranyat csak 1934-ben fedezték fel. A mai Yellowknife város az 1930-as évek közepén az arany felfedezése után alakult ki. Johnny Baker 1934-ben jelentette be az első aranytermelésre vonatkozó igényeket a területen.

A települést 1934-ben alapították. 1938-ra százával érkeztek a telepes, és már három aranybánya üzemelt. Az aranytermelés 1938 szeptemberében kezdődött a Con bányában, majd a Negus, Thompson-Lundmark és Ptarmigan bányákban is megindult a termelés. A prémkereskedelmet felváltotta bányászat, ami a gazdaság hajtóerejévé vált. 1940-re Yellowknife lakossága körülbelül 1000 főre nőtt. Yellowknife kis kunyhókból, faházakból és sátrakból gyorsan növekvő településsé nőtte ki magát. A második világháború alatt minden bányászati tevékenységet leállítottak, kivéve a Con bányát, de a háború végével folytatódtak a fejlesztések. 1939-ben közigazgatási körzetté vált. 1944-ben új aranylelőhelyeket fedeztek fel a Giant bányában. Yellowknife eredetileg egy félsziget, a "The Rock" köré épült, ami túlzsúfolttá vált, és ez egy belvárosi rész (New Town) létrejöttéhez vezetett.

1953-ban Yellowknife önkormányzati kerületté alakult. Megválasztották az első polgármestert is, John G. McNivent.

Az 1950-es években Yellowknife címerére pályázatot írtak ki. A nyertes tervet Netta Pringle nyújtotta be, 25 dolláros díjat kapott érte. A címert hivatalosan 1956. június 27-én fogadta el a tanács. A címer motívumai tartalmazzák az aranybányászati ipar dizáját, fákat, sziklákat és hullámokat (utalva a Nagy Rabszolga-tóra), de felfedezhető benne az éjféli nap és a juharlevél is, továbbá a pajzs feletti sárga kés a Dene őslakos nemzet előtt tiszteleg, egyben a város nevét is mutatja.

Yellowknife 1967-ben az Északnyugati Területek székhelye lett. Addig a területi kormányzati felügyeletét Ottawából irányították. 1970. január 1-jén városi státuszt kapott.

A Nagy-Rabszolga-tó északkeleti részén 1978. január 24-én lezuhant a Koszmosz–954 nevű szovjet műhold. Mivel a műhold uránnal működött, a kanadai és az amerikai hadsereg megjelent a helyszínen. A lezuhanásakor veszélyes radioaktív törmelékek nyomát hagyta maga után. A terület megtisztítása nyolc hónapig tartott, és közel 14 millió dollárba került, amiből a Szovjetunió végül 3 millió dollárt fizetett vissza.

Az aranybányászat az 1990-es években komolyan visszaesett a terület történelmi bányáinak kimerülése miatt. A gazdasági problémák társadalmi problémákat is okoztak, amely a 1992-es nagy bányasztrájk idején tetőztek, amikor kilenc munkás életét vesztette. A Con bánya 2003-ban, a Giant bánya pedig 2004-ben zárt be. Az aranybányászat korszaka ezzel 2004-ben véget ért. Azonban az arany helyett 1990-es években beindult a gyémántbányászat. Az Ekati gyémántbánya a várostól 300 kilométerre északra 1998-ban kezdte meg a termelést, majd 2002-ben a Diavik gyémántbánya is megkezdte a működését.

2023 augusztus 16-án a városban evakuálási parancsot adtak ki és rendkívüli állapotot rendeltek el a súlyos erdőtüzek miatt. Sokan a közeli közösségekbe mentek. A 2023-as erdőtüzek után Yellowknife városa a vészhelyzeti programról átfogó felülvizsgálatba kezdett.

Városkép és városrészek

Yellowknife magasházai a 1970-es évektől épültek. Ezek az épületek meghatározzák a város látképét. A legmagasabb a 20 emeletes Centre Square társasház, ezt követi két kereskedelmi ingatlan, a Scotia Centre és a Precambrian Building, mindkettő 11 emeletes.

A belváros a második világháború után alakult ki. Itt találhatóak az irodaházak,  éttermek és a kulturális tér nagy része, bár a város kiskereskedelmi központja az 1990-es években áthelyeződött az Old Airport Road mentén lévő részre. A főutca,  a Franklin Avenue, ahol a kormányzati épületek állnak a munkanap végén kiürül. A Somba K'e Park egy parkosított közterület. Az első kormányzati irodaházat, a Bellanca épületet 1973-ban építették, az Explorer Hotel pedig néhány háztömbnyire 1976-ban készült el. Lassan lebontották a régi negyedeket, amelyeket az 1940-es és 1950-es években építettek, majd helyet adtak irodaépületeknek és parkolóknak. Az 1990-es évek elejére a fejlődési hullám tetőzött. 1992-ben épült a Centre Square Mall a 17 emeletes Northern Heights épülettel, amely egy időben a belváros kiskereskedelmi fő központja volt.

Yellowknife külvárosai is az 1970-es évek elején kezdtek kialakulni. Az új területi fővárosba kormányzati dolgozók érkeztek, így a népesség növekedésével a város két irányba terjeszkedhetett. A belvárosban „felfelé”, ekkor kezdtek épülni a modern magasépületei, illetve „kifelé” a Frame Lake déli részén lévő üres területeken. Az első nagyobb fejlesztés a Northlands Trailer Park volt, amelyet egy magánfejlesztő épített 1971-ben. A déli irányba Kam Lake felé terjeszkedett, míg egy nyugati körben a Range Lake felé. Ezen részeken iskolákat is építettek. A Range Lake az 1990-es években kezdett formálódni, miközben a két városrészt összekötő kereskedelmi terület kiépült. Sorra nyitottak meg a bevásárlóközpontok (Monkey Tree, Woolco 1991-ben, Tim Hortons 1992-ben, McDonald's és Extra Foods).

• 
  Yellowknife látképe
• 
  Belvárosi utcarészlet
• 
  Utca télen
• 
  Utca télen
• 
  Greenstone Government Building, kormányzati épület
• 
  városháza
• 
  Explorer Hotel
• 
  Northwest Tower
• 
  Prince of Wales Northern Heritage Centre
• 
  Yellowknife Bay
• 
  Yellowknife Old Town (régi városmag)
• 
  Wildcat Cafe

Gazdasága

A Stanton Kórház

A város közigazgatási, kereskedelmi és oktatási központ. Amikor Nunavut 1999-ben kivált az Északnyugati területekből, sok kormányzati alkalmazottat áthelyeztek Iqaluitba, ettől függetlenül Yellowknife lakosságának többsége továbbra is a közszférában dolgozik. A gazdaság fő szektorai a közigazgatási szolgáltatások, a turizmus és a bányászat, az utóbbi tekintetében a legfontosabb a gyémántbányászat. Négy gyémántbánya nyílt meg az 1990-es évek végétől: Ekati (1998), Diavik (2003), a Snap Lake (2008), és a Gahcho Kué gyémántbánya (2016). A gyémántbányák másodlagos iparágakat is létrehoztak, ezek közé tartoznak a gyémántpolírozó üzemek, valamint gyémántválogatási létesítmények. A város az alapfémek, valamint az olaj és földgáz kutatásának is a kiindulópontja. Fontos továbbá az ágazathoz kapcsolódó logisztikai és szállítási szolgáltatások.

A 2016-os adatok alapján több mint 3300 ember dolgozott a helyi, területi és szövetségi kormányzatnál, közel 1000 ember közvetlenül a bányászatban és  több mint 500 munkavállaló a légi közlekedésben. A turizmus egyre nagyobb jelentőséggel bír a helyi gazdaság számára. Az áramellátást részben egy vízerőmű biztosítja a közeli Snare folyón.

A Városi Tanácsot a polgármester és nyolc képviselő alkotja, akiket négyéves ciklusra választanak.

Két felsőoktatási intézmény is működik a városban: az Aurora College és a francia nyelvű College Nordique Francophone. A Yellowknife-ben található Stanton Területi Kórház és annak szakorvosi klinikái a legnagyobb létesítmény az északnyugati régióban. Teljes körű egészségügyi szolgáltatásokat nyújt.

A városban a megélhetési költség magasabb más kanadai városokéhoz képest. A lakások bérleti díjai is Vancouver és Toronto áraival azonosak. Ehhez igazodva az átlagos családi jövedelem is magasabb, mint Dél-Kanadában. Az átlagos háztartási jövedelem a 2020-as évek elején kétszerese volt az országos átlagnak.

Kulturális élet

Jégvár építés (Snowking Winter Festival)

A Prince of Wales Northern Heritage Centre a terület múzeuma és archívuma. Az Északi Határvidéki Látogatóközpont (Northern Frontier Visitors’ Centre) kiállításokat mutat be Yellowknife történelméről, bányászatáról, az őslakos kultúráról és a természettörténetről. Az Északi Művészeti és Kulturális Központ egy színházi-kulturális létesítmény.

Yellowknife városi létesítményei között van az egész évben működő Yellowknife Multiplex közösségi központ. Az 1937–38-ban fából épült Wildcat Café a város egyik legrégebbi épülete, 1992-ben örökségi helyszínné nyilvánították. 1951-es bezárásáig kávézó volt benne.

A városban rendezik meg a Frostbite 45 Ski versenyt, a kutyaszánversenyeket bemutató Diavik 150 Kanadai Kutyaderby Bajnokságot, valamint a SnowKing Téli Fesztivált, az utóbbi alkalmával a tavon hóvárat építenek és zenés műsorokat is tartanak. 1980 óta minden nyáron megrendezik a Folk on the Rocks nevű szabadtéri zenei fesztivált. A kétévente megrendezett Sarkvidéki Téli Játékoknak 1970-ben az első helyszíne volt, azóta többször is a város adott otthont az eseménynek. További éves események közé tartozik a Midnight Sun Golf Tournament golfveseny, a Mining Week bányászati hét, amelyet a város bányászati örökségének tiszteletére rendeznek és a Dog Island Filmfesztivál.

Közlekedés

A Yellowknife Highway főút egy szakasza Behchoko közelében

Yellowknife Airport, a repülőtér épülete

Yellowknife közúton kizárólag a Yellowknife Highway (Northwest Territories Highway 3) nevű úton érhető el. Az utat 1960-ban adták át, addig a városig nem volt kiépített út, így leginkább légi úton volt lehetséges odajutni. A főúton egészen a déli nagyvárosokig el lehet jutni. 2012. november 30-án Yellowknife-tól nyugatra, a Mackenzie  folyón elkészült a Deh Cho híd, ez felváltotta a korábbi nyári komp és téli jégúton történt átkelést. Télen az utakat a befagyott tó feletti utak (úgynevezett jégutak) egészítik ki. A befagyott tavak és folyók feletti utak ilyenkor összeköttetést teremtenek például a Lac de Gras környéki gyémántlelőhelyekkel. Yellowknife és a Dettah kis közössége között télen szintén a tavon van egy 6,4 km hosszú jégút (Dettah Ice Road) A városban helyi buszjáratokat üzemeltetnek.

Yellowknife repülőtérrel rendelkezik, napi járatok vannak Edmontonból, Calgaryból, Vancouverből és Torontóból. A Canadian Pacific Airlines (CPAL) 1944-ben építette a repülőteret. A Közlekedési Minisztérium 1946-ban vette át az üzemeltetését és két új kavicsos kifutópályát épített az eredeti egysáv mellett. 1963-ban új terminált építettek, 1972-ben pedig új irányítótornyot. 2006-ban fejeződött be a bővítése.