Pulzus
Ellenőrzött
A pulzus az artériák (verőerek) szívveréssel egy időben fellépő periodikus lüktetése. A kamrai összehúzódás (szisztolé) nyomáshullámot kelt, amely végigfut az artériás rendszeren; ezt a hullámot tapintjuk pulzusként, nem magát a véráramlást. A pulzus mérésével a szív percenkénti összehúzódásainak számát becsüljük meg, illetve a keringés több jellemzőjéről kapunk információt.[1]
Mérés helyei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A pulzus ott tapintható a legkönnyebben, ahol az artéria a bőrfelszínhez közel, csontos alapon fut:
Normál pulzusszám
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A nyugalmi pulzusszám életkor szerint változik:[2][3]
| Életkor | Pulzusszám (ütés/perc) |
|---|---|
| Újszülött | 100–160 |
| 1–12 hónap | 100–150 |
| 1–5 év | 80–140 |
| 6–12 év | 75–120 |
| Felnőtt | 60–100 |
| Idős kor | 60–90 |
Jellemzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A pulzus vizsgálatakor az alábbi tényezők értékelhetők:
- Frekvencia – ütés/perc; felnőtt nyugalmi értéke többnyire 60–100/perc.[3]
- Ritmus – egyenletesség/szabályosság (szabályos szinuszritmus vs. aritmia).
- Amplitúdó (teltség) – a lüktetés ereje.
- Gyorsaság – a nyomáshullám lefutásának gyorsasága.
- Elnyomhatóság – mekkora nyomással szüntethető meg a tapintható lüktetés.
Kóros eltérések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tachycardia – 100/perc feletti nyugalmi pulzus.
- Bradycardia – 60/perc alatti nyugalmi pulzus (edzett sportolóknál fiziológiásan is előfordulhat).
- Aritmia – szabálytalan ritmus (pl. pitvarfibrilláció).
- Extrasystole – időnkénti korai ütés, „kihagyás” érzése.[1]
Pulzusmérés módszerei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A pulzus többféle módon mérhető:
- Tapintásos mérés – az ujjbegyekkel (mutató- és középső ujj) 30 vagy 60 másodpercig számoljuk a lüktetéseket; a csuklón (a. radialis) a leggyakoribb.[3]
- Fonendoszkópos/auszkultációs mérés – a szívhangok hallgatózása, illetve a vérnyomásmérés kiegészítése klinikai vizsgálat során.
- Fotopletizmográfiás eszközök – ujjra/csuklóra helyezhető szenzorok (pl. pulzoximéter, okosórák) fényelnyelés alapján becsülik a pulzust, folyamatos monitorozásra is alkalmasak.[2][4]
Fizikai aktivitás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Terhelés során a pulzus a fizikai intenzitással arányosan emelkedik; rendszeres edzéssel a nyugalmi pulzus jellemzően alacsonyabb. A rekreációs edzés zónáinak meghatározására gyakran a becsült maximális pulzust (≈ 220 – életkor) használják, egyéni eltérésekkel.[2]
Diagnosztikai jelentőség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A pulzusszám és a ritmus eltérései több kórállapotra hívhatják fel a figyelmet (pl. ritmuszavarok, szívelégtelenség, endokrin eltérések, láz/szepszis, keringési sokk). A pulzus klinikai vizsgálata az életjel-ellenőrzés része, de a ritmus pontos megítéléséhez az EKG ad döntő információt.[5]
Érdekességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A hagyományos kínai orvoslásban a pulzustípusok részletes rendszere alakult ki; a pulzus tapintását diagnosztikai eszközként használták már az ókorban.[6]
- A modern hordható eszközök (okosórák, fitneszkarkötők) fotopletizmográfiával mérnek, és egyre gyakrabban használják őket egészségügyi megfigyelésre és edzéstervezésre.[4]
- Előfordulhat, hogy a szív összehúzódásainak száma és a periférián tapintható pulzus nem egyezik meg. Ezt pulzusdeficitnek nevezik, és leggyakrabban aritmiak (pl. pitvarfibrilláció) esetén figyelhető meg, amikor egyes szívütések nem hoznak létre kellően erős nyomáshullámot ahhoz, hogy az a perifériás artériákban tapintható legyen.[7]
- A pulzus tapintásakor nem magát a vér áramlását érezzük, hanem az artériák falában terjedő pulzushullámot. Ennek terjedési sebessége jóval nagyobb, mint a vér áramlási sebessége: míg a vér az aortában átlagosan ~20–40 cm/s sebességgel halad, addig a pulzushullám az artériák rugalmasságától függően 5–12 m/s sebességgel terjed. A pulzushullám sebessége az érfal merevségével nő, ezért klinikai jelentősége van az érelmeszesedés és a kardiovaszkuláris kockázat megítélésében.[8]
- A pulzushullám az artériás elágazásoknál és az érfali ellenállás változásainál részben visszaverődik, és egy ún. reflexiós hullám formájában visszajut a szív felé. Fiatal, rugalmas erek esetén ez a visszaverődés főként a diasztolé alatt érkezik vissza, támogatva a koszorúerek vérellátását. Merevebb artériák esetén azonban a reflexiós hullám már a szisztolé alatt érkezhet vissza, növelve a bal kamra terhelését és a szisztolés vérnyomást.[9]
- A tapintható pulzus jelenléte nem garantálja a megfelelő szöveti perfúziót. Súlyos sokk vagy jelentős vérvesztés esetén a pulzus még fennállhat, miközben a mikrokeringés már elégtelen. Emiatt a pulzus önmagában nem alkalmas a keringés hatékonyságának megítélésére, és mindig a vérnyomással, a tudatállapottal és a perifériás keringés jeleivel együtt értékelendő.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Normal and Abnormal Heart Rate" (angol nyelven). NCBI Bookshelf. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- 1 2 3 "Target Heart Rates" (angol nyelven). American Heart Association. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- 1 2 3 "Heart rate: What's normal?" (angol nyelven). Mayo Clinic. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- 1 2 "A digitális egészségügy szerepe" (magyar nyelven). Semmelweis Egyetem. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- ↑ "Cardiovascular diseases (CVDs)" (angol nyelven). WHO. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- ↑ "The Pulse in Traditional Chinese Medicine" (angol nyelven). NCBI. Hozzáférés: 2025. augusztus 15.
- ↑ McGee, Steven (2018). Evidence-Based Physical Diagnosis (4th ed.). Elsevier.
- ↑ Nichols, Michael W.; O'Rourke, Michael F. (2011). McDonald's Blood Flow in Arteries (6th ed.). CRC Press.
- ↑ Nichols, Michael W.; O'Rourke, Michael F. (2011). McDonald's Blood Flow in Arteries (6th ed.). CRC Press.
- ↑ Tintinalli, Judith E. (2020). Tintinalli’s Emergency Medicine (9th ed.). McGraw-Hill.
