Titánia (hold)
| Titánia | |
_color_cropped.jpg) | |
| A Titánia nagy fölbontású képen a Voyager–2 felvételén, amely 1986. január 24-én készült | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | William Herschel |
| Felfedezés ideje | 1787. január 11.[1] |
| Névadó | Titania |
| Alternatív név | Uránusz III |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 435 910 km[2] |
| Pálya excentricitása | 0,0011[2] |
| Orbitális periódus | 8,706234 n[2] |
| Inklináció | 0,340° (az Uránusz egyenlítőjéhez)[2] |
| Központi égitest | Uránusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos sugár | 788,4 ± 0,6 km (0,1235 földsugár)[3] |
| Térfogat | 2 065 000 000 km³ |
| Tömeg | 3,527 ± 0,09 x 1021 kg (0,0005908-szeres földtömeg)[4] |
| Átlagos sűrűség | 1,711 ± 0,005 g/cm³[3] |
| Felszíni gravitáció | 0,379 m/s2 |
| Felszíni gravitáció az egyenlítőnél | 0,38 m/s² |
| Szökési sebesség | 0,773 km/s |
| Forgási periódus | kötött (szinkron rotáció)[5] |
| Albedó | 0,35 (geometrical), 0,17 (bond)[6] |
| Látszólagos fényesség | 13,9[7] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Titánia témájú médiaállományokat. | |
A Titánia az Uránusz legnagyobb holdja és a 8. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól a Titánia az Uránusz bolygó 17. holdja.
Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából, a Tündérkirálynőről kapta.
Az Uránusz négy holdját egyszerre fedezték föl és a Szentivánéji álom szereplőiről kaptak nevet: Titánia, Oberon, Ariel és Umbriel. Később, amikor a Voyager–2 fölfedezte az Uránusz gyűrűjét, több új Uránusz holdat is fölfedeztek, és ma 27 holdja ismert.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Titánia érdekes hold. Felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadék öv is található az égitesten belül, a jeges tartományban. A Titánia felszíne viszonylag sötét, kissé vöröses színű. Ugyanolyan mértékben alakították külső tényezők, főleg becsapódások, mint belső tényezők, kriovulkanizmus. Számos becsapódási kráter borítja, a legnagyobb 326 km-es, de nincsen annyi rajta, mint a legkülső nagy holdon, az Oberon felszínén. A felszín anyagát az infravörös színkép alapján határozták meg. Vízjég és széndioxid-jég jelenlétét mutatták ki. Ma a hold felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986. januári felvételei alapján.
Felfedezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Titániát William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én az Oberonnal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Herschel, William, Sr. (1787). "An Account of the Discovery of Two Satellites Revolving Round the Georgian Planet". Philosophical Transactions of the Royal Society of London. 77: 125–129. doi:10.1098/rstl.1787.0016.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 3 4 "Planetary Satellite Mean Orbital Parameters". Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology. Hozzáférés: 2009. október 6..
- 1 2 Widemann, T. (2008). "Titania's radius and an upper limit on its atmosphere from the September 8, 2001 stellar occultation" (PDF). Icarus. 199: 458–476. doi:10.1016/j.icarus.2008.09.011. 2014. július 25. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2009. december 14..
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Jacobson, R.A. (1992). "The masses of Uranus and its major satellites from Voyager tracking data and Earth based Uranian satellite data". The Astronomical Journal. 103 (6): 2068–78. doi:10.1086/116211.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Smith, B.A. (1986). "Voyager 2 in the Uranian System: Imaging Science Results". Science. 233: 97–102. doi:10.1126/science.233.4759.43. PMID 17812889.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Karkoschka, Erich (2001). "Comprehensive Photometry of the Rings and 16 Satellites of Uranus with the Hubble Space Telescope". Icarus. 151: 51–68. doi:10.1006/icar.2001.6596.
- ↑ Newton, Bill (1995). The guide to amateur astronomy. Cambridge University Press. 109. o. ISBN 9780521444927.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
