close
Ugrás a tartalomhoz

Barbarizmus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A barbarizmus (< latin barbarismus < ógörög βαρβαρισμός barbariszmósz) terminus eredeti jelentése Arisztotelész használatában „érthetetlen nyelvezet, mint amilyen egy idegen nyelv”.[1] Az ókori retorikában szavak elleni vétséget, szó helytelen használatát értették alatta, ami az egyik stíluserény, a nyelvi helyesség ellen vét, beleértve idegen szavak szokatlan használatát. A modern nyelvészetben a nyelvtörténet egy adott időpontjában érvényes mindenféle nyelvi norma szerinti hibát értenek barbarizmus alatt.[2][3]

A terminus értelmezése a nyelvészetben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barbarizmust különféleképpen értelmezték a nyelvészek az idő során.

A reneszánsz korában a humanisták az ókor felé fordították figyelmüket, és számukra egyes középkori latin kifejezések voltak idegenszerűek, tehát barbarizmusok a klasszikus latinhoz viszonyítva.[4]

Később, a nemzeti nyelvek kialakulása és sztenderdizálása kezdetekor ún. „nyelvtisztító” mozgalmak léteztek, amelyek szerint az idegen szavak általában barbarizmusok voltak. Például a magyar nyelv esetében a nyelvújítás korában az ezt a mozgalmat képviselő írástudók a latinizmusok és a germanizmusok használata ellen küzdöttek.[4]

Több nyelv nyelvészetében is megvolt ez a nézet a barbarizmusról. Például az orosz nyelvészetben foglalkoztak a 18. és 19. században a nemesség zsargonjában használt francia szavakkal. Már a 18. században megjelentek a francia szavak használatát kifigurázó irodalmi művek, olyanokat említve, mint флатировать flatyirovaty (< flatter ’hízelegni’), адорировать adorirovaty (< adorer ’imádni’), пансэ pansze (< pensée ’gondolat’).[5] A román nyelvészeti hagyományban is megvan az egyes társadalmi csoportok zsargonjában megjelent idegen szavak barbarizmuskénti kezelése. Ilyennek tekintették például a demoazelă (< francia demoiselle ’kisasszony’) vagy az animă (< olasz anima ’lélek’) szavakat.[6]

Ugyancsak hagyományosan barbarizmusnak nevezik az idegen szó használatát, ha az nem felel meg a nyelv fonetikai (hangtani) és morfológiai (alaktani) szabályainak vagy helyesírásának.[7]

A modern nyelvészetben sem kezelik egységesen a barbarizmust.

Egyes nyelvészek folytatják a hagyományos értelmezést, például Constantinescu-Dobridor 1998 (lásd fentebb), aki még hozzáadja a barbarizmusok kategóriájához a nyelvben régen meglévő szavak torzított alakját is.[6]

Bidu-Vrănceanu et al. 1997 azt állítja, hogy az európai nyelvészet általános értelmezésében a barbarizmus helytelen alakban vagy hibás jelentéssel használt szó olyan beszélő által, aki nem ismeri eléggé az adott nyelv sztenderd változatát azért, mert nem az anyanyelve, vagy mert nincs meg anyanyelvében a sztenderd ismeretéhez elegendő iskolázottsági foka.[7]

A barbarizmust jellemezheti a normához viszonyított [[[nyelvtan]]i hiba, de különféle értelmezések léteznek a grammatika azon területeit illetően, amelyekben megnyilvánul. Dubois 2002 pontosítja, hogy a barbarizmus a szó alakjára vonatkozik, például ige helytelen ragozására (pl. francia cueillira ’szedni fog’ cueillera helyett), vagy új szó képzésére meglévő szó helyett. Ilyen a solutionner ’megoldani’ ige (← solution ’megoldás’) a résoudre ’megoldani’ helyett. A szerkezeti, tehát szintaktikai (mondattani) hibát elkülöníti a barbarizmustól solécisme ’szolecizmus’ elnevezéssel.[3] Ez az elkülönítés megvolt már az ókori retorikában is.[8] Egyes hibák általánosan a nyelv szabályai ellen vétnek, nyelvváltozattól függetlenül, mások csak a sztenderd szabályaitól térnek el egyes dialektusokban vagy szociolektusokban.[9]

Bussmann 1998 szerint barbarizmus a hibásan kiejtett szó, a helyesírás ellen vétő írás és az egyeztetési hiba,[2] amely a szintaxishoz tartozik. A szolecizmusban grammatikai szabály elleni vétséget lát, de nem pontosítja, hogy a grammatika melyik területén.[10]

Szathmári 2008 megemlíti a „barbarizmus” szócikkben, hogy a klasszikus retorikában a mondattani vétség a szolecizmus, és ugyanott azt állítja, hogy a modern retorikában a barbarizmus „összefoglaló fogalom: olyan stíluseszközként használt szavak, szerkezetek tartoznak ide, amelyek sem hangalakilag, sem szerkezetileg nem illenek a nyelv sztenderd rendszerébe, illetve idegenszerűségükkel más nyelvek hatását tükrözik”.[4]

A barbarizmusok státusza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barbarizmusoknak tekintett idegen szavak közül egyesek eltűnnek a nyelvből, de mások nem. Például a román nyelvből eltűntek olyan 19. századbeliek, mint a francia soirée ’estély’ vagy novitate (< olasz novità ’újdonság’), de mások fennmaradtak, pl. mersi (< francia merci ’kösz’) vagy bonjur (< francia bonjour ’jó napot’).[7]

Egyes szavakról vagy jelenségekről különbözhet a nyelvészek véleménye abban a tekintetben, hogy barbarizmusok-e vagy sem, mivel használatuk terjedése révén a sztenderd felé való haladást mutathatnak. Például Dubois 2002 megemlíti, hogy a solutionner igét a purista nyelvészek barbarizmusnak tekintik.[3] A Le Robert szótár „bírált szóként” jelöli meg.[11] A Larousse szótár azt magyarázza róla, hogy nem lehet barbarizmusnak tekinteni, mivel szabályosan képzett a solution főnévből, és hogy valószínűleg azért terjedt el, mert a résoudre ragozása nehezebb. Mégis azt ajánlja, hogy kerüljék a gondozott nyelvhasználatban, főleg írásban.[12] A TLFi szótár nem fűz hozzá semmiféle olyan megjegyzést, amely kiiktatná a köznyelvből.[13] A románban használt mersi szó egy 1998-as szótárban még francia eredetű barbarizmus, ennek 2009-es kiadásában már csak bizalmas szó, egy másik, 2002-es szótárban egyszerűen csak indulatszó, egy 2010-esben pedig újból barbarizmus.[14]

Az orosz helyesírásban sajátos helyzetet foglal el a ё betű, amely többnyire a [jo] hangkapcsolatnak, olykor pedig az [o] hangnak felel meg. Szabály szerint csak az olvasni tanuló gyerekek és az oroszt idegen nyelvként tanulók számára készült szövegekben kötelező, valamint akkor, ha megtévesztő lehet a mellőzése. Más helyzetben megengedett helyette az e betű, amely elsősorban a [je] hangkapcsolatot írja le. Egyesek barbarizmusnak tartják, ha nem használják minden szövegben a ё-t.[15]

Szathmári 2008 szerint az irodalomban tudatosan használt barbarizmus elfogadott stílusalakzat. A prózában az ilyen, a szerző korának sztenderdjétől való eltérések egyes szereplők beszédét hivatottak visszaadni, például:

Én pedig mátul fogva nem gondolkodom semmin, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak, s dacára annak a muszka lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött. (Jókai Mór: Az új földesúr).

A költészetben az ilyen egyénítési céllal alkalmazott barbarizmusok mellett metrikai vagy ritmikai okokból használtak is vannak:

Azzal vagdalkoznak némely / Nem t’om milyen emberek, (Petőfi Sándor: Okatootáia).

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ (franciául) Eulexis-web, βαρβαρισμός szócikk.
  2. 1 2 Bussmann 1998, 119. o.
  3. 1 2 3 Dubois 2002, 62. o.
  4. 1 2 3 Szathmári 2008, barbarizmus szócikk.
  5. ↑ Alekszandr Szumarokov (1717–1777) Пустая ссора Pusztaja sszora ’Értelmetlen veszekedés’ című színdarabjából Uszpenszkij 1971, 8. fejezet Archiválva 2016. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben által idézett példák.
  6. 1 2 Constantinescu-Dobridor 1998, barbarism szócikk.
  7. 1 2 3 Bidu-Vrănceanu 1997, 81. o.
  8. ↑ A. Jászó 2007, 598. o.
  9. ↑ Dubois 2002, 436. o.
  10. ↑ Bussmann 1998, 1091. o.
  11. ↑ Le Robert, solutionner szócikk.
  12. ↑ Larousse, solutionner szócikk.
  13. ↑ TLFi, solutionner szócikk.
  14. ↑ Dexonline, mersi szócikk.
  15. ↑ Jó vagy nem ё?. In Nyelv és tudomány. 2012. február 17 (Hozzáférés: 2021. október 17.)

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barbarizmus&oldid=29199000”